Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-62

134 62. országos ülés 1910 deczember 17-én, szombaton. van ! balfelől.) Sajnos azonban, a nagyipar és kereskedelem erre az álláspontra nem helyezkedett, hanem önző álláspontra helyezkedve a saját előnyét nézte, nem gondolván meg azt, hogy ha a mezőgazdaságban hátramenés áll be, akkor visszafejlődik az ipar és a kereskedelem is. !¥ÍUZSa Gyula: ök érzik meg a legjobban ! Nadányi Gyula: A mezőgazdasági termés nagyban befolyásolja a vételkedvet és előmozdítja a fizetési képességet. ( Ugy van ! balfdől.J Ma pedig vételkedv és fizetési képesség nélkül nem reuzálhat sem az ipar, sem a kereskedelem. (Ugy van ! balfelől.) Bevették tetszetős jelszóként a városi munkások husinségét, hogy ezzel leplezzék önző czéljaikat. Csakhogy nem gondolják meg azt, hogy óriási különbség van künn az ország területén lent Erdélytől és Horvátországtól Felsőmagyarországig a mezőgazdasági munkás és a városi ipari munkás közt, (ügy van ! balfelől.) mert a városi munkás, ha dolgozni akar, egész esztendőn keresztül dolgozhatik, ne tessék beugrani a szoczialista beugratásnak, beszüntetni a munkát azért, hogy hatalmi kérdést csináljanak, vagy nagyobb munkabéreket csikarjanak ki. (Ugy van ! a baloldalon.) Tessék megnézni a mezőgazdasági munkást: az október közepétől április elsejéig nem kap munkát, még ha akar sem, mert a gazdasági munka stagnál télen át. Elenyészően csekély számú ember kap munkát, de százezren csak tengődnek munka nélkül. A jószágárak lenyomása tehát épen a mezőgazdasági szegény munkás szájából venné ki a betevő falatot. (Mozgás.) A külfölddel kötött szerződésekkel szemben, ugy a szerb szerződésből is kifolyólag követésre méltó példát állított fel az osztrák kormány, természetesen a mi kormányunk is követi a példát, de önmagííhoz következetesen ugy. hogy nincs benne köszönet, t. i. az osztrák kormány hat milliót vett fel évenként a mezőgazdaság felsegélyezésére, vagyis az állattenyésztés fejlesztésére, a mi kormányunk pedig 200.000 koronát. Már most eddig erősebb volt Ausztriában az ipar, nálunk a mezőgazdaság, ha mi a mezőgazdaságot elhanyagoljuk, Ausztria pedig fejleszti, akkor Ausztriában a mezőgazdaság nívója túllépi a mienket, és elő fog állani az az abszurd állapot, hogy mi fogjuk Ausztriától venni vámmentesen az állatokat. a miket ma Ausztria vesz tőlünk. A szerb kereskedelmi szerződésből kifolyólag mindenesetre a legfontosabb kérdés az, hogy képes lesz-e az ország ellátni a husszükségletet ugy, hogy a tenyészállatok létszáma ne legyen veszélyeztetve. Statisztikailag kimutatott tény, (Kossuth Ferencz a terembe lép. Éljenzés a baloldalon.) a gyakorlati életben lehet erről meggyőződést- szerezni, hogy igenis képes ellátni, a szerződéskötés ebben az irányban tehát felesleges. A kereskedelmi szerződéseknek az állatbehozatalra vonatkozó része káros hatású pedig azért, mivel ezdőszerint ugyan még a szerb szersződés káros hatását egy-két évig nem tapasztaljuk, Szerbiának ugyanis kötései vannak és kötelezettségei Törökország, Görögország, Egyiptom és Málta irányában és oda szállítja a jószágot, de egy rövid idő múlva, ha e kötelezettségek lejárnak, teljes erejével fogja feleslegét hozzánk szálhtani, mert a közelségnél fogva a szállítás sokkal olcsóbb és itt fölösleges ügynökségeket felállítani. (Ugy van! a baloldalon.) Ugy tudom, egy év múlva következnék utána a többi Balkánállamokkal való szerződés és ennek az lesz a vége, hogy a benn erősen kifejlődő áUattenyésztés és szaporodás folytán és a kívülről beözönlő idegen állatok folytán megrendül az állattenyésztés jövedelmezősége. (Ugy van! a baloldalon.) Ezért tartom helytelennek ezt az intézkedést. A kereskedelmi és nagyiparosi mozgalom, a melyet ellenünk, a mezőgazdák ellen fordítottak, megfordítható, ők azt mondják, hogy nyissuk meg a határt az állatoknak azért, hogy a hus olcsóbb legyen, én meg azt mondom, hogy 15 év alatt az iparczikkek ára 150%-al emelkedett. (Nagy mozgás). Szterényi József: No, no. Hogy lehet üyet mondani ? Nadányi Gyula: Körülbelül így van, de mi történnék akkor, hogyha mi azt tennők, a mit a merkantilisták és azt mondanók : nyissuk meg a határokat az idegen iparczikkek vámmentes behozatalára. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ugy-e, akkor lenne égszakadás, földindulás! (Derültség balfelől.) Mi azonban ezt nem tesszük, mert osztályharczot nem akarunk, a mit mi folytatunk, az önvédelmi harcz. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hogy mennyire helytelen irányt követnek azok, erre nézve engedtessék meg nekem, hogy egy egyszerű kis példával szolgáljak. (Halljuk! Halljak !) Vegyünk kiindulási pontul egy terebélyes fát, melynek törzse, lombjai sínylődnek, szenvednek. Ha mi először a lombot kezeljük, permetezzük, gondozzuk, az a fa azért kipusztul, mert a földben a gyökerében van az ereje. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) A lombozat a mezőgazdaság és az ipar, de ha mi a törzset gondozzuk, erősítjük, ápoljuk, az a törzs önkéntelenül is ki fogja fejleszteni az erősebb ágazatot, lombozatot és virágzóvá fogja tenni a mezőgazdaságot, az ipart és a kereskedelmet. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbáloldalon.) Ha az ipar nálunk oly erős lesz, hogy képes legyen a mi ingó mezőgazdaságunkat felállítani, akkor azt mondanám : legyen ugy, a hogy ők akarják; de miután nálunk a mezőgazdaság az erős, mert a lakosság 70%-a azzal foglalkozik, ennélfogva nálunk, miután az ország létérdeke forog koczkán, a mezőgazdaságot keU támogatni és a mezőgazdaság fogja életképessé tenni és felemelni az ipart és a kereskedelmet, vagy együtt fognak bukni. (Igaz ! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mielőtt beszédemet befejezném, még egy kérésem volna t, képviselőtársaimhoz. A rövid idő előtt lefolyt választások alatt személyválogatás nélkül mindnyájan ígéreteket tettünk a kisembe-