Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-62

146 65. országos ülés 1910 deczember 17-én, szombaton, sara mindnyájunknak törekednünk kell. Lakjunk bár falun, lakjunk bár városban, tartozzunk akár a termelők, akár a fogyasztók táborába. Közgazdasági életünk javulása elsősorban a különböző kereseti ágak összhangba hozatalától függ. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen ha valahol, ugy nálunk vagyunk rászorulva arra, hogy egymással összetartsunk, egymást megértsük és egymást megbecsüljük. Sümegi Vilmos : Halljuk ! Halljuk ! Ezt a beszédet meg lehet hallgatni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) B. Manntlorff Géza; Es mit látunk, t. képviselőház ? Egy áldatlan harczot, a melyben, ha igazságosak akarunk lenni, az aggresszivebb és igazságtalanabb rész az úgynevezett merkantilista, és az azokhoz közel álló köröknek és az úgynevezett merkantilista sajtónak jut. Mert hiszen naprólnapra, Írásban, szóban mindig izgatj ák a városi és különösen a fővárosi közönséget a mezőgazdák ellen, megvádolván őket azzal, hogy ők okozzák a husdrágaságot, pedig nagyon jól tudják ők maguk is, hogy ez nem igaz, nagyon jól tudják, hogy ennek oka az általános drágaság mellett leginkább a különböző közvetítés, vásárcsarnoki, vásári adózások, terhek, szóval mindazok az intézkedések, a melyekre kiterjeszkedni nem akarok, hiszen az imént előttem szólt és tegnap felszólalt képviselőtársaim igen szépen, helyesen és tárgyilagosan bizonyították be a t. ház előtt, hogy ezek is okai a husdrágaságnak, sőt merem mondani, hogy ezek leginkább, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az ily modorban folytatott harcz ezt a kérdést, azt hiszem, nem fogja eldönteni. Mindenkinek be kell látnia, a ki közgazdaságunkkal komolyan foglalkozik, hogy Magyarországon a közgazdaságnak alapja a mezőgazdaság, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha utóbbit gyengitjük, gyengitjük közgazdaságunkat is. Igazságosan, méltányosan gondolkozó merkantilistának is be kell látnia a tétel igazságát. (Mozgás.) Hazánk lakosságának 70 százaléka foglalkozik mezőgazdasággal, azok egyszersmind az ipari és kereskedelmi czikkek fogyasztóinak legnagyobb kontingensét képezik, különösen vidéken. A merkantilisták, nézetem szerint, maguk alatt vágják a fát, ha olyanokat akarnak cselekedni, a mik a mezőgazdák rovására történnek, mert tudjuk és tapasztaljuk, hogy nálunk ha a mezőgazdák és a mezőgazdasággal foglalkozók bizonyos kedvező mezőgazdasági konjunktúrák következtében nagyobb vagyoni jóléthez jutnak, akkor a vásárlási kedv is nagyobb, és akkor a kereskedelmi és ipari czikkek nagyobb fogyasztásnak örvendenek. Nézetem szerint hazánkban a kereskedők és iparosok gyarapodásának létfeltétele a gazdáknak a jóléte. (Helyeslés balfelől.) Bizonyításra nem szorult, hogy csakis az intenzivebb mezőgazdasági fellendülés teremtheti meg nálunk az igazi jó magyar kereskedelmet és ipart. A ki a mezőgazdasági termelést mint közgazdaságunk alapját gj-engiteni akarja, az gyengíti az ipart és kereskedelmet is, akkor iparunkat sem fejleszthetjük, mivel a lakosság 30%-ának ipari fogyasztóképessége nem lesz elegendő arra, hogy nagyobb fellendülést adjon az iparnak és kereskedelemnek. Idegen piaczot szerezni pedig csak a messze jövő reménye lehet; és hogy ez minél később teljesedhessék, gondoskodni fog arról Ausztria. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) Ezen röviden elmondottakból csak azt az igazságot akarom levonni, hogy a husdrágaságot nem a különböző kereseti források áldatlan harczával, hanem a fennálló és elmondott igazságok elismerésén alapuló kölcsönös megértéssel és gyors intézkedésekkel lehet meggátolni és javítani, mely gyors intézkedéseknél meg kell találni a módot arra, hogy ahhoz minden hivatott tényező hozzájárulhasson, a nélkül, hogy jogaik sértve lennének. (Ugy van! balfelől.) Ha ez sikerülni fog, ugy remélem, hogy nemcsak ez alkalommal, mikor kizárólag a husdrágaság folytán a termelők és fogyasztók érdekei vannak érintve, hanem a jövőben is, mikor közgazdaságunk fellendítéséről lesz szó a felmerülendő kérdéseket nem a gyűlölet, hanem az érvek alapján lehet majd megoldani. (Helyeslés.) Miután az előttem elhangzott fényes és szakszerű beszédekben az egész szerbiai szerződésről, annak előnyeiről és hátrányairól már szó volt, s miután ebben a törvényjavaslatban az érvek alapján lefektetve látom azon tétel igazságát, hogy benne — a mennyire lehetséges volt — ugy a termelők, mint a fogyasztók jogos igényei kielégítést nyernek, és a drágaságot is, nézetem szerint, némileg enyhíteni fogja, a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés.) T. ház ! Beszédemben jeleztem, hogy a husdrágaság megszüntetésére minden illetékes faktornak közre kell működni, és hogy itt az államnak, illetve a kormánynak kell az első lépést megtennie ezen bajok enyhítésére. Nem akarok itt azon intézkedésekre kiterjeszkedni, melyeket a kormánynak tennie kellene, csak egyetlenegy dologra, a húsfogyasztás! adóra vagyok bátor az igen t. ház és kormány figyelmét felhívni. Tudjuk és mindnyájan egyetértünk abban, hogy az összes adónemek között a husfogyasztási adó a legigazságtalanabb, mert ez leginkább, legközvetlenebbül érinti a szegény embert. (Igaz! Ugy van!) A husfogyasztási adó megdrágitja a húst, már pedig a hus fogyasztása életszükséglet, melyet adóval sújtani az állam részéről igazságtalanság és méltánytalanság. (Igaz! Ugy van! balfelől,.) A húsfogyasztás minden kifejlett embernek, de különösen a fejlődésben lévőnek szükséges, hogy megkapja a szervezet az izomerő kifejtésére szolgáló táplálékot. Ez orvosi tétel, a melyet én bővebben bizonyítani nem szándékozom. Ebből a tételből kiindulva az államnak magasabb érdekeket figyelve feltétlenül gondoskodni kellene, hogy módot nyújtson arra, hogy a szegény osztály is minél többször és minél olcsóbban jusson a húsnak fogyasztásához. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) En-