Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-65

216 65. országos ülés 1910 Nálunk is arra kellene törekedni, hogy keresőképesebbé tegyük a közönséget, mert szerintem az, a ki Magyarországon a húst minden áron olcsóbbá akarja tenni, nem követ helyes politikát, nem pedig azért, mert — a mint itt az egyhangú felszólalásokból már kiviláglott — Magyarország 400 millió korona értékű állatot és állati terméket exportál. Mi, sajnos, nem vagyunk annyira gazdag ország, hogy reánk nézve mindegy lenne, vájjon ennél a 400 milliónyi kivitelünknél 20 vagy 25%-kal többet vagy kevesebbet kapunk-e, mert ha 20%-kal többet kapunk, akkor 80 millió, ha 25%-kal többet kapunk, akkor 100 millió koronával több jön be az országba. Ez a többlet pedig nemcsak a gazdák haszna, mert azt a 80 vagy 100 milliót a gazdák nem fogják a ládafiába eltenni, hanem ki is fogják adni, tehát abból az iparosok és kereskedők is részesednek. Azokat az osztályokat ellenben, a melyeknek nincs módjukban ezen az alapon keresni, tessék jobban megfizetni. Én a pénzügyminister ur politikáját, bár a pénzügyekhez nem nagyon sokat értek, de polgári eszemmel egyáltalában nem helyeselhetem. A pénzügyminister ur ugyanis semmiféle igényt nem akar kielégíteni: nem akarja a földművelésügyi tárczát dotálni, nem akarja a kultusztárczát, nem akarja a belügyi tárczát dotálni. Szerintem pedig nem az a jó pénzügyminister, a ki minél többet iparkodik beletömni az állampénztárba. Hiszen nem az a mi czélunk, hogy az állampénztár tömve legyen, hanem igenis az, hogy, a mennyire csak lehetséges, minden jogos érdek kielégítést nyerjen. Azt pedig csak nem lehet elvitatni, hogy ugy a közigazgatási tisztviselőknek, mint az összes államhivatalnokoknak, nagyon is jogos a kérésük akkor, mikor fizetésük felemelését, helyzetük javítását kérik az általános drágasággal szemben. Az én véleményem tehát igenis az, hogy a közönség köréből mindazokat, a kiknek előre meghatározott fix fizetésük van, tessék jobban dotálni; a többi osztály pedig, ugy az iparos, mint a kereskedő, ugy is többet keres, ha a gazdának több van. Magyarország agrikultur állam lévén, a lakosság 76%-a nyerstermelő, ha ez a 76% jobb helyzetbe kerül, ebből elsősorban az ipar és a kereskedelem látja a maga hasznát. Szerintem tehát nem azt a következtetést kell levonni, hogy, mert az ipart és a kereskedelmet sújtja most a husdrágaság és nem azt, hogy, mert a gazdák előnyére válik és mert a többi tényező ezáltal nehezebben tud megélni, tehát üssük agyon a gazdát is. Hanem, a mint már az előbb emiitettem, a többi tényezők kereső-képességét kell fokozni, meg kell \&gym a gazdának is a módot, hogy vásárlóképes legyen és ez által az ipart és a kereskedelmet támogathassa. Egyáltalában nem értem az ipar és kereskedelem animozitását a gazdák iránt és nem értem, hogy az ipar és a kereskedelem olyan élesen jajdul deczember 2l-én, szerdán. fel az ellen, hogy mezőgazdasági vámok is vannak. Hiszen mi gazdák, legalább az ellenzék részéről, nemcsak azt mondjuk, hogy az ipari vámokat meg kell tartani, hanem azt követeljük, hogy önáUó vámterületünk legyen, hogy iparunk fejlődhessék és oly állapotba hozassék, hogy ebből a gazdának is haszna legyen. Mert ha az iparos többet tud keresni, akkor nyersterményeinket is nagyobb mértékben fogja fogyasztani. És akkor előállhat az a helyzet, hogy mi is fogyasztóképesek leszünk egyénenként oly mértékben, mint ezt a német birodalomban látjuk, a hol ugy a hus, mint egyéb élelmi czikkekben sokkal nagyobb a fogyasztás mint nálunk. Az lenne az ideális állapot, ha azt, a mit a gazdák termelnek, azt az iparosok abszorbeálnák és nem kellene a külföldre vinni terményeinket, hanem itt fogyasztanék el Magyarországon és ezt szerintem lényegesen előmozdítaná az, hogy az önálló vámterületet kivívhatnánk. Épen azért mi gazdák, legalább az ellenzék részéről, nemcsak nem vagyunk a mellett, hogy az ipari vámok leszállittassanak, sőt önálló vámterületet kívánunk, a mely mellett a magyar ipar jobban fejlődhetnék és gyarapodhatnék. Szerintem tehát nem arról keU beszélni, hogy a hus árát, erőszakos eszközzel, miként lehet leverni, mert ez nem az ország érdeke, hanem beszélni kell arról, hogy kellő mennyiségű húst hogyan produkálhatunk, hogy husinség elő ne áUhasson, és ne kelljen sehonnét Magyarországba húst behozni. Hogy erre nézve én mit tartok helyesnek, és hogyan vélném állattenyésztésünket annyira feljeszthetni, hogy ez által szükségleteink fedezése szempontjából húst a külföldről behoznunk ne kelljen, erre nézve kijelentem, hogy nagyon sokban egyetértek már eddig felszólalt képviselőtársaimmal, egyetértek úgyszólván a legtöbb felszólaló véleményével. Teljesen egyetértek Pirkner János igen t. képviselőtársam felszólalásával is. Ebben a felszólalásban azonban, hogy őszinte legyek megvallom egyet nem tudok megérteni, a mit pedig a t. túloldal nagy helyesléssel kisért. Azt. mondotta ugyanis képviselőtársam, hogy hiszen nem baj az a szerb kereskedelmi szerződés, sőt a mint ajánlja, megfontolandó lenne, hogy nem lenne-e jó nekünk behozni a Balkánról az állati termékeket, hogy ezáltal ezen versenytársunkat megszüntessük. Ezt lehetetlen még csak el is gondolni, t. képviselőház. Ugyanis nemcsak mi vagyunk exportáló állam a hus terén és a Balkán, de exportáló állam, mint sajnosán tapasztaljuk, Argentína, az északi Egyesült-Államok, sőt Ausztria is. Ha tehát meg is szüntetnének egy konkurrenst, e helyett még mindig nagyon sok másik akadna. De én visszakínálom ezt, és azt mondom, hogy miután Ausztriának ipara sokkal fejlettebb mint a mi gazdaságunk, kísérelje ezt Ausztria meg. Hozza be a közös vámterületre Németország és Francziaország felesleges iparczikkeit, szüntesse meg ezáltal ezen államok versenyét és mi nem irigyeljük tőle a közvetítő