Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-64
64. országos ülés 1910 deczember 20-án, kedden. 193 tetni, akkor kívánatos, hogy az a törvény, a mely elő is van már készitve, és a melyet nem ezután kell előkészíteni, letétessék a ház asztalára. Legyen szíves tehát a t. kormány, a menynyiben a munkát megígérte, ezt a munkát hozza ide a ház asztalára. (Helyeslés a baloldalon.) Rátérek a husdrágaságra. Itt azt tapasztaljuk, hogy a múlt alkalommal, a mikor a Romániával kötött egyezményt kellett beczikkelyezni, akkor azt mondták, hogy arra szükség van, mert Szerbiával rossz viszonyban vagyunk. Most pedig arra is szükség van, hogy Szerbiával jó viszonyban legyünk és ezért kell, hogy 85.000 drb állat húsát hozzák be. Ám legyen igaza a tisztelt kormánynak, én meghajlok előtte, és nem emelek kifogást abból a szempontból, hogy ha ez közszükséglet, ha szükséges ahhoz, hogy az életet olcsóbbá tegye. Hanem az argentínai húsra nézve már más a véleményem. A földmivelésügyi minister ur kinyilatkoztatta, hogy 2000 tonna erejéig megengedte a behozatalt, és hogy ennél tovább nem engedik meg, de nem tett itt olyan direkt nyilatkozatot, hogy semmi szin és körülmények között tovább nem mennek ezen a téren, a miből én azt látom, hogy ha az osztrák érdek megkívánja, akkor megint hozzájárulnak a husbehozatalhoz. A mig tehát a kormány ki nem jelenti, hogy semmi szin és körülmények közt nem engedi meg a további behozatalt, addig én a törvényjavaslatot meg nem szavazom. (Helyeslés a baloldalon.) Ha megnyugtató választ kapok, hogy a 2000 tonnán felül semmi esetre sem mennek, akkor hajlandó vagyok a törvényjavaslatot megszavazni. Kérem tehát a földmivelésügyi minister urat, legyen szíves ezen a téren nyilatkozni, hogy szándékozik-e tovább menni, vagy megtartja azt az álláspontot, a melyet eddig elfoglalt, hogy 2000 tonnán felül nem megy bele a beszállításba. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Pajzs Gyula képviselő ur félreértett szavainak helyreigazítása czéljából kér szót. Pajzs Gyula: Félreértett szavaim helyreigazítása czimén vagyok bátor rövid pár pillanatra a t. ház figyelmét igónybevenni. A földmivelésügyi minister ur tegnapi beszédében hivatkozva az általam felhozott statisztikai adatokra, kifogásolta azon adatokat, a melyek alapján én azt állítottam, hogy a kiszámítás a Szerbiának engedélyezendő kontingensnek nem történt meg azzal az előrelátással, nem történt meg azzal az alapossággal, a mely kívánatos volna minden olyan esetben, a midőn a hazai mezőgazdaság, illetőleg állattenyésztés teherbíró képességének megállapításáról van szó, a mely megállapítás alapján lesz azután az a kontingens meghatározva, a melyet Szerbiának engedélyezni lehetséges. T. képviselőház! Én azt mondottam, hogy azért volt helytelen ez az alap, mert a minister KÉPVH, NAPLÓ. 1910 1915. III. KÖTET. ur a javaslat indokolásában arra fektette főképen egész érvelését, hogy az a kontingens, a melyet jelenleg Szerbiának engedélyezünk, távolról sem annyi, sőt a román kontingenssel együttvéve sem fog annyit kitenni, mint a mennyit Szerbia annak idejében, a midőn a szerb behozatal minden korlátozás nélkül történhetett. maga behozott Magyarországba. Ezzel szemben én azt állítottam, hogy a minister ur elfelejtette azt az egy nagyon fontos körülményt, a mely tulajdonképen az egész kérdésre nézve döntő fontosságú, hogy t. i. ugyanakkor, a midőn mi Szerbiából behoztuk azt a 200—250 ezer darab szerb sertést, a mi kivitelünk egy millión felül, 1,200.000, sőt 1,300.000 darab sertés is volt, a 90-es évek elején. A földmivelésügyi minister ur ezt az adatomat vonta kétségbe, miért is bátor vagyok hivatkozni a magyar statisztikai közlöny hivatalos kiadására, a külkereskedelmi forgalomról szóló 1895-ik évi jelentésre, a mely jelentésben Magyarország sertéskivetele az 1892-ik évben 1,031.000 . . . Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: Ausztriával együtt talán? Pajzs Gyula: Igen; 1893-ban 1,120.000, 1894-ben 1,354.000, tehát majdnem 1,400.000 volt. Igaza van abban a tekintetben a földmivelésügyi minister urnak, hogy ez a kivitel nem Németországba ment, hanem összkivitelünk számát, mennyiségét adja. De, t. képviselőház, arra a kérdésre, a melyre nézve én ezt bizonyítékul felhoztam, teljesen irreleváns az, hogy vájjon egy millió darab vagy 500.000 darab sertés megy-e ki Németországba. A kérdés lényege az, hogy akkor, a midőn Szerbiából 170.000 vagy 200.000 darab sertés fog bejönni ide a magyar fogyasztási területre, a mi kivitelünk olyan-e, hogy képes ellensúlyozni a Szerbiából való importot. Ezt az importot, akár 500.000-et viszünk ki, akár egy milliót, ellensúlyozni nem vagyunk képesek, azért, mert jelenleg nekünk kivitelünk csakis Ausztriába van és ezen kivitelünk sem tesz ki többet, mint 2—3—4—5, a legutolsó esztendőben pedig hatszázezer darabot, tehát még mindig feléti sem annak, a mit a 90-et években vittünk ki, vagyis abban az időben, a melyet a földmivelésügyi minister ur alapul akar venni számításaihoz. A dolognak érdeme tehát esetleg változhatnék akkor, ha a földmivelésügyi minister ur ki tudná mutatni azt, hogy mi Németországba, vagy Németországba és Ausztriába együttvéve akkoriban sem vittünk ki többet, mint jelenleg. Ezt azonban a statisztika megczáfolja és én kénytelen vagyok megmaradni azon állitásom mellett, hogy az a számítás, a melyet a földmivelésügyi minister ur a kontingens alapjául megállapitott, hibás és téves. 25