Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-63
63. országos ülés 1910 deczember 19-én, hétfőn. 179 T. ház ! Az agráriusokat hetek és hónapok óta támadják; támadják a legképtelenebb és legmegfoghatatlanabb vádakkal. Ügy állítanak oda bennünket, mintha mi volnánk a husuzsora, a nyomor előidézői. Minden kérdés, a melyet mi vetünk fel, legyen bár a legegyszerűbb és a legkevésbbé tendencziózus, legyen bár teljesen ment az úgynevezett agrárizmustól, legyen bár tisztán humanitárius és tisztán a kisemberek megvédésére irányuló : azonnal felhangzanak azok a vádak, hogy ismét az agráriusok túlkapásaival állunk szemben. Mikor a mi körünkből megindult egy akozió, az egyke ellen, a hol legtermészetesebb és a legtisztább inteneziók vezéreltek minket, azt mondták, hogy a nagyurak meg akarják szüntetni az egykerendszert, hogy olcsó napszámosokat kapjanak. (Mozgás.) Mikor a perrendtartásról volt szó, akkor természetesen igen nehéz volt olyan argumentumokat felhozni, a melyek azt bizonyitanák, hogy mi nem kizárólag és egyenesen a kisember érdekeit akartuk megvédeni. Akkor azt hozták fel ellenünk, hogy mi irtóháborút inditunk az egész ipari és kereskedelmi osztály ellen. L'H Mikor a monopóliumok kérdése került napirendre, akkor mi voltunk azok, a kik az államot meg akartuk fosztani egy őt jogosan megillető jövedelmétől. pia-.: Én mindenre válaszolni nem fogok. Csak már azért sem, mert nem tartozik ide a tárgyhoz, és méltán rendreutasíthatna az igen t. elnök ur, hanem azért, mert ilyen képtelen vádakkal foglalkozni nem akarok, csak azért hozom fel, hogy bizonyítsam, hogy minden, a mit mi teszünk, minden, a mi a mi köreinkből indul ki, a legádázabb harcznak van kitéve. Ez a harcz, a mely ellenünk a sajtó legnagyobb részében indittatott, folytatódott, a mint már említettem, hetek és hónapokon át, és krescsendo folyt mindaddig, inig, mint a magyar közmondás tartja, végén csattant az ostor, a míg megszólalt merkantilista körökben egy igen tekintélyes egyesületnek titkára, (Halljuk ! Halljuk!) a ki nem hivatalos minőségében ugyan, hanem egy előadás keretében olyan vádakkal illetett minket, a melyeket igaz ugyan, hogy refutalt, hanem előadásának egész hangja, tendencziája ha nem is egyezett meg szószerint azzal, a mit róla közöltek és ha sikerülni fog is neki bebizonyítani, hogy ő nem betű szerint mondotta, a miket az újság közlött, — mégis egész szelleme, egész tendencziája gyűlölködő, támadás volt ellenünk. (Igaz ! Vgy van ! a haloldalon.) Erre a mi válaszunk, természetszerűleg éles és erőteljes volt. És én, t. képviselőház, igazán csak azt az egyet sajnálom, hogy az igen t. előadó ur és Szterényi József igen t. képviselőtársam, a kiknek oly nagy tekintélyük van és a kik igazán olyan tárgyilagosan foglalkoztak ezzel a kérdéssel és beszéltek róla, nem előbb foglaltak állást, nem előbb folytak bele ebbe a vitába és nem, már ezt a támadást megelőzőleg irányították azokat a köröket, a melyekre, ismétlem, igen nagy befolyásuk van és így nem terelték már előzőleg a tárgyilagosság medrébe ezt a vitát. (Ugy van! balfelöl.) Mert ha ez megtörtént volna — és. a mint remélem, meg íog történni a jövőben, mert hiszem, hogy ezek az urak igenis fel fognak szólalni, a mikor arra szükség lesz — akkor meg lehetnek győződve arról, hogy igenis, azon leszek, hogy a mi részünkről is kizárólag a tárgyilagosság hangján kezeljük ezeket a kérdéseket. (Igaz ! Vgy van ! Helyeslés a baloldalon.) Ez, t. ház, szükséges ; ez hazafias kötelesség ; mert melyik osztálynak lehet érdeke az, hogy egy másik, hatalmas gazdasági kört tönkre tegyen ? Ez őrültség volna, (ügy van ! a baloldalon.) Őrültség volna, ha az agráriusok tönkre akarnák tenni az ipari és kereskedelmi köröket, viszont őrültség volna, ha ezek a körök tönkre akarnának tenni minket. (Igaz ! Vgy van ! balfelöl.) Az természetes, hogy mindenik osztály a maga érdekeit hangsúlyozza legelső sorban és az is csak természetes, hogy a különböző osztályok saját érdekeik védelmében bizonyos tekintetben extrém álláspontot foglalnak el. Ez a dolog természetéből folyik és nemcsak Magyarországon, de a világon mindenütt így van, az ember mindig a saját érdekét tudja legjobban védelmezni. (Igaz ! Vgy van! balfelöl.) Hanem, a mikor mi saját érdekeinket védelmezzük — ezt hangsúlyozni akarom — mi sohasem támadunk. Mi a magunk érdekeit védjük, de arról közöttünk sohasem volt szó, hogy pl. az ipari vámoknak eltörlése mellett agitáljunk. (Igaz ! Vgy van ! a baloldalon.) Az az éles hang, a mit ez esetben használtunk, csak visszhangja volt az ellenünk indított ádáz harcznak. (Igaz ! Vgy van ! balfelöl.) Ezt az éles hangot mi kénytelenek voltunk használni, hogy megmutassuk azt, hogy nem félünk és hogy ha arról van szó, hogy minket támadnak, mi is meg tudjuk magunkat védeni. (Igaz ! Vgy van ! balfelöl.) T. ház ! A mi a szerb kereskedelmi szerződést illeti — és itt előre is bocsánatot kell kérnem, ha egy kissé hosszasabban foglalkozom ezzel a kérdéssel (Halljuk ! Halljuk !) — ezt a szerződést én, jóllehet a kontingenst nemcsak hogy kimerítették, de már 50.000 drb. sertéssel túl is lépték, meg fogom szavazni, szavazatomat azonban bizonyos feltételekhez kötöm. (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) Szavazatomat attól teszem függővé, minő válaszokat fog adni az igen t. minister ur. Ha megnyugtatók lesznek, megszavazom a javaslatot, ellenkező esetben kénytelen leszek ellene szavazni. Első kérdésem az igen tisztelt földmivelésügyi minister úrhoz az, hogy jövőben meg fogja-e tartani azt a titkos szerződést, a melyről ma már mindenki tud és a mely megállapítja azon kontingenst, a melyet túllépni nem szabad? Erre nézve, azt hiszem, annál könnyebben kaphatok megnyugtató választ, mert hiszen erre vonatkozólag már némi nyilatkozatok történtek is. De szükségét látom annak is, hogy az igen tisztelt minister ur itt, a ház szine előtt nyilatkozzék az élőáüatok behozatala ellen; hiszen erre vonatkozólag már a pénzügyi bizottságban nyilatkozott és igy, azt 23*