Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-62
62. országos ülés 1910 deczember 17-én, szombaton. 135 reknek, a munkásoknak, hogy tőlünk telhetőleg védeni, elősegíteni fogjuk létérdekeiket és anyagi előhaladásukat. Sőt ráhczitáltunk egymásra kölcsönösen. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Itt az idő a beváltáshoz. Mutassuk meg a népnek, hogy ezeket az Ígéreteket komolyan vettük; (Helyeslés a bál- és a szélsébaloldalon.) segítsük őket és támogassuk előmenetelüket, ez oly gyönyörű munka, melyben mindnyájan részt vehetünk. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Ez az igazi munka, és hezitáljunk egymásra, a hogy eddig tettük szavakkal, most tettekkel, (Helyeslés a balés a szélsőbahldahn.) hogy ki tudja jobban támogatni a szegény nép érdekeit, hogy ki tudja jobban előmozdítani annak boldogulását. (Tetszés.) Necsak bölcsőt és koporsót adjon a haza a népnek, hanem a két végállomás között adjon neki kenyeret is, (Helyeslés.) hogy tanulják a hazát szeretni, és becsülni azokat, kik az ő érdekeikért küzdve fáradoznak. (Élénk helyeslés.) A szerb kereskedelmi szerződést nem fogadom el. (Helyeslés balfelől; a szónokot többen üdvözlik.) Hammersberg László jegyző: Pajzs Gyula! Pajzs Gyula: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn a függetlenségi Kossuth-párt megtisztelő megbízásából ennek a pártnak a nevében a javaslathoz hozzászólok, elismerésemet kell nyilvánítanom a t. előadó ur előtt, ki a tegnapi napon tárgyilagos, nagy szakismeretről tanúskodó előadásában önmaga lojálisán elismerte, azt, hogy ebben a szerződésben a magyar iparnak, a magyar kereskedelemnek bizony valami nagy előnyöket nem voltunk képesek biztosítani. ö ezzel az én feladatomat részben megkönnyítette, mert én is azt tartom és azt kívánom bizonyítani, hogy eltekintve a mérvadó külpolitikai tekintetektől, ennek a szerződésnek a megkötése hasonlíthatatlanul nagyobb érdeke az osztrák iparnak és kereskedelemnek, mint a magyar iparnak. Es ennek daczára t. ház, ennek a szerződésnek nem is oly csekély árát, mint a minőt a minister ur az ő indokolásában feltüntetni kívánt, kizárólag Magyarország kizárólag a magyar földmivelés és a magyar állattenyésztés fogja megfizetni. így volt ez t. képviselőház a múltban azon időben, a mikor a szerb kereskedelmi viszony ínég egész érintetlenül és zavartalanul fennállott és, meggyőződésem szerint, így lesz a jövőben is. Ha kezembe veszem azt a kis statisztikát, a melyet a minister ur a javaslat indokolásához szolgáltatott, akkor azt látom, hogy abban az időben, a mikor a Szerbiával való kereskedelmi viszonyunk még teljesen zavartalan volt, 1900-tól 1906. évi. terjedőleg, az osztrák és magyar vámterületre behoztunk Szerbiából 54 millió korona értékűt, legnagyobbrészt gazdasági terményeket évi átlagban, és ugyanezen időben kivittünk az osztrák és magyar fogyasztási területről évi átlagban 27 millió korona értékű iparczikkeket. Ebből az 54 milliónyi évi behozatalból t. ház 75%, vagyis 42 millió korona érték, leginkább gazdasági termény jött be mihozzánk Magyarországba és viszont kivitelünk ebben a hét évben átlagosan 10'3 millió értékű, nagyobbára iparczikket tett ki. A 10'3 millió korona értékű iparczikkel szemben tehát állott t. ház 42 millió korona értékű gazdasági termény. Holott Ausztria akkor a mikor 14 millió korona értékű gazdasági terményt hozott be magához, kivitt Szerbiába körülbelül 17 millió korona értékű iparterményeket. Ha ehhez hozzátesszük azt, hogy a mit Ausztria ezen 14 millió korona értékben magához behozott leginkább olyan czikk volt, a melyre Ausztriának szüksége volt, holott az a 42 milliónyi érték, a mely Magyarországba behozatott mind olyan áru volt, a mely gazdasági terményeink árát csak csökkentette, (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon) akkor ebben a rövid pár tételben megcsinálhatjuk Szerbiával, régebbi időben fennállott kereskedelmi forgalmunknak a rövid mérlegét. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Es ha azt kérdem t. ház, hogy meg fog-e majd változni ez az állapot az uj kereskedelmi szerződés hatása alatt és a jövőben kedvezőbb lesz-e az Magyarországra nézve, akkor sajnos, ismét csak azt kell konstatálnom, hogy lényeges változás e tekintetben előállani nem fog. Szerbia jövőre is be fogja hozni azt a körülbelül 40 millió korona értékű gazdasági terményeit, mert t. ház, a mit a huskontingensben Szerbiának konczedáltunk, az már magában véve körülbelül 16—18 millió korona értéket reprezentál. Ellenben a 10 millió és egynéhány százezeT korona kivitelünk, a mely megvolt a múltban, az én meggyőződésem szerint, lényegesen emelhető többé nem lesz, mert a mint jól méltóztatnak tudni, Szerbia az utolsó időben, épen a vámháboru hatása alatt, kénytelen volt rátérni arra a térre, a melyre már mi régebben is rátértünk, t. i. az ipari termelés útjára, és mint gazdasági terményeket előállitó ország, ugyanazon iparágakat volt kénytelen meghonosítani, a melyek nálunk is már korábban meghonosodtak és megerősödtek és ennek következtében nálunk is leginkább voltak versenyképesek. Mi következik ebből ? Az, hogy ezt az elvesztett pozicziót, melyet Szerbiában visszahódítani lehet a német és angol ipartól, nem a mi gyenge magyar iparunk fogja visszahódítani, hanem a sokkal erőteljesebb és a hitelnyújtásra sokkal alkalmasabb osztrák ipar. (Igaz; ügy van! balfelől.) Az fog terjedni, hóditni, míg a mi kivitelünk, sajnos, ezt meg kell állapitanunk, a mint különben nagyon objektíve az előadó ur is megállapította, nem számithat arra, hogy poziczióját Szerbiában lényegesen emelje. Ha tehát azt kérdem, hogy mi az tulaj donképeu, a mit Szerbiának ezért a tiz és néhány tized millió koronát kitevő ipari kivitelünkért kénytelenek vagyunk nyújtani, ugy elsősorban a hus-kontingens, a mit korábban bátor voltam megemlíteni, magában 16—18 millió K. értéket reprezentál. Hogy ennek nincs olyan nagyon csekély súlya, nem olyan csekély károsodást okoz a
