Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-62
f)2. országos ülés 1910 deczember 17-én, szombaton. 145 Igaz, hogy a kereskedelemügyi minister a közgazdasági vagy a pénzügyi bizottságban kijelentette, hogy a mi kormányunk ehhez hozzájárulását nem adta. Én ezt megnyugvással tudomásul is veszem, azonban mégis kénytelen vagyok felemlíteni, s ne méltóztassék ezt gyanusitásképen venni. Felemlítem csupán azért, mert alkalmat akarok szolgáltatni a t. kormánynak arra nézve, hogy ezt a kérdést alaposan tisztázza itt a házban. Felmerült ugyanis az a feltevés, hogy ebben a bizonyos félreértésben az osztrák és a magyar kormány részéről szándékosság lett volna. Ismételten kijelentem, t. ház, hogy én ezt nem hiszem.... (Zaj. Elnök csenget) .... nem is akarom elhinni és nem is ezért hoztam föl a dolgot; de végre is kell, hogy erre a kérdésre, mivel ez a feltevés tényleg felmerült és azt legalább a látszat indokolja, mondom, kell hogy a mi kormányunk erre vonatkozólag nekünk teljesen kielégítő felvilágosítást adjon és megnyugtatással szolgáljon az iránt, hogy ebben az esetben a mi érdekeink csakugyan meg lettek óva ugy, a hogy azt kormányunktól megkívánhatjuk. T. képviselőház ! Én mindezekből azt konstatálhatom, a mit végre is meg kell érteni a magyar közvéleménynek és a mit igazol az a tárgyalás, a mely épen e kérdés felett az osztrák képviselőházban a legutóbbi időben lefolyt, a hol Magyarország hozzájárulási jogát, a kiegyezési törvény kiegészítő részét képező végrehajtási módozatok 12. §-ában statuált ezt a jogot az osztrák képviselőház egyenesen kétségbe vonta. (Elhnmondások jobbjelől.) Itt van kérem nálam a tárgyalás lefolyása. Ismétlem, egyenesen kétségbe vonta, nem a kormány, hanem az osztrák képviselőház, a hol indítvány lett beterjesztve direkte erre vonatkozólag. Kérem, minister ur. ezen nem lehet mosolyogni. Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: Nem azon mosolygok. Pajzs Gyula : Tény, hogy az osztrák képviselőház elé indítvány lett terjesztve az iránt, hogy az osztrák képviselőház egyoldalulag határozza el azt, hogy Magyarországot ez a szerződésben biztosított joga nem illeti meg. Rosenberg Gyula előadó: De nem lett elfogadva, hanem csak be lett terjesztve az indítvány. Pajzs Gyula: T. képviselőház ! A hol ez megtörténhetik, ott azt hiszem meg kell értenie a magyar közvéleménynek azt, hogy a közös vámterület keretében még azok a szerződésben biztosított jogaink sincsenek teljes biztonságban megóva és megvédve, a mely jogokat a nemzetközi szerződések szentsége kell hogy megvédelmezzen. (Igaz ! Ugy van I a baloldalon.) De nem akarom a mélyen t. ház türelmét tovább igénybe venni. (Halljuk I Halljuk ! a baloldalon.) Röviden összegezem az elmondottakat és konstatálom csupán csak azt, hogy ebben a szerb szerződésben sokkal nagyobb terhek rovatnak a magyar mezőgazdaságra és a magyar állattenyészKÉPVH. NAPLÓ. 1910 —1915. III. KÖTET. tésre, mint a mennyi haszon abból a magyar iparra és a magyar kereskedelemre hárul. (Ugy van! bálfelől.) Épen erre való tekintettel, mi, ezen a párton, figyelembe véve még azt is, hogy a husdrágaság kapcsán nagyon is megfontolandó szocziális kérdések vannak előtérben, tekintettel továbbá arra, hogy ezen a párton azt kívánjuk, hogj r a magyar állattenyésztés azon hátrányokért, a melyeket ezen szerződés számára hoz, megfelelő eszközök beállításával már a jövő esztendőben abba a helyzetbe jusson, hogy ezen hátrányok ellen kellő sikerrel küzdeni képes legyen ; mindezeknél fogva ugy a magam részéről, mint annak a pártnak nevében, a melynek részéről felszólalni szerencsém volt, kijelentem, hogy csakis ugy fogadjuk el ezen szerződést, ha állattenyésztésünk fejlesztésére szükséges nagyobb dotáczió tekintetében a kormány részéről teljesen megnyugtató nyilatkozatokat fogunk kajmi. (Éljenzés és taps bálfelől. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Szólásra következik ? Szinyei-Merse Félix jegyző: B. Manndorff Géza ! B. Manndorff Géza: Mélyen t. kéjsvíselőház ! (Halljuk! Halljuk /) A szőnyegen lévő, a szerb szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmából egy igen fontos kérdés merült fel, és ez a husdrágaság kérdése. Ennek szükségszerű megoldásával feltétlenül kell hogy a ház foglalkozzék, (Igaz I Ugy van! bálfelől.) mert annak megoldását várja az egész ország fogyasztó közönsége. Az előttem elhangzott szakszerű és mély tartalmú beszédek után én ismétlésekbe bocsátkozni nem akarok (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) és csak röviden ezzel a kérdéssel kívánok foglalkozni. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Sajnos, hogy közgazdasági kérdéseknél mindig előrenyomul és nyomult most is — sajnos, nézetem szerint mesterségesen szítva — (Zaj. Halljuk ! Halljuk! Elnök csenget.) az u. n. merkantilista és agrárérdekeknek áldatlan harcza. Legnagyobbrészt nem azon vitatkoznak az ankéteken nagy vitákkal, hogyan lehetne közös erővel ezt a kérdést megoldani, hanem egymást gyanúsítva, egymás ellen harczolva. két táborba szakadva, végtelen hosszú vitákat provokálnak ; a helyett, hogy tennének. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Tenni kell itt, hogy ez a kérdés minél hamarább megoldassék, ugy a fogyasztók, mint a termelők érdekének megóvásával. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A husdrágaság kérdésének megoldását merkantil vagy agrár szempontból felfogni, nagy veszedelemnek tartom. Szocziális kérdés ez, a mely mindnyájunknak érdeke, és a melynek megoldá19