Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-64

196 64. országos ülés 1910 deczember 20-án, kedden. iiülott az állat sem nem eszik, sem nem iszik; azután kell ápoló személyzetet mellette tartani. Ha megérkeznek az állatok — tessék kimenni és megnézni — beverik azokat az istállókba, hogy állítólag kipihenjék a két-három napi utazás strapáját; ez alatt az idő alatt megint etetni és itatni kell azokat, mindig pénzért, pedig az állat megint nem eszik és nem iszik. Sőt az állat nemcsak hogy élő súlyából vészit, hanem effektív hussulyának tekintélyes perczen tje is elvesz, a mi természetes, mert hisz siralomházban még senki sem hízott meg. (Derültség. TJgy van!) Polónyi Géza : Nagyon jó ! Pirkner János: Ez a gazda vesztesége. Most jön a mészáros vesztesége. Nem beszélek én arról a mészárosról, a ki hetenkint 20—30 ökröt vág le. mert ilyen mészáios, a ki sokat vág le, csak egy pár van, hanem arról a sok mészárosról Budapesten, a ki csak egy-két ökröt vág. Ezeknek is kell vágólegényt, pár lovat, kocsit tartani, künn a vágóhídon helyet bérelni, hogy azt az egy vagy két ökröt levághassák, s ennek az összes rezsinek a költségeit, a melyek igy előállanak, mind annak az egy ökörnek a húsára kell nekik ráütni, és ezzel a publikumot megsarczolni. Annak a nagy feszültségnek, a mely az élőállat és a hus ára között mutatkozik, tekintélyes részben az eleven állatokkal való ellátása Budapestnek képezi okát. Nincs nekünk szükségünk mészárosiparra a fővárosban, nekünk szükségünk van húskereskedésre. Es ha a mészárosipart deczentralizálhatjuk és azt az ökröt, a mely Csíkszeredából vagy valahonnan Zilahból, vagy Désből Budapestre kerül, a kolozsvári vásáron vágják le az ottani vágóhídon, a hova az ökör egy pár óra alatt szállítható és a melléktermékeket ott dolgozzák fel, a hol a munkaerő és minden olcsóbb és hűtőkocsikban csak a kész húst szállítják fel Budapestre, ez által nemcsak csökken a gazda költsége, hanem mellőzhetővé válik sok száz kis mészáros részére vágólegénynek, equipagenak és nem tudom, minek a tartása. Utóbbiak viszont a húst mészárszékükbe már azon érett állapotban kapják, a melyet ép a szállítás ideje alatt elért, s igy azt azonnal ki lehet szolgáltatni. Nekik sem raktárt, sem egyebet nem kell tartaniok : ez a közélelmezést Budapesten rendki vüli módon megkönnyítené és olcsóbbá tenné. (Igaz ! TJgy van !) Tehát az élő állat behozatalának követelését nem látom egyáltalában indokoltnak, sőt ellenkezőleg, egy jobb korszak hajnalhasadását látom abban, hogy ha lehetőleg a Balkán-államokból leölt állapotban kerül a hus Budapestre, a mely azután nem mészáros, hanem huskereskedő által lesz közforgalomba bocsátva. (Általános helyeslés.) Ennélfogva a földmivelésügyi tárczában felvett azt az uj tételt, a mely 400.000 koronában van előirányozva, örömmel látom és azt hiszem, hogy ugy a gazdatársadalom, mint a fogyasztóközönség a földmivelésügyi minister urnak csak hálával tartozik azért, hogy ő ennek az uj érának megindítását az által kívánja elősegíteni, hogy ezen 400.000 koronával vidéki góczpontokon fog ilyen vágóhidakat és husvásárokat felállítani és szervezni, melyek azután a főváros alimentáczióját nagymértékben elősegíteni hivatva lesznek. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon,) T. képviselőház ! Legyen szabad még a megkötött szerződésekre vonatkozólag egy észrevételt tennem. Tudom, hogy most már az idejét multa és hogy észrevételemnek most már semmiféle effektusa nem lehet, mert az egyik szerződés már életbelépett, a másik szerződés pedig már meg van kötve és épen csak a törvényhozás hozzájárulása szükséges még ahhoz hogy az is életbeléptettessék, de talán a jövőre nézve lesz ennek némi hatása. Én t. i. egy hibát látok elkövetve ezekben a szerződésekben. Mi ezeknek a Balkánállamoknak megengedjük, hogy állati termékeiket ide behozhassák. Tudjuk, hogy nekik roppant alacsony színvonalon levő állattenyésztésük van és most a nyert uj piacz következtében, de egyébként is, mezőgazdasági helyzetüknél fogva kénytelenek az állattenyésztésre az eddiginél nagyobb gondot fordítani. Hiszen Románia a törvényhozásában már ennek tanújelét adta, a mennyiben a két év előtt megalkotott törvény az állami javak 5%-át és nem tudom még egyéb jövedelmeket is a földmivelésügyi kormány rendelkezésére bocsátja; végösszegben körülbelül évi harmadfél millió koronát oly czélra, hogy az állattenyésztés előmozdítására ezen tőkéből értékes tenyészanyagot vásároljon. Mikor Anglia saját husszükségletének fedezésére Argentínával nem kötött ugyan kereskedelmi szerződést, de megengedte, szívesen látta, hogy onnan szállítsanak húst, akkor tudomására adta az argentínai kormánynak, hogy igenis íentartjuk az összeköttetést, de kikötjük, hogy ha tenyészanyagot vesznek, azt másutt nem szabad venni, mint nálunk Angliában, mert ellenkező esetben mi sem fogunk tőletek húst vásárolni. Nekünk még kényelmesebb lett volna a helyzetünk, mert a szerződésben lehetett volna ezt kikötni. Nem tendenczia nélkül említem ezt. Azért említem, mert az állattenyésztésnek, mint minden más üzemnek, vannak bizonyos fokozatai a fejlődésében. A legalacsonyabb foka a marhatenyésztésnek a nyers izomerő előállításában, tehát az ökörnevelés. A következő foka már, mikor a hústermeléssel is foglalkozik a tenyésztés ; még fejlettebb, a mikor a tejtermelés, tehát a tejgazdaság lép érvénybe, a mi ellenkezően az itt elhangzott aggodalmakkal semmi esetre sincs a tenyésztés hátrányára, hanem annak csak előnyére válhatik. Hiszen látjuk, hogy ott van virágzó áUattenyésztés, a hol magasfoku tejgazdaság van. Hiszen különben, ha a tejgazdaság volna oka annak, hogy kevés az állat Magyarországon, akkor Svájczban már egy darab sem volna, Hollandiában kipusztul-