Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-57
57. országos ülés 1910 deczember 12-én, hétfőn. 13 álütásában ; ezekből a beruházásokból mindössze 10 millió vonatik le, tehát 94 millió az az összeg, a mely ennek a mérlegnek összeállításánál figyelembe nem vétetett. De van ennek a rendszernek egy másik oldala, az, hogy benhagyván a beruházási tételek egy részét, megint nem nyújtja azt a tájékoztatást, hogy az állam saját bevételi forrásaiból eredő bevételei mennyiben fedezik az állam visszatérő állandó szükségleteit. És ugyanazon végeredményhez jut el a t. pénzügyminister ur ennek a rendszernek alkalmazásával, ha — vegyük az 1909. évet — a 94 milliónyi, nem beruházási törvényen alapuló beruházási összeg helyett egészében, mondjuk, a rendkívüli kiadásokat, vagy bárminemű más állandó vagy ideiglenes szükségletnek fedezésére fordított kiadásokat foglal bele. Ezért ez a mérleg nem alkalmas a pénzügyi helyzet megítélésére, (Ugy van ! balfelől) de nem alkalmas a pénzügyi kormányzat vitelének megítélésére sem, mert takarékosságra nem szorít, nem pedig azért, mert a' külön törvényen alapuló beruházások kiszakittatván, milliárdokra emelkedhetnék — tegyük fel az esetet — azoknak évi összege, a nélkül hogy szembetűnnék; a nélkül hogy a figyelmet felhívná; a nélkül hogy takarékosságra intene. (ügy van I balfelől.) De van ezen mérleg mostani alkalmazásának egy másik igen nagy akadálya, a mely a konzekvenczia levonásánál tévedésbe ejti mindazokat, a kik a kérdéssel részletesebben nem foglalkoztak. Elismerem, hogy az a 136 millió, a mely a hitelműveletek utján megszerzett bevételek között szerepel, kölcsönből ered. De micsoda kölcsönből ? Hiszen a ki fáradságot vesz magának és megnézi a zárszámadásokat, a ki megnézi azoknak a közelmultbani eredményeit, öt perez alatt tisztában van vele. Azt mondja a zárszámadás : »Az 1904 : XIV. és az 1908 : XXXI. t.-ozikknek alapján az egyes tárczák előző évi beruházási szükségleteire az 1908: L. t.-czikk 7. §-a alapján kibocsátott kincstári utalványokbók stb. A t. pénzügyminister ur, megengedem, — nem merem feltételezni — de legalább is tévedésben van. Ez tulaj donképen felvétele annak az összegnek, a melyből a beruházások telj esitett kiadásait fedeztük és a melyeknek fedezésére bocsátott hitelt az 1906, az 1907, az 1908. és 1909. években nem vettük igénybe. Ha igy állítjuk fel a kérdést, akkor ez tulajdonképen kezelési differenczia, mert ennek a hitelnek, a mely tulajdonképen a rendes kezelésnek feleslegeiből fedeztetett, az átfutó kezelésben kellett volna szerepelnie, ott kellett volna mint követelésnek az alap részére kitüntetve lennie. << De engedjen meg a t. pénzügyminister ur, én azokat a beruházásokat, a melyek külön törvény alapján történnek, alakszerű beruházásoknak tekintem a törvény rendelkezésénél fogva, mert a törvény azért hozatott ugy és azért rendeli az elkülönített kezelést egyfelől, hogy azok a beruházások okvetlenül megtörténjenek és hogy másfelől ezekre a beruházásokra az ország saját jövedelmi forrásaiból eredő bevételei igénybe ne vétessenek. Itt van tehát az elválasztó pont. Miután a viszonyok a koaliczió utolsó három évében a kölcsönkötésre nem voltak kedvezőek és miután a koaliezió rendelkezett megfelelő pénztári feleslegekkel, ezeket a feleslegeket előlegezte és akkor, 1909-ben meg akarva felelni a beruházási törvény azon rendelkezésének, a mely azt rendeli, hogy ezen beruházások bevételei megszereztessenek, beállítottuk ezen 136 milliót. T. pénzügyminister ur, ha elfogadnám, a mint hogy nem fogadom el, hogy ez a vegyes mérlege az állami számvevőszéknek alkalmazható itt és ott, nagy aggodalmaim vannak, hogy a mikor tulaj donképen egy kölcsön csak megtérítése az adott előlegnek, akkor ez a mérleg alkalmazható-e az adott helyzetben. Hanem hát t. pénzügyminister ur — és itt felhívom figyelmét erre és újból hangsúlyozom, hogy ő azt mondja, hogy a reánk nézve minden kedvező számadatot feltüntet és midőn alkalmazza azon mérleget, a mely önmagában helytelen, de helytelen a 136 milliónak előlegtermészeténél fogva is, alkalmazza azt oly módon, hogy az alkalmazásban a harmadik számot, a kiindulási pontot nem jelöli meg. Mert, t. pénzügyminister ur, nem két számból áll ez a számsorozat, itt van a végzetes tévedés, a mely — a mint be fogom bizonyítani — abból áll. hogy ez a számsorozat három sorból áll. Tartalmazza visszafelé menő sorrendben a tényleges kezelést, az előírási kezelést és az előirányzatnak számcsoportját. Az, a mit ön nem emiitett, ez a szám : 80 millió és ez azt jelenti, hogy ha alkalmazzuk ezt a képtelen számítási módozatot, akkor az 1909. év költségvetése, a mely nem tudom 48.000 vagy hány ezer korona felesleggel zárult, a rendes mérleg szerint már 80 millió korona hiányt mutat fel. Engedjen meg a t. pénzügyminister ur, de ennek a lánczszemnek a kimaradása vezette tulajdonképen a nagy közönséget, de vezette a képviselőház túlnyomó többségét is arra a gondolatra, hogy itt tulaj donképen 77 millió felesleg ajjadott le 138 ezerre és zárta ki azok előtt, a kik kevésbbé jártasok a zárszámadások titkaiban, hogy ez a másik kombináczió is lehetséges, a melyet lehet igénybevenni, ha tetszik, vagy ha nem tetszik, nem kell igénybevenni. De a t. pénzügyminister urnak nemcsak a csoportosításában, de expozéjában is nyíltan kifejezett állásfoglalása azt mutatja, hogy ő maga is komolyan vette azt a 138 ezret. (Mozgás' a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, saját szavait leszek bátor felolvasni. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől. Olvassa) : »Méltán kérdezhetik a t. képviselő urak : mi hát a változás ebben az előirányzatban ? Az 1909i évi zárszámadással szemben javult-e a helyzet és hogy miben áll ez a javulás a megelőző évvel szemben ?<< Erre a kérdésre csak igen röviden válaszolok és utalok arra, a mit előterjesztésem elején volt szerencsém előadni, és ez az, hogy a mig 1909-ben, a bevételekből leütve a kölcsönből származó össze-