Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-63

182 63. országos ülés 1910 deczember 19-én, hétfőn. felhasználunk arra, hogy a vámokat letörjük, akkor maholnap azt fogjuk látni, hogy a sok preczedenssel odáig fogunk jutni, hogy Ausztriának megmaradnak majd az ő ipari védvámjai, (Igaz! ügy van! balfelől.) de Magyarországnak a mezőgazdasági vámjai szépen és ügyesen ki lesznek játszva, (ügy van! balról.) Baross János: Erre törekszik Ausztria és Magyarország fővárosa ! Gr. Károlyi Mihály: Sajnos, igaza van a t. közbeszólónak, hogy, ha nem is törekszik erre öntudatosan, de legalább is öntudatlanul ennek a politikának a szekerét tolja. T. ház ! Bevégzem beszédemet azzal, hogy remélem, hogy a t. minister úrtól megkapom azokat a válaszokat, a melyek lehetővé fogják tenni, hogy ezt a törvényjavaslatot megszavazzam. Ha ekkép meg fogjuk mi agrárok a szerződést szavazni, ismét tanúbizonyságát fogjuk adni annak, hogy nem vagyunk olyan szűkkeblűek, mint a milyennek mondanak bennünket. A törvényjavaslatnak megszavazását vagy meg nem szavazását ettől a választól teszem függővé. (Éljenzés és taps balfelől.) Elnök : A földmivelésügyi minister ur kivan szólni. Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: T. ház ! Méltóztassék megengedni, hogy a vita során elhangzottakra tőlem telhető rövidséggel reflektáljak. Válaszomat a t. ház kegyes engedelmével kétfelé fogom osztani; első részében a tulajdonképeni szerződéssel, második részében pedig a drágaság kérdésével fogok foglalkozni. (Halljuk/) A mi magát a szerződést illeti, t. ház, ebben az én véleményem az igen t. felszólaló urak egy részének véleményétől eltér. Ez a szerződés nem egyéb, mint betetőzése annak a gazdasági politikai programmnak, mely 1904-ben, illetve 1905ben létrejött, mikor a két ország, t. i. a külföldi államokkal kötendő kereskedelmi szerződések kérdésében egymással megállapodást létesített és az e részben követendő irányelveket megállapította. Ez a megállapodás — nagy vonásokban — abból állott, hogy mig nyugati irányban főleg a gazdasági termékek kivitele érdekében kívánt konczessziókért az ipari vámok leszállításával nyújtunk ellenszolgáltatást: viszont keleti irányban ipari czikkeink kivitele érdekéhen kívánandó engedményekért, a mezőgazdasági vámok terén fogunk ellenszolgáltatásokat nyújtani. A Romániával és Szerbiával most megkötött szerződésekben tényleg ezen a színvonalon alul maradtunk, mert csekélyebb mérvű engedményeket adtunk, mint a mennyit annak idején nyugati irányban kaptunk. Mert mig pl. nyugati szomszédainkhoz élő szarvasmarháinkat számbeli korlátozás (kontingentálás) nélkül exportálhatjxik, viszont mi keleti szomszédainknak csak leölt állatok húsának kontengált mennyiségű húsának behozatalát engedjük meg. A mi a többször hangoztatott pótegyezményben megállapított behozatali kontingens túllépését illeti, vagyok bátor arra utalni, — a mi különben köztudomású, — hogy annak nagy része egy progresszív skálával Románia által ki volt használva és nekem csak egy degresszív skála állt rendelkezésemre. Ezt a skálát, illetve annak túllépését kis mértékben konczedálnom kellett, mert hiszen mindig a másik eompaciscens fél szerződés hajlamával és igényeivel is számolni kellett. Én júliusban nem beszéltem állatkontingensről, hanem mindig huskontingenst említettem, és a ki a titkos pótegyezmény huskontingensét ismeri, az a mostani szerződés huskontingensét kiszámíthatja, hogy a huskontingens szempontjából a titkos pótegyezményben megállapított kontingenst számbavehető mértékben túlléptük-e ? Pajzs t. képviselő ur tegnapelőtti beszédében a Szerbiából származó husbehozatal értékét 16—18 millióra tette. Ez az állítás téves számításon alapul, mert 15.000 darab szerbiai szarvasmarha és 50.000 darab sertés értéke aligha fogja ezt az értéket elérni. Második állítása t. barátomnak az volt, hogy a Németországba való sertéskivitel az 1890-es években az egy millió darabot meghaladta. Specziell megnéztem a statisztikát, s arra a meggyőződésre jöttem, hogy ez az állítás is téves, mert a közös vámterület maximális kivitele Németországba 1893 és 1894-ben sem érte eb az 500.000 darabot. Polónyi Géza: Az a baj, hogy a kereskedelemügyi ministernek más statisztikája van, mint a földmivelésügyi ministernek ! (Halíjuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: Gr. Károlyi Mihály t. barátom azon kérdésére, hogyan gondolkozom az élőáüat behozataláról a Balkánról, egész őszintén és nyíltan meg fogom mondani véleményemet. (Halljuk ! Halljuk !) Véleményem az, hogy az élőállatnak a Balkánról való behozatalát egyáltalában megengedni nem lehet. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mig én a ministeri székben fogok ülni, ehhez hozzá sohaj árulni nem fogok. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Magától értetődik, hogy ha ezen behozatal Szerbiának megengedtetnék, ugyanazon a jogczimen Románia is igényelhetné; (Igaz! Ugy van ! balfelől.) ámde ki a szomszédos Balkán államok állategészségügyi viszonyait ismeri, az tudni fogja, hogy ott sporadicze ugyan, de állandóan uralkodik a száj- és körömfájás és igy élőállatbehozatal megengedésével állandóan koczkáztatnók a száj- és körömfájás behurczolását, mely nálunk milliókra menő károkat okozna ós állandó veszedelmet képezne. Nemcsak a keleti marhavész szempontjából, mert török területet is érint, legújabban az Olaszországba való szerb marhabevitel lett eltiltva, hanem főleg a száj- és körömfájás állandó veszedelme miatt. A mi már most a száj- és körömfájásnak a mi területünkön való elterjedését illeti, méltóztassanak megengedni, hogy erre nézve is egy pár szóval nyilatkozzam. (Halljuk ! Halljuk !) Ebben a ministeriumot semmi néven nevezendő mulasztás nem