Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-63
178 63. országos ülés 1910 deczember 19-én, hétfőn. feltétlenül helyes, akkor tekintve a magyar foglalkozási osztályokat 70%-ig agráriusnak és 30% merkantilistának kell lennie minden törvényhozónak. Az első kötelességünk tehát a drágaság enyhítésére, a mint már többször lett itt hangoztatva, az, hogy a földmivelésügyi minister ne takarékoskodjék. Mert ha indokolt is a sokszor felhánytorgatott rossz pénzügyi helyzet következtében, hogy ez a kabinet takarékoskodjék, akkor takarékoskodjunk sokkal hamarabb és inkább minden más tárcza keretében, mint a földmivelésügyi tárcza keretében, mert azok a kiadások, a melyeket a földmivelésügyi tárcza tesz, mind produktív befektetések, (Ugy van! a baloldalon.) a melyek az egész magyar nemzet számára ki fognak fizetődni, azok tehát semmi tekintetben nem tekinthetők elveszett pénznek. Ezzel szemben azoknál az áldozatoknál, a melyeket igenigen fokozott mértékben hozunk, pl. a honvédelmi tárcza, illetőleg a közös költségek keretében, azoknak egy részében igenis sokkal inkább lehetne takarékoskodni ; és csak azt a két milliót is, a melyet a földmivelésügyi kormánynak költségvetésében le kellett ütni a tavalyival szemben, másutt lehetett volna leütni, és inkább a két millióhoz még három-négy milliót hozzáadni, mert ezt a magyar mezőgazdaság, valamint saját érdekében az iparos osztály szivesen viselte volna, mert ez mind a kettőnek hasznát szolgálta volna T. ház ! Rá kivánom irányitani a t. ház figyelmét arra, hogy a mikor a drágaság lokális okainak megszüntetéséről van szó, csökkentsük a husszékeket, mert minél több husszék lesz, teszem fel Budapesten, annál több exisztencziát kell azoknak fentartaniok a husközvetitők személyében. Minél kisebb a forgalma a husszékeknek, annál nagyobb lesz a teher, a melyet az eladott húsnak viselnie kell, tehát ha engedjük szaporitani a husszékeket, ugy emeljük a húsárakat. Hogy ez tényleg ugy van, azt legjobban láthatjuk, ha grafikai táblában összeállítjuk a nagyban és kicsiben való árakat. A grafikai vonal megmutatja a nagyban való árak emelkedését, és összehasonlítva az ennek megfelelő kicsiben való árak vonalát, látjuk, hogy pl. minél magasabban emelkedik a nagyban árusitás grafikai vonala, annál jobban közeledik aránylag a kicsiben való ár vonala, vagyis minél drágább a nagyban való ár, annál kevesebb haszonnal elégednek meg a közvetítők. Nálunk Magyarországon azonban megfordítva van a dolog, és minél nagyobb a nagyban való ár, aránylag annál erősebben emelkedik a kicsiben való ár, és igy a külföldhöz képest megfordítva áll a dolog, mert a mig külföldön a két grafikai vonal áremelkedéskor közeledik, nálunk a két grafikai vonal, a nagj-ban és kicsiben való ár grafikai vonala, ellenkezőleg távolodik, holott egészséges viszonyok között közeledniök kellene. Kivánom tehát először is a husszékeknek kevesbitését. A másik a mit kívánok, hogy a mennyiben a kormány utasittatik, hogy állatvásárokat létesítsen nagyobb városokban, azok mellé létesítsen hatósági nagyvágókat, közvágóhidakat, mert hogyha direkte ott fogják feldolgozni a mellékterményeket és nem hozzák őket Budapestre, a mint voltam bátor rámutatni, akkor sok mindenféle költség, a melyet most a fogyasztásra szánt húsnak kell viselnie, elesik és ez okvetlenül az olcsóbbodásra vezet. Ezek után, t. ház, vagyok bátor egy határozati javaslatot benyújtani, a mely szerint mondja ki a ház, hogy utasítja a kormányt a husfogyasztási adó eltörlésére és a földmivelésügyi tárcza azon tételeinek tetemes emelésére, a melyek az állattenyésztés fokozására szolgálnak. (Helyeslések a bal- és a szélsőbaloldaton.) A kereskedelmi szerződés megszavazását a magam részéről e határozati javaslat elfogadásától teszem függővé és csak arra akarok még bej ezésül rámutatni, hogy ebben az országban meg kell szűnnie minden olyan agitácziónak, a melynek éle a magyar őstermelők ellen fordul. Magyarország ma is és hihetőleg még 100 esztendőkön keresztül az őstermelésből fog megélni. (Ugy van ! a baloldalon.) Minden állami akczió, az iparra áldozott összes milliók nem fogják eredményezni hogy az ország jövedelmének nagyobb részét az ipar szolgáltassa és nem az őstermelés. A helyesen felfogott közgazdasági politika nem lehet más, mint az, hogy minden ország azt a termelési ágat igyekezzék favorizálni, a mely abban a helyzetben van, hogy a legtermészetesebben, leggazdaságosabban, legjövedelmezőbben űzhető az ország viszonyai közt. Ez pedig nálunk a földmivelés és azért minden erővel azon kell lenni a törvényhozásnak, hogy a drágaságot a földmivelés és állattenyésztés tudja a saját erejéből kiküszöbölni azzal, hogy intenzivebbé, belterjesebbé lesz az állam támogatása alatt és ereje ugy fokozódik, hogy az egész fogyasztási piaezunkat, az egész vámterületét el tudja kellően látni és olyan szükség, mint most van, soha többé be nem következik. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. Szünet után. Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a szerb kereskedelmi szerződés tárgyalását. Szólásra következik ? Nyegre László jegyző: Gr. Károlyi Mihály! (Halljuk l Halljuk !) Gr. Károlyi Mihály: T. ház ! Mielőtt áttérnék magára a szerb kereskedelmi szerződésre, először is azzal a tendencziózus iránynyaí kell foglalkoznom, a melyet ez az egész kérdés felkavart. Annyival is inkább kell elsősorban erre a kérdésre rátérnem, mert ugy az igen t. előadó ur, mint Szterényi t. képviselőtársam részben indirekté, részben direkte felhívtak, hogy válaszoljak arra az egész vitára, a mely ebben a kérdésben ugy a merkantilisták, mint az agráriusok részéről lefolyt. (Halljuk !)
