Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-57

12 57. országos ülés 1910 deczember 12-én, hétfőn. millióra apadt le, akkor a másik oldalon rámutassak arra, hogy egj^es egyedül az általam felhozott volt az az ok. a mely miatt a felesleg apadt és hogy ez az ok az előírásban 78, a tényleges kezelésben 68 millió kiadási többlet annexionális kiadási többlet volt. Egy pénzügyi kormányzat helyességének mértéke én szerintem az, hogy az az irány, a melyet az előirányzat megszab, az életben érvényesüljön. Ha ezt birálni akarjuk, ki kell küszöbölnünk az 1909. év összeredményeiből ezeket a zavaró tényeket, ki kell küszöbölni azt a 78, illetőleg 68 millió, vis major következtében előállott kiadást és akkor a 77 millió nem leapad, hanem az előírásban 113 millióra és a tényleges kezelésben 97 millióra emelkedik. Ez az a bírálat, t. pénzügyminister ur, a melyet ebből a szempontból alkalmazni kell. Mert egészen más természete van a kiadásoknak, ha azokat megakadályozni lehet és más természete van azoknak a kiadásoknak, a melyeket az ország érdekében megakadályozni nem lehet és nem szabad. Ha a t. pénzügyminister ur itt megállott volna a számesoportositásnál, talán még elhallgattam volna. De a t. pénzügyminister ur tovább ment egy lépéssel és beállított még két számot; ezen fejezetek czimei : 137. és 138. Jelenti az olyképen előállott hiányokat, a melyeknek kiszámítási módja a zárszámadások 33-ik lapjának alulról kezdve felfelé harmadik bekezdésében van megjelölve. Hát, t. képviselőház, én igen nagy tisztelője vagyok az állami számvitelnek, az állami legfőbb számvevőszéknek, de a zárszámadásoknak az anyagát, bármilyen tökéletesen számítják, állítják is össze, rendszerint még ma is esak bírálat mellett lehet elfogadni. A számadatok helyességére nézve, a melyek egyes bevételi és kiadási tételeket jeleznek, senkinek kételye nem merülhet fel. A mérlegek tekintetében báró Beck barátunk volt szives a pénzügyi bizottságban rámutatni arra, hogy lehetnek eltérések a kimutatott álladék és a tényleges állapot között. A kombinácziók pedig, engedjen meg a t. pénzügyminister ur, bárki állit ja is fel azokat, még ka a törvényhozás állítja isi föl, elméleti és gyakorlati értékkel csak akkor és csak annyiban birnak, ha azok logikus gondolkodásnak a következményei. Erről a kombináczióról merem állítani elsősorban azt, hogy nem áll, a mit a pénzügyminister ur mondott, hogy mindig lett vezetve ezen kombináczió. Hiszen csak 1898 óta vezettetik a beruházási törvény meghozatala után, és akkor ez a kombináczió, a mint később leszek bátor rámutatni, egészen más alapon épült fel. De ezen idevonatkozó kombinácziónak mi a czélja ? Abból az összképből, az összes bevételek és kiadások számbavételéből, elemzéséből kimutatni, hogy mi az az összeg, a mit az állam saját bevételi forrásaiból fedezni tudott a kiadásoknál. Ebben a tekintetben, a mint már voltam bátor hivatkozni, az állami számvevőszék 1898-ig követte azt a rendszert, hogy kiszakította a bevételekből a hitelműveletek utján, tehát kölcsönből származó bevételeket, a kiadásokból pedig kiszakította a beruházási költségeket. Tehát az állam saját bevételi forrásaiból eredő bevételei állíttatnak szembe az összkiadásokkal. Előnye ennek a rendszernek az. hogy tájékozást nyer az illető ebből a képből, hogy a bevételek és a kiadások milyen arányban állanak elő, de igen súlyos hátránya, — kénytelen vagyok bevallani — hogy nem tesz különbséget az állami kiadások között azok természete, jellege és rendeltetése szerint, hanem egy elbírálás alá esnek az állami kiadásokban a beruházások — mondjuk — az elhasznált dolgokra forditott olyan kiadásokkal, a melyeket kénytelen az állami élet mindenkor mint ballasztot magával vinni. A mi a másik rendszert illeti, engedje meg a t. pénzügyminister ur, ezt a rendszert nemcsak én használom, bátor leszek rámutatni, hogy a t. pénzügyminister ur is használja ; a különbség az, hogy én használom mindenkire, a pénzügyminister ur pedig használja saját magára vonatkozólag. Ez így van. Rátérünk rögtön, t. pénzügyminister ur. A másik rendszer, a melyet én helyesnek és jónak tartok : elválasztani az állami kiadásokat, azoknak belső természete, azok pénzügyi végeredménye, kihatása és helyes felfogása szempontjából, külön választani a rendes és átmeneti kiadásokat, és külön más csoportba sorozni a beruházásokat, mert külön kell választani, ha komoly képet akarunk alkotni, azért, mert a tett kiadásoknak, teljenek ki azok az állam saját bevételeiből, vagy teljesíttessenek lutelműveletek utján, egészen más az eredményük, ha beruházásokra, és egészen más, ha állandó szükségletek fedezésére fordíttatnak. A beruházásokra forditott összeg megterheli ugyan az állami vagyonmérlegnek passzív oldalát a kölcsöntőke egész összegével; a jövedelmi mérleget megterheli az évi kamatteherrel, de a vagyonmérleg aktív oldalán fog szerepelni a tett beruházások értéke ellenérték gyanánt, a jövedelmi mérleg aktív oldalán viszont azoknak a hasznos beruházásoknak évi gyümölcsözése, évi eredményei szerepelnek, a melyek nemcsak ellensúlyozhatják, de tul is haladhatják azt a terhet, a melyet az e kölcsönből eredő kamatteher képvisel. Ez ennek a rendszernek lényege. A harmadik rendszer az, a mely 1898-ból való és nem, a mint a pénzügyminister ur mondja, melyet mindig követett az állami számvevőszék ; ez egy olyan vegyes rendszer, a mely mint az ilyen vegyes alakulatok általában, mindkét rendszer hátrányait szerencsésen egyesíti magában. Ez az a rendszer, hogy a beruházásokból levonatnak a hitelműveletek eredményeit képező Összes bevételek, a kiadásokból azonban nem az összes beruházások, hanem csak azok vonatnak le, a melyek külön beruházási törvényeken alapulnak. Hogy példával illusztráljam a dolgot: az 1909. év tényleges eredményében 200 milliónyi beruházás szerepel a mérleg össze-