Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-57
16 57. országos ülés 1910 deczember 12-én, hétfon. beruházási czélokra általunk adott előlegek visszavételéből fedeztük és fordítottuk különböző czélokra. A negyedik tétel végül az, hogyha önnek aggodalmai voltak, nem a központi állampénztár készleteiben, hanem az ország financziáiban mutatkozó helyzet tekintetében, akkor, az 1908. L. t.-ez. 7. §-ában foglalt felhatalmazásnál fogva 173 millió igénybe nem -vett hiteit bocsátottunk rendelkezésére, azt hiszem, hogy ezen tételek mérlegelése után ezeket a mondákat és regéket kiküszöbölhetjük a közéletből, és ki is fogja küszöbölni a közvélemény, de azt hiszem, hogy ezek után mindent lehet mondani, t. pénzügyminister ur, csak azt nem, a mit ön szombaton mondott, hogy ön a ránk nézve kedvező tényeket felemiitette. (Elénk éljenzés és taps a baloldalon.) Hammersberg László jegyző: Gr. Batthyány Tivadar ! Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Gr. Batthyány Tivadar: A mi parlamentáris szokásunk szerint, különösen akkor, a midőn a minister urak az általános vitában részt nem vettek, hanem a kabinet összes tagjai közül az egyik minister ur csak a vita bezárása után, a ministerelnök ur pedig csak most, ennél a tételnél tartotta szükségesnek, hogy szót emeljen, teljes jogunk van arra, hogy a kormány padjairól elhangzottakra az eddigi gyakorlat szerint a czimnéla magunk reflexióit megtegyük. Mégis, minthogy ugy tartom, hogy . . . (Za-j.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Gr. Batthyány Tivadar:... több sohasem árthat, arra kérem az elnök urat, méltóztassék az engedélyt megadni, hogy ne csak szorosan a czimhez, de azonkívül az itt elhangzott ministeri és egyéb felszólalásra, röviden reflektálhassak. Elnök : A tárgytól való eltérést csak a t. ház engedheti meg, és azt hiszem, hogy a képviselőház azt az engedélyt gr. Batthyány képviselő urnát megadja. (Helyeslés.) Gr. Batthyány Tivadar: T. képvselőház! Legyen szabad a t. pénzügyminister úrhoz egy rövid kérést, illetőleg kérdést intéznem, a melyet már a pénzügyi bizottságban is szóba hoztam, a melyet azonban, azt hiszem, most az indemnitás tárgyalásánál is érintenem kell. Az indemnitás tárgyalásánál okvetlenül szükséges, hogy a kérdés diluczidáltassék, annál is inkább, mert ha a t. pénzügyminister úrtól —a mit nem hiszek — nem kapnék megnyugtató felvilágositást, kénytelen lennék ezen törvényjavaslat egyik szakaszánál indítványt előterjeszteni. Azt hiszem azonban, hogy a kérdést nyilatkozatokkal is rendbe lehet hozni. Es igy vagyok bátor az igen t. ház, és elsősorban a t. pénzügyminister ur figyelmét felhívni arra, hogy az 1908. évre a költségvetési törvénynyel kapcsolatosan is megállapított tisztviselői státusrendezés teljes befejezése az 1908., 1909. és 1910. évre felosztatni terveztetett. A kormányválságok folytán ez a kérdés, nagy sajnálatomra, eltolódott. Eltolódott annyiban, a mennyiben a folyó évben az egész státusrendezés szünetel, a következő évi költségvetésben pedig ismét ugy kontemplálják a rendezést, hogy az ismét három évre osztassák fel. Nem akarok most erre a kérdésre visszatérni, majd a költségvetés tárgyalása során lesz szerencsém a magam véleményét erről elmondani, itt lesz alkalmam erről indítványt is tenni; most csak arra szorítkozom, hogy nézetem szerint a legelemibb igazság, hogy azt, a mit a t. kormány a státusrendezéseket illetőleg az 1911. évre kontemplál és a mit a ház többsége annak idején a tisztviselők részére a státusrendezés tekintetében megállapított, — hangsúlyozom, 191 l-re — hogy ezt a szerintem és a kilátások szerint amúgy is aránylag csekély előnyt mindenesetre 1911 január 1-től kezdve élvezhessék. Ennek a kérdésnek megoldása két módon lehetséges. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Gr. Batthyány Tivadar: Vagy ugy, hogy az indemnitási törvénybe vegyünk fel egy rendelkezést, a mely felhatalmazást ad arra, hogy a státusrendezést azon keretekben már január 1-étől kezdve foganatosítsa a kormány, vagy ngy, hogy a költségvetési törvényben megadjuk a visszaható erőt és provideáljunk arról, hogy ez a státusrendezés tényleg 1911. január 1-ére visszaható erővel vitessék keresztül. En az előbbit jobban szeretném ; megnyugszom azonban abban is, ha az igen t. pénzügyminister ur a házat olykép világosítja fel, hogy provideálni fog valami módon a költségvetési törvényben vagy az appropriáczióban arról, hogy az a státusrendzés tényleg január 1-étől kezdődőleg visszaható erővel birjon. Nagyon kérem az igen t. pénzügyminister urat, hogy ezen kérdésről itt lehetőleg még ezen czim vitája során nyilatkozni és abban állást foglalni szíveskedjék. Ezek után engedje meg a t. ház, hogy lehető rövidséggel, mindössze a t. túloldalról elhangzott két felszólalásra reflektáljak. Az egyik Maylender Mihály t. képviselőtársamnak minapi felszólalása, a melyre válaszolnom annál is inkább kötelességem, mert ő beszédében engem ismételten aposztrofált. (Halljuk ! balról.) Igen t. képviselőtársamnak az volt a megjegyzése, hogy gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam és én a pénzügyi bizottságban arra utaltunk, hogy ujabban minden jelenség szerint Fiúméban a kormányzat bizonyos irányzatot vesz fel. Hát tényleg ugy volt, hogy ezt igenis mindketten hangoztattuk a pénzügyi bizottságban. Maylender képviselő ur szükségesnek tartotta azt mondani, hogy miért nem adtunk erre nézve konkrét bizonyítékokat. Igen t. képviselőtársam nem volt a pénzügyi bizottságban, de bizonyára olvasta a lapokban, hogy ott gróf Apponyi Albert és én is a fiumei egyházi kérdést, röviden a fiumei püspökség kérdését igenis szóbahoztuk. A magam
