Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-63

63. országos ülés 19Í0 deczember 19-én, hétfőn. 177 tettük és a mi vámvédelmünket meglehetősen alárendelt helyzetbe hoztuk. A legerősebb vád, a melyet a merkantilisták felhoznak a hus drágaságával kapcsolatban, hogy tulajdonképen 3678 u. n. 10.000 holdas érdekéről van-itt szó és ezeknek az uzsorája okozza azt, hogy a magyar kormány nem engedheti be az élőállatot és igy Magyarországon a hus ára nem csökkenhet. Ebben csúcsosodik ki a legerősebben az a tendenczia, a mely a husdrágaság elleni u. n. küzdelmet insczenálta Magyarországon. Erre akarok rámutatni annak az állitásnak az igazolására, a midőn azt mondottam, hogy itt tulaj donképen a husdrágaság köpenyegébe kapaszkodóknak az volt a czéljuk, a kik ezt a kérdést élére állították, hogy a magyar fogyasztó osztályokat az ipari munkásokat, a városi fogyasztó közönséget és a készfizetéséből élő hivatalnokok osztályát a magyar n&gygazdák ellen ingereljék és ezeknek a tekintélyét rontsák, sőt egyenként és összesen őket gyűlöletessé tegyék. A legigazságtalanabb akczió volt ez. 3678 nagybirtokos van Magyarországon. De ezzel szemben van 2,364.847 kisgazdaság. Már most Sándor Pál t. képviselőtársunkra hivatkozom, a mikor a nagygazdákat akarom, nem megvédelmezni, hanem csak a rájuk szórt vádak tarthatatlanságát kimutatni. Reá, mint auktorra kívánok hivatkozni, a ki itt is, de azokon az ankéteken is elmondhatta volna, hogy ha Magyarországon az állattenyésztést védelmezni kell, akkor egyáltalában nem a nagybirtokosok miatt, hanem a kisgazdák miatt kell azt védelmezni, a kiknek ez a legfizetőbb jövedelmük, jóformán ekzisztencziális kérdésük, hogy az állatárak normálisak maradjanak és hogy a mit a mezőgazdasági egyéb termelésből nem tudnak kivenni, azt ebből vegyék ki. Azért hivatkozom Sándor Pál t. képviselőtársunkra, mert ő fényesen beigazolta, hogy a magas áüatárakból nem a nagybirtokosoknak van hasznuk. Sándor Pál: Beszédemben mondottam itt a házban. Haller István : De elfelejtette ezt megmondani a házon kivül. Sándor Pál: Tessék megmutatni, hogy a házon kivül nem ezt mondtam-e % Haller István : Sándor Pál t. képviselőtársam tehát azt mondotta, Julius 29-én, Tormay Béla számításaira reflektálva és azokat felhasználva, hogyha minden élőállatot marhára számítunk át, akkor kellene esni minden hold földre két darab marhának, 100 holdra tehát 200 darabnak. Ellenben azt látjuk, hogy összesen 47 darab esik. Ha egy kissé speczializálunk, akkor azt látjuk, hogy a törpebirtokosokra jut 113. Sándor Pál: 36 a nagyra ! Haller István : A kisbirtokosokra 48, a nagybirtokosokra 32. Sándor Pál : Azt mondottam, hogy 36 ! Haller István : Ha ez igy van — és ebben Sándor Pál t. képviselőtársamnak igaza van, — SÉPVH. NAPLÓ 1910—1915. III. KÖTET. hogy az állatállomány nem érné el azt a létszámot a nagybirtoknál, a mely kivánatos volna, sőt a kisbirtokosoknál sem, de a kisbirtokosoknál mégis aránytalanul több állat van, mint a nagybirtokosok kezében : akkor igaz azon tételem, a mikor azt állitom, hogy áUattenyésztésünk védelme nem a nagybirtoknak, hanem elsősorban és jóformán a kisbirtoknak érdekét' szolgálja. Sándor Pál: Ugy van ! Ezt sohasem tagadtam ! Haller István : Ha ez igy van, akkor mindazok az akcziók, a melyek az élőállatbehozatalnak és a mezőgazdasági vámoknak mitigálására, vagy épen letörlésére irányultak a házon kivül, egyenesen ugy mutatkoztak be, mint a kisbirtokos osztály ellenségei. És ha mi épen azért ennek a kereskedelmi szerződésnek tárgyalásakor felhasználjuk a módot és alkalmat arra .... Egy hang (balfelól) : Ez a logikus ! Sándor Pál". Tessék bemutatni ! Haller István : . . . hogy rámutassunk a drágaság igazi okaira és ezeknek az akczi óknak helytelen voltára, akkor a magyar kisgazdaosztálynak akarunk tenni szolgálatot és azt akarjuk megvédelmezni mindazokkal szemben, a kik olyan intézkedést kivannak, a mely egyenesen tönkrejutásukat eredményezné ebben az országban. (Ugy van! baljelől.) T. képviselőház ! Még csak röviden arra óhajtanék rátérni, hogy az orvoslás módjai tekintetében melyeket tartanám én olyanoknak, a melyek eredményre fognak vezetni, ha nem is momentán, hanem egy bizonyos időn belül, mert bizonyos spácziumot mindig kell adni ilyen nagy kérdéseknek, mert ezeket sem a Lipótvárosból Sándor Pál, sem Budapest székesfőváros törvényhatóságában Vázsonyi Vilmos sem papirosbuzájávai, sem szellemeskedésével megoldani nem fogja tudni sohasem. Véleményem szerint az egyetlen orvosság az lehet, — és ebben találkozom a t. földmivelésügyi minister úrral — hogy Magyarországon a mezőgazdasági termelést favorizálni kell annyira, a mennyire azt az állam fmancziái egyáltalában megengedik. . . . Sándor Pál; Ugy van ! Haller István : . . . hogy Magyarországon a kormány legfőbb gondja és kötelessége legyen a drágaság kérdését is oly irányban megoldani, hogy az sem momentán, sem később a magyar mezőgazdaságnak és állattenyésztésnek károkat egyáltalában ne okozhasson. Nem kell itt a felett vitatkozni, hogy vájjon az agrárius kivánság-e az igaz, vagy a merkantilista kívánság és hogy vájjon jogos dolog-e, hogy a parlamentben agráriusok és merkantilisták vannak; véleményem szerint a magyar parlamentben mindenkinek 80%-ig agráriusnak kell lennie és 20%-ig merkantilistának. L

. . Molnár János'. Ilyen a számarány 1 Sándor Pál". 30%-a merkantilista ! Haller István : Vagy vegyük, hogy 70%-a a lakosságnak agrárius és 30%-a merkantilista, többet igazán nem lehet számitani, mert ez az arány 23