Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-62

62. országos ülés 1910 deczember 27-én, szombaton. 141 ják azokat a czikkeket, melyek az elsőrendű élelmiczikkek előállítására] szükségesek. (Igaz! Vgy van l balfelől.) T. ház! En csak azt ismételhetem, a mit előttem sokkal hivatottabb férfiak elmondtak már ebben a kérdésben, és a mit én szükségesnek tartok most újra elmondani, mert azt látom, hogy az ellentáborban ezt megérteni még most sem akarják. A husdrágaságnak, az állatdrágaságnak hasznát a nagybirtok nem érzi, hanem ennek az egész haszna a kisbirtokost, a kisgazdát, a kistenyésztőt, a gazdasági cselédet, sőt a kisiparost, a ki baromfit és sertést tenyészt, illeti elsősorban, és én konstatálom, hogy az a küzdelem, melyet a magyar nagybirtok e kérdésben a külföldi verseny ellen az állatárak lehető fentartása érdekében folytat, a legönzetlenebb, (Igaz ! Ugy van! baljelől.) és az intenczióit tekintve, mivel a kisemberrel való teljes együttérzést mutatja, a leghazafiasabb cselekedet. (Élénk helyeslés balfelöl.) Teljesen megegyezem az előadó úrral abban, hogy a husdrágaság tulaj donképen múló jelenség, mely épen olyan gyorsan meg fog szűnni, mint a milyen gyorsan keletkezett, — egy feltétel alatt — ha a czélszerűtlen eszközökkel és belenyúlással a dolgok természetes fejlődésébe olyankor, mikor belenyúlni nem szabad, ha ilyen félszeg rendszabályokkal nem fogjuk megakadályozni a termelés természetes, örök törvénj^einek érvényesülését. Már a jelenlegi árcsökkenés, mely az utolsó hetekben beállt, mutatja, hogy az, a mit mondandó leszek, tényleg már is érvényesül és mutatja árcsökkenő hatását. De bátor vagyok t. ház figyelmét mégis felhívni arra, hogy hiszen ha ezen állatárak a jelenlegi magaslaton megmaradnak, akkor megszűnnék, még pedig elég gyorsan, az a Németországba irányuló állatkivitelünk, mely eltekintve 25.000 darab fiatal jószágtól, 65.000 darab elsőrendű szarvasmarha húsát jelenti. Az után még egy másik dolog. A jelenlegi magas árak, a hizlalás rentabilitása oly tényezők, a melyek feltétlenül oda fognak hatni, hogy az a gazda, ki megtalálja a számítását a hizlalásnál, nem fogja többé fél-hizottan vagy épen sovány állapotban piaczra dobni az állatját, hanem ki fogja azt hizlalni. Mi lesz ennek a következménye ? Jelenleg az osztrák és magyar fogyasztási területen körülbelül 1,300.000 darab teljesen kinőtt szarvasmarhát vágnak le. Ennek a felénél több, — de én csak a felét veszem, — vagyis 650.000 darab sovány és csak csekély részben félhizott állapotban kerül levágásra. Ha a nagyobb rentabilitás következtében csak a minimálist veszem, hogy élősúlyban 50 kilogrammot fognak ráhizlalni ezen 650.000 darabra, akkor ez, vagyis átlag 10% többlet, 65.000 darab szarvasmarha húsát jelenti. Tessék ezt hozzáadni ahhoz a másik 65.000 darabhoz, mely megmarad a Németországba irányuló kivitel megszűnése következtében, és akkor 130.000 darab szarvasmarha húsával fog több az országban benmaradni, a mi 400.000 métermázsa hus. Nem szükséges tehát nekünk sem Szerbiához, sem Argentínához folyamodni, mert meg vagyok győződve, hogy a dolgok fejleménye a legrövidebb idő alatt igazat fog nekem adni, és legkésőbb a tavaszszal, késő tavaszszal beáll az áraknak az a nivellálása, melynél fogva nem mondom, hogy olcsó lesz a marha, — mentsen Isten tőle, hogy olcsó legyen, akkor el kell pusztulnia a magyar gazdának — hanem lesz azon a nivón, a melyen méltányos, nem túlzott, de fáradságának és tőkéje beruházásának ellenértékét meg fogja kapni a tenyésztő. (Helyeslés balfelől.) Egyre vagyok bátor még a t. ház figyelmét felhívni, és ez az, hogy hiába igyekezünk mi Argentínából, Szerbiából húst ide behozni. Eltekintve azoktól az óriási veszedelmektől, melyeket ezáltal állattenyésztésünkre zúdítanánk, ennek az importnak semmiféle jelentősége árcsökkentés szempontjából nem lehet, (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) mert addig, míg Németországban szakasztott ugyanazok az állapotok vannak, mint nálunk, addig míg Németországban keresve fogják keresni ezt a jószágot, minden árcsökkentés, melyet a belföldön elérünk, arra fog jó lenni, hogy emelje a Németország felé irányuló export nagyságát. (Igaz! Vgy van! balfelől.) Szó lehet arról, hogy rövid idő alatt egy kis árutorlódást, árcsökkentést elő. idéz, de hogy hetekre, hónapokra kiterjedő árcsökkentést legyen képes előidézni, arra nincs eshetőség, a míg Németország a mi marháinkat vásárolni fogja azokon az árakon, a melyek neki konveniálnak. Hiába lamentálunk azon, hogy a mi fogyasztóinknak nincs meg ugyanaz a fizetőképessége, a mely megvan a német fogyasztónak. Ezt kénytelen vagyok elismerni, de az árak nem aszerint igazodnak, hogy milyen fizetőképessége van a fogyasztónak, mikor a külföldi konkurrencziával állunk szemben a bevásárlás tekintetében, hanem meg kell fizetnünk azt, a mit ha nem fizetünk meg, megfizeti a külföld. Ezért addig, a míg Németország lesz a vevő az állatok tekintetében, arra számítani nem lehet, hogy a mi állat- és húsáraink a német paritáson alul sülyedhessenek. (Helyeslés balfelől.) Ezzel a kérdéssel nem lehet foglalkoznom a nélkül, hogy ne beszéljünk a depekoráczió kérdéséről. (Halljuk ! Halljuk !) Hiszen beszélt erről a Justh-párt t. szónoka. Egy hang (a szélsőbaloldalon) : 48-as és függetlenségi párt! (Felkiáltások jobbfelől: Nem sértés !) B. Podmaniczky Endre: Meg van sértve % Gr. Batthyány Pál: Hát önök Khuen-párt vagy Tisza-párt ? Ugron Zoltán : Ne érzékenykedjünk egymással ily módon ! Pajzs Gyula : Nem hiszem, hogy ezzel valakit megsértettem volna. A depekoraczióról beszél ma nálunk az országban mindenki. Ez körülbelül olyan szálló igévé lett, akár a t. földmivelésügyi minister urnak bizonyes többtermelési programmja.