Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-65
65. országos ülés 1910 d (Szünet után.) (Az elnöki széket Berzeviczy Albert foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Ki következik ? Nyegre László jegyző: Baross János! Baross János: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk ! a bal- és a szélsőbáloldalon.) A vitának mai előrehaladott stádiumában részletekkel nem óhajtom a t. ház türelmét igénybevenni, hanem csak a szerb szerződés kapcsán és az ezzel egyidejűleg a közvéleménybe hónapok óta belevetett két kérdéssel kivánok foglalkozni. Az egyik, a mit Ausztriában vetettek fel, a tengerentúli, argentínai husbehozatal kérdése; a másik pedig, a mi, sajnos, Magyarország szivében, a fővárosban került felszinre, a szerb, illetőleg a balkán élőállat behozatalának kérdése. Ez a két kérdés ugyan, Hieronymi Károly t. minister ur argumentácziója szerint, nem tartozik a szerb szerződéshez, és a ház asztalára letett javaslatokat minden más körülménytől eltekintve olyképen kell tárgyalni, hogy csak a javaslatot nézzük. Azonban lehetetlen, hogy ha e javaslattal egyidejűleg a közvéleményben Bécsben és Budapesten fontos nagy közgazdasági kérdések vetődnek fel, hogy mi e közgazdasági kérdéseknek a közéletben való fejleményeit ne vegyük figyelembe, hanem tisztán, mint a lovak, a melyek szemét ellenző födi — hogy agrárius hasonlattal éljek — ne nézzünk mást, mint a nyomot, a melybe beletették a szerb szerződést. Azok a kérdések, a melyek a szerb szerződéssel kapcsolatosan felvettettek Bécsben és Budapesten, olyan perspektívát nyitnak, hogy ha mi véleményt akarunk mondani a szerb szerződésről, a mely Magyarország vámpolitikájának csak egyik köve ugyan, de feltétlenül fontos alkotó része, abban az esetben nekünk e fontos kérdésekkel, és pedig az argentínai hus kérdésével, a mely Bécsben vettetett fel, s Budapst főváros állásfoglalásával, a balkáni élőállat behozatala tekintetében, feltétlenül számolnunk kell ; számolnunk kell pedig azért, (Halljuk! Halljuk; a bal- és szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) mert az utóbbi időben, az utóbbi hónapban Bécsben és Budapesten egy tendencziózus, szervezett, előre megfontolt támadást intéznek Magyarország eddigi vámpolitikája, egész vámrendszere ellen. (Ugy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) Csak egy legutóbbi eseményre mutatok rá. A tegnapi Neue Freie Presse-ben már czikk jelent meg arról, hogy a gabonavámok túlmagasak, a Neue Freie Presse czéloz már arra tegnap, hogy meg kell fontolni, hogy az osztrák fogyasztóközönség kedveért a gabonavámokat is le kell szállítani. Hát vagy van szerződéses megállapodás a külfölddel és Ausztriával, vagy nincs ! (Igaz I Ugy van! balfelől.) Sümegi Vilmos : Addig jó, mig minket nyom ! zember 2i-én, szerdán. 227 Baross János: Ez a konczentrált és előre megfontolt támadás eddigi vámpolitikánk ellen feltétlenül alkalmas arra,hogy a magyar politikusokban jövő közgazdasági fejlődésünkkel szemben a legteljesebb bizalmatlanságot táplálja. (Helyeslés a baloldalon.) Csekélységem részéről szerénytelenség ugyan, de mégis kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ugy látszik, kiváló közgazdasági kapaczitásunk, Hieronymi Károly minister ur tegnapi beszédében bizonyos tekintetben tévedett. (Halljuk ! Halljuk !) Mikor ugyanis Darányi Ignácz ő exczellencziája nyilatkozott arról, hogy ezek a tendencziák, teszem azt az argentínai husbehozatal, át akarják törni a mi eddigi vámpolitikai rendszerünket, azt mondta Hieronymi minister ur (olvassa): »Jöjjünk tisztába, hogy mi ez a vámpolitikai rendszer. Nemcsak reánk, hanem egész Közép-Európának kereskedelmi viszonyaira a Németbirodalom kereskedelmi rendszere és vámpolitikája gyakorolja a legnagyobb befolyást. Mi abban állapodtunk meg, — és azt hiszem, hogy itt teljesen közös alapon állunk — hogy a mennyiben a Németbirodalom az ő magas agrárvámjai által, illetve általában nyersterményekre vetett vámjai által megnehezíti a mi kivitelünket nyugatra, ugyanabban az arányban nehezítjük meg a behozatalt hozzánk keletről.« Ebben egy véleményen vagyunk. De tovább megy a t. minister ur, mikor azt mondja (olvassa) : »Ezen a vámpolitikai rendszeren mi — t. i. magyarok, főleg magyar agráriusok — túlmentünk szűkkeblűén és ildomtalanul, mert a Németbirodalom velünk szemben nem zárkózott el máskép, csak a vámok magassága által, mi pedig a kelettel szemben behozatali tilalmat állítottunk fel.« Kérem a t. minister urat, szíveskedjék felvilágosítást adni abban a tekintetben, vájjon a Németbirodalom, melynek vámpolitikája tényleg alapját képezi a mostani vámrendszernek, beengedi-e a balkán, a szerb éló'llatot ? ügy tudom, hogy nem, sőt mondhatom, egész Európa elzárkózik a balkán és a keleti élőállat-import elől, csak Olaszország próbálta azt beengedni, azonban keleti marhavészeset következtében, ugy tudom, a múlt hónapban Olaszország is elzárkózott előle. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Ebben a kérdésben tehát nekem van igazam, mert Magyarország e tekintetben nem gyakorol erősebb korlátozást a Kelettel szemben, mint a milyent velünk szemben a Nyugat gyakorol. A mi pedig a vámokat illeti, mi a Kelettel szemben leszállottunk 18 K 80 fillér vámra, hiszen épen ezért volt szükség kontingentálásra. Hol van tehát az ildomtalanság és szűkkeblű elzárkózás a Kelettel szemben? Vámpolitikánk szisztémájának alapelvei — a miben nincs különbség köztünk és a minister ur közi — nincsenek tehát megtámadva a mai magyar vámrendszer által. De mikor Magyarország kereskedelmi ministere, ugy látszik, már 29*
