Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-65

228 65. országos ülés 1910 deczember 21-én

? szerdán. előre elkészítvén az 1917 után következő vámszerződéseket, már most minden alapot nélkülözőleg kijelenti, hogy jelenlegi vámrendszerünk szűkkeblű és ildomtalan, akkor azt hiszem meglehetős bizalmatlanságot kelthet mindazokban, a kik — és azt hiszem, ilyenek sokan vagyunk — a kik a jelenlegi vámrendszerrel ma meg vagyunk elégedve. (Ugy van! balfelöl.) Hogy meg lehetünk elégedve jelenlegi vámrendszerünkkel, azt néhány szóval próbálom megvilágítani, kimutatván, hogy miképen fejlődött Magyarország egész közgazdasági élete az utolsó öt esztendőben. Emlékezünk az 1880/90-es éveknek agrárkríziseire, mikor rohamosan milliárdokkal nőtt a föld terhe, mikor óriásit nőtt a kivándorlás, mikor minden ember Magyarországon fülig eladósodott, mikor tönkrement a középbirtokos osztály is, a kisbirtokos osztály igazán csak az ő igénytelensége és végtelen szorgalma által birta magát a végleges tönktől megmenteni. Természetes, hogy a hol a gazdasági élet ezen szilárd alapjai meginogtak, ott az egész gazdasági élet, államhitel, és minden derout állapotban volt. Ha visszatekintünk azon időkre, és összehasonlítjuk a mai állapottal, feltétlenül óriási haladást kell látni. A védvámos politikát — ez köztudomású tény — nem a mezőgazdák, hanem az iparosok kezdték, nem is minálunk. Természetesen, az osztrák iparnak elsősorban nyilt fel a szeme, és hamarább kezdte meg az ipari védvámos politikát teljes erővel keresztülvinni, mint azt a magyar agráriusok később sikerrel tudták életbeléptetni. Az az átmeneti idő, mikor az osztrák ipar erősebb vámokkal védetett, mikor az osztrák ipar védvámjai folytán mi Ausztriának évente feltétlen adófizetői voltunk, azok voltak legszomorúbb idők a mezőgazdaságra és egész Magyarországra nézve. Az agráriusok határozottan büszkeséggel tekinthetnek vissza arra a munkára, a melyet véghezvittek akkor, mikor ezt a felbomlott egyensúlyt helyreállították, és a magyar mezőgazdaságot és Magyarországot az egyoldalú osztrák ijjari védvámokkal szemben erős mezőgazdasági védvámokkal védelembe vették. Engedelmet kérek, ha néhány statisztikai adattal untatom a házat, (Hátijuk!) azonban össze kell hasonlítanunk, hogy a régi tarifa szerint mekkora védvámterhet viselt Magyarország és Ausztria és mekkorát az uj szerint. A régi tarifa szerint Magyarország 91 millióval nagyobb vámterhet viselt, mint ma. Ugyanis Ausztria vámterhe volt azelőtt 198 millió, ma 324= millió. Magyarország vámterhe volt azelőtt 237 millió, ma 272 millió. Tehát míg Magyarország vámterhe csak 35 millióval, Ausztriáé 126 millióval növekedett. Ugy áll a helyzet, ha ezen számokat összehasonlítjuk, hogy mig azelőtt Magyarország és Ausztria vámterhéból Ausztria javára jutott évente 39 millió, ma Ausztria terhére jut 52 millió, a mi évente 91 millió differenczia a régi és az uj vámteher közt Magyarország javára. Hogy ennek mily óriási hatása van Magyarország közgazdasági életére, azt mutatja Magyarország és Ausztria kereskedelmi mérlege is. Ugyanis 1906 óta, az utolsó öt évet véve figyelembe, kiderül, hogy Magyarország kereskedelmi mérlege Ausztriával szemben 1906-ban passzív volt 123 milióval, 1907-ben passzív volt 67 millióval, 1908-ban 46 millióval, a múlt évben pedig 22 millióval. Tehát a helyes vámpolitika hatása a közgazdasági életben annyira megnyilvánult, hogy már közel állunk ahhoz, hogy a kereskedelmi mérlegünk Ausztriával szemben ne passzív legyen, hanem legalább is nivellálódjék és egalizálódjék Magyarország és Ausztria kereskedelmi forgalma és élete. Magától értetődik, hogy ezen nagy kereskedelmi politikai változás, melyet épen az agrárius agitácziónak és az agrárius vámpolitikának köszönhet az ország közgazdasági élete, belső hatásokban is megnyilvánul. Hacsak alacsonyan számítom is, a nemzeti vagyon minden évben czirka fél milliárddal gyarapodik azon áremelkedés következtében, a mi az agrárius vámok folytán a magyar termelő osztályoknak javára jut. Csak veszem azt, hogy a búza vámja 6'3 korona, veszem azt, hogy 40 millió métermázsa búza terem és veszem azt, hogy ennél a czikknél körülbelül érvényesül a vámtételnek áremelő hatása; magánál ennél az egy tételnél, a búzánál negyed milliárdot tesz ki évente, a mennyivel nemzeti vagyonban gyarapodunk, A többi czikk bőven kitesz ugyanennyit. Ez az óriási összeg hova lesz ? Megmarad-e a magyar gazdák zsebében ? Nem, uraim. Ha valaki végigutazik az országon és kitekint a vasút ablakán, akkor látja, a mint az egyes falvak eltűnnek a szeme előtt, hogyan épülnek, hogyan gyarapodnak, hogyan terjeszkednek a falvak. A falu végén egész kis községek alakulnak uj házakból, a régi nádfedeles házak átalakulnak cserépzsindeles házakká, a kisbirtokosság adósságait törleszti. A mint a vámpolitika hatása alatt . .. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Baross János: . . . Ausztriával szemben az ország törleszteni tudja állami adósságait, ép ugy ezen üdvös vámpolitika hatása alatt kezdi az eladósodott magyar birtokosság, elsősorban a kisbirtokosság régi adósságait törlesztgetni és kezd gyarapodni. Hogy a kisbirtokosság és zsellérség anyagi helyzetére milyen óriási hatással volt ez az agrárius vámpolitika, azt azok, a kik ismerik a vidéki és falusi életet, a legjobban tudják. Érdekes, hogy a vámpolitikával egyidejűleg mintha nyakát szegték volna a Budapestről oly nagy szeretettel szított u. n. agrárszoczialista