Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-65

226 65. országos ülés 1910 deczember 21-én, szerdán. Ha ez a titkos szerződés, tegyük fel, közjogi szempontból kifogásolandó lenne is, még ez esetben is egy nagy enyhítő körülmény a mi számunkra kétségtelenül fenfoxog. és ez a nagy enyhítő körül­mény az, hogy az a titkos szerződés a magyar mező­gazdasági érdekeket az egész vonalon megvédel­mezte, (Igaz! Ugy van! Helyeslés a baloldalon.) mert ha nem védelmezte volna meg, t. képviselő­ház, akkor —• a hogy én az ausztriai viszonyokat ismerem — ez a szerződés már régen nem lenne titkos. Kun Béla : Csupa ildomosságból! Mezőssy Béla: A vám- és kereskedelmi tár­gyalásoknál épen ugy megy az eljárás, mint egy hadjáratnál, mint egy ütközetnél. Barta Ödön : Mint a lóvásárnál! Az a kérdés, ki van becsapva ! Mezőssy Béla: Sok esetben ugy is. (Derült­ség balfelól. Halljuk ! Halljuk !) Ennél az egy eset­nél biztosithatom t. barátomat, hogy ámbár be­csapási szándék részünkről soha fenn nem forgott, a magyar mezőgazdaság érdekeit megvédelmez­nünk mégis sikerült; és erre eklatánsabb bizonyí­tékot nem kell felhoznom, mint azt a kíméletlen és folytonos támadást, a melyet ezen szerződéssel szemben épen osztrák részről intéznek. Es ha azt mondja a ministerelnök ur a főrendiházban, hogy neki ez a szerződés kellemetlen, ámbár másik mondatában megint igyekszik egy olyan angolna­szerű moduláczióban (Derültség a baloldalon. Moz­gás jobbfelől.) hozzáfűzni ehhez azt, hogy igyekezni fog daczára annak, hogy kellemetlen, annak határai között mozogni: hát akkor ennek a titkos szerződésnek egy igen hatalmas és a magyar kor­mány szempontjából megbecsülhetetlen értéke lehetne, ha t. i. élni akarna vele a t. kormány. Azt mondhatná a t. minister ur és az egész kormány, hogy azon a minimumon túl, a mely minimum mellett egy kormány a politikai vál­ságok összes küzdelmei között is megállt, azon a minimumon túl nem mehet egy lépéssel sem az a kormány, a melynek háta mögött egy óriási nagy többség hatalma jelentkezik. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) És ilyen eszközzel, ilyen fegyverekkel lehet vám- és kereskedelempolitikai esatát nyerni, de ha a kormány ezeket igénybe venni nem fogja, tartok tőle, — legyek rósz próféta — hogy a ma­gyar mezőgazdaság érdekei nem fognak számba­vétetni azokon a helyeken, a hol számbavétetniök kötelesség lenne. Hiszen 1917-re már nem is olyan messzi idő : a kormánynak már most meg kell tenni az elő­munkálatokat a jövő vám- és kereskedelempoli­tikai berendezésére. Ebben a tekintetben gróf Serényi Béla t. földmivelósügyi minister ur a keleti kereskedelmi szerződéseknek a fontosságát velünk szemben azzal volt szíves megindokolni, hogy ez az első lépés, a mely az önáüó vámterület fel­állithatását esetleg megkönnyítheti. Azt nem mondta, hogy meg akarja csinálni, (Derültség bal­felól.) de hozzánk mint egy érvet adresszálta ezt, hogy nekünk nincs jogunk ezt eüenezni, mert hiszen ez az önálló vámterület állapota szem­pontjából kívánatos. Tlyen nagy közjogi érvekkel ne méltóztassék előhozakodni. Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: Ez nem közjogi, ez közgazdasági érv! Mezőssy Béla: Hát közgazdasági! Hiszen látjuk, hogy a t. pénzügyminister ur igy hónapokon, csaknem egy éven keresztül mint egy commis voyageur házalt az önálló jegybank előkészítésének formulájával. (Élénk tetszés és helyeslés balfelől.) Kun Bé!a : Rendezni akarta az önálló bankot! Mezőssy Béla: río hiszen, köszönjük szépen, ezt az önálló jegybankot ugyan előkészítette! Láttuk, t. képviselőház, hogy a ministerelnök ur az egész választási kampány alatt a készfizetések rendezésének gondolatával, mint valami csábos ködképpel ejtette tévedésbe a magyar közvéle­ményt. Ezt is nagyon köszönjük. A magyar kor­mány a készfizetések tényleges felvételét de na­gyon biztosította. Körülbelül ilyen ködkép az is, mit a t. minister ur előttünk megcsillogtatni kegyes volt. Ezek a biztatások arról a helyről.fa magyar közvélemény előtt értéküket már elvesz­tették. (Igaz! Ugy van ! balfelól. Felkiállások : Formularendszer !) Mi bizunk az önálló vámterület hóditó erejé­ben ; de hogy ez a hóditó erő ezt a többséget és ezt a házat illette volna meg, ezt velünk senki elhitetni nem fogja. (Ugy van ' balfelől.) Elősoroltam aggodalmaimat, t. ház, igyekez­tem tárgyilagos lenni. (Elénk derültség jobbfelől. Ugy van ! Ugy van ! balfelól.) Ha nem sikerült. . . Sándor Pál: Majd mi is leszünk olyan tárgyi­lagosak ! Kelemen Samu : Az elmésség nincs ellentétben a tárgyilagossággal! Mezőssy Béla : ... ha nem sikerült, kívánom, hogy majd nálamnál Sándor Pál t. barátom sok­kal tárgyilagosabban beszéljen. (Derültség.) Zboray Miklós : Azt hiszem, neki sem fog sikerülni.! (Elénk derültség.) Mezőssy Béla: De, minden szenvedélytől menten, mégis egy nyilatkozattal kell, hogy be­fejezzem felszólalásomat (Halljuk ! Halljuk !) és ez az, hogyha a magyar kormány az osztrák kor­mánynak napról-napra mindinkább túlkövetelő magatartásával szemben ilyen, semmivel sem indokolt engedékenységet követ, akkor nekünk elengedhetetlen kötelességünk ezzel a kormány­nyal szemben pártkülönbség nélkül igyekezni so­rompóba szállani, (Igaz ! Ugy van! Élénk helyes­lés balfelól.) mert attól tartunk, hogyha ezt meg nem tesszük, akkor ez az ország közgazdasági érdekeinek súlyos vereségével fog végződni. (Igaz ! Ugy van !) A javaslatot különben elfogadom. (Hosszas, élénk tetszés, helyeslés és éljenzés balfelől. A szóno­kot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést tíz perezre felfüggesztem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom