Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-64

202 6h. országos ülés 1910 deczember 20-án, kedden. sem átlagról, sem egyik évnek a másik évre való átviteléről nincs szó. A szerződés szövege azt mondja, hogy Románia kielégítése után, a melynek számait akkor már ismertük, mind­össze 15.000 ökör marad. Az pedig kétségtelen, kétszer kettő négy, hogy azon 50.000 sertéssel. a mely a szerb szerződésbe felvétetett, a kon­tingens meg van haladva. Ez aktualiter keve­sebb fontossággal bir, de fontossággal birhat a sertéstenyésztés reproduktív erejénél fogva (Ugy van! a baloldalon.) és fontossággal bir azért, mert az 50.000 darab sertés biztosan be fog hozatni. Különben, ha sajnálom is, hogy ez 50.000 sertéssel meghaladtatott a kontingens, ebből a jelen pillanatban kázust csinálni nem kívánok, hanem azon reménynek adok kifejezést, hogy miután az összkontingens már teljesen ki van merítve, Bulgáriával csak legtöbb-kedvez­ményes szerződést kötünk és ebben a tekintet­ben megnyugtatott az a kijelentés, melyet az igen t. kereskedelemügyi minister ur a bizott­ságokban tett. Ennél a pontnál meg kell jegyeznem, hogy mi nagyon megfontoltuk, hogy az áldozatok határa meddig terjedhet. Elmentünk, a meddig mehettünk, további áldozatot nem hozhatunk. A husvámok leszállításáról szó sem lehet, (He­lyeslés balfelöl.) különben a husvámok leszállí­tása köztünk és Ausztria közt annyi évi tár­gyalás alatt soha szóba sem jött. T. képviselőház! Áttérek most már az élőállatbehozatal kérdésére- (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak tudni, hogy Németországgal olyan szerződésünk van — a nélkül, hogy az akkori kormánynak, melyben az igen t. kereskedelem­ügyi minister ur is részt vett, a legkisebb szemrehányást tenni akarnám, — miszerint, ha egy marhavész-eset előfordulna az országban, ők határaikat időmeghatározás nélkül azonnal elzár­hatják. Már most ki volna az ebben a t. házban vagy azon kívül, a ki ezt tudva, el merné vál­lalni ezt a felelősséget, ezt a koczkázatot a magyar mezőgazdaság részére? (Igaz! TJgy van!) Mondják, olvastam, hogy éveken át jött be szerb marha és a marhavészt mégsem kur­czolták be; miért ne lehetne tehát megint meg­engedni, hogy élő állatot hozhassunk be? Ez olyanformán van, mint mikor egy puskaporos­torony sokáig volt egy város közelében, és nagy nehezen, nagy küzdelemmel sikerült azt onnan eltávolítani, és most valaki azt mondaná, hogy hozzuk vissza azt a puskaporostornyot, mert hiszen éveken keresztül nem történt felrobbanás. Annyi nehézség után sikerült a román bárczás legeltetést törvényileg eltiltani és mégis csempészés utján behozták a száj- és köröm­fájást és ha a jelek nem csalnak — az igen t. földmivelésügyi minister ur ezt jobban fogja tudni — nemcsak Romániából, hanem Szerbiából is. Teljesen igazat adok a földmivelésügyi minister urnak, hogy ezen csempészetet tüzzel-vassal meg kell akadályozni. Ha rendes eszközök nem ele­gendők, pedig nem elegendők, akkor nézetem szerint rendkívüli felhatalmazást kérjen az igen t. minister ur és ezt a rendkívüli felhatalmazást a legnagyobb készséggel hajlandók vagyunk megszavazni. (TJgy van! balfelöl.) Áttérek most már az állattenyésztés segé­lyezésének kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) Pirkner János, igen t. képviselőtársam azt hiszem, egy kis hibát csinált, talán nyelvbotlást, mikor azt mondta, hogy á fond perdu 2,400.000 koronával lett a földmivelésügyi ministerium költ­ségvetése e czimen emelve. Azt hiszem, ha eny­nyivel lett volna emelve, a földmivelésügyi minis­ter ur talán meg is lett volna elégedve. Ez azonban csak átmeneti tétel. Mit ér, kérem akármelyikünknek, ha kimutatják a bruttó­jövedelmet és kisül, hogy a nettó-jövedelem nagyon csekély? (Igaz! TJgy van!) Amennyire én a költségvetést ismerem, ugy áll a dolog, miszerint a nettó-plusz tenyészállatok czimén csak 100.000 korona, hozzájön 400.000 korona vidéki vásárok czimén, plusz legeltetési 200.000 korona, összesen 700.000 korona. Az indokolásban — mert én semmit sem kívánok elhallgatni, a mi a dologra tartozik — az van mondva, hogy a budapesti vásárt az igen t. minister ur 400.000 koronával szándé­kozik dotálni. Igen, de erre a 400.000 koronára nincs fedezet, e részben ő csak az eddigi téte­lekre van utalva. Ezen kérdésben én nem a föld­mivelésügyi minister úrhoz fordulok, mert tudom, hogy ő ép ugy iparkodott és küzdött, mint én magam. Akár vagyok kormánypadokon, akár nem, én egy jottával sem kérek, sem sürgetek többet, mint a mennyit annak idején kértem és követeltem. (Helyeslés bal felöl.) Én a t. pénzügy­minister úrhoz, a ki azonban, fájdalom, nincs jelen, intézem szavaimat és az igen t. pénzügy­minister urat kérném, hogy a mikor a háznak egyhangúlag hozott határozatával állunk szem­ben, (Igaz! TJgy van! balfelöl.) mikor a kor­mány ezt a határozatot elfogadta, ahhoz hozzá­járult és mikor ezen határozat kapcsán, nem mondom, kártéritésképen, fogadtatott el a román szerződés, ismerje el és lássa be, hogy kivételes intézkedéseket igényelnek. (Helyeslés a bal- és a szélsűbaloldalon.) És hogyha ó' is akarja a czélt, a mint felteszem, hogy ő is akarja, ne vonja meg az eszközöket, mert a budgetdotácziót a képviselőház határozata végrehajtásának nem tekinthetem- (Helyeslés a bal- és a szélsőbal­oldalon.) Midőn azt kívánja különbség nélkül egész Magyarország közönsége, hogy az állattenyész­tés fejlődésében gyors ós kiadó lendület álljon be, akkor ezeket az eszközöket haladék nélkül meg kell adni. (Helyeslés balfelöl). Remélem, hogy a t. pénzügyminister ur a budget tárgya­lásáig segíteni fog a t. földmivelésügyi minister

Next

/
Oldalképek
Tartalom