Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-61

61. országos ülés 1910 deczember 16-án, pénteken. 117 kérem én a minister arat, hogy kegyeskedjék fontolóra venni azt a szempontot is — nem volna-e helyesebb a jövőre nézve, ha a helyett hogy birói elnevezés alatt ki méltóztatik nevezni a ministeriumba tisztán elméleti képzettségű embereket, a kik az egyetemről úgyszólván bemennek a ministeriumba, hatalmas elméleti tudással, de a népies élet ismerete nélkül — mondom, nem volna-e sokkal helyesebb ezen elméleti urak vezetése mellett időközönként, a mint valami kérdés felmerül a kodifikáczió mezején, egy-egy curiai birót 6—8 hétre felmenteni a referálás súlya alól és felkérni, hogy ezen és ezen ügyben mint nagy élettapasztalásu ember a kodifikácziónál közreműködni szíveskedjék. Ezzel, t. ház, igazán elérnénk azt, hogy magát a kérdést az elméleti jogtudós urak vezetnék, a kiknek igazán rendelkezésükre állna a gyakorlati élet talaján felnőtt olyan jogász, a ki, ha talán nem is nagy elméleti képzettségű ember, de az életet, a magyar nép szükségleteit praxisából elegendően ismeri. Igaz, t. ház, hogy tart a ministerium s azelőtt is tartott ankéteket és ezekre behivták a tiszteletreméltó euriai bírákat, de tessék elhinni, hogy ha annak az úriembernek referálnia és tárgyalásokra készülnie kell, akkor az ankéten való közreműködését nem értékelhetjük annyira, minthogyha 6—8 hétig avagy két hónapig szentelhetné magát annak a kérdésnek. En is abban a körben nőttem fel és tudom, hogy akárhányszor panaszkodtak ezen öreg euriai biró urak, hogy ők 6 órakor elfáradva hagyják el hivatalukat és akkor kell ankétra menniök és bölcselkedniük. Ennek gyakorlati értéke nincs és csak akkor lenne gyakorlati értéke, ha az elméleti urak vezetése mellett időközönként 6—8 hétig az előkelő bírákat a minister ur a referálások alól felmenteni kegyeskednék, természetesen beleegyezésükkel. így aztán egyesíteni lehetne azt a két szempontot, a melyek a helyes kodifikácziónak első kellékei, az elméletet a gyakorlati élet valódi ismeretével. (Helyeslés a haloldalon.) Ezek után voltaképen befejeztem azt, a mit mondani akarok és ha ebben az indokolásban nem lenne részletezve annak a programmja, a mit majd ezen berendelt birák és ügyészek csinálni fognak, ugy nem is szólhatnék hozzá. Minthogy azonban benne van az. hogy az igazságügyministeriumban mi mindent fognak a közel jövőben csinálni, a mit én, pártkülönbségre való tekintet nélkül örömmel üdvözlök, nem tehetek róla, de szinte megüti a szememet, hogy ebben a felsorolásban a sajtótörvény reformjáról egy szót sem látok. (ügy van ! a baloldalon.) Ugron Gábor: Darázsfészek ! Nagy Emil: Tudom, hogy darázsfészek, de meg kell jegyeznem a következőket: önök a túlsó oldalról bennünket azon váddal illetnek, hogy Ígérgetésekben és nem tudom milyen nagy vágyak hirdetésében merül ki politikai működésünk, önök hirdették e helyett a nemzeti munkát. De higyjék el, hogy mindaddig, a mig azt az erkölcsi anarchiát, a mely a sajtóvisszaélések terén Magyarországon uralkodik, meg nem szüntetjük, semmiféle más belpolitikai reformmunkának itt talaja nem lehet, (ügy van ! bál felől.) Mert a meddig az ember becsülete ki van ebben a hazában szolgáltatva minden jött-ment nyomorult ember támadásainak, (Igaz ! ügy van ; a bal- és a szélsőbaloldalon.) minden néven nevezendő retorzió lehetősége nélkül, addig ebben a hazában becsületes munka sohasem lesz. (Ugy van! halj elöl.) Minden anyagi természetű kérdésnek megvan a maga erkölcsi bázisa is. íme, pár nap előtt történt, hogy egy pár hazug hirt terjesztettek Angliában néhány képviselő felől és méltóztatnak látni, hogy az angol bíróságok milyen horribilis bírságokat szabtak ki és az a tisztelt lap meg fogja gondolni még egyszer, hogy valaha más ember becsületében gázoljon-e, vagy nem. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) * ; « Nálunk, ha az emberről a legkülönbözőbb got állítják valamely újságban, ugyan mit csináljon ? Vájjon igazán menjen a sajtóbiróság elé ? Nem, t. ház. Itt csak az ököl, a korbács és a pofonvágás az, a mi ebben a kérdésben segíthet, más nem. (Elénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Részemről sohasem mennék a sajtóbiróság elé, de talán nem mindenki rendelkezik az én muszkulusaimmal ; ezt a kérdést azonban egészen átengedni az ököljog korszakának még sem lehet. S én megelégszem azzal, hogy, miután nem találom ezen rendelkezések között a sajtójog reformját, a mélyen t. minister ur figyelmét erre a kérdésre különösen felhívjam, annál is inkább, mert pl. legutóbb, talán tegnap történt az ügyvédi kamara közgyűlésén, hogy egyik előkelő férfiú nem átallotta egyenesen ugy állítani oda a tételt, hogy a strohman-rendszer és a felelősség alól való gyáva elbúj ás rendszere a sajtószabadság alapvető kritériuma. (Mozgás.) ; Az ügyvédek részéről oly felfogással találkozunk, hogy helyesen jár el az a szerkesztő, a ki elbújik egy strohmann mögé, az a Róbert Károly históriáját czitálta rá, vicczesen és szellemesen, mondom, mikor ilyen felfogásukat látunk felburjánozni mindenfelé, az erkölcs minden arczulcsapásával, megengedem, hogy ez darázsfészek, de hogy én, a ki a pártpolitikának egyoldalúságai kánt soha túlságos nagy előszeretettel nem viseltettem, én merem azt állítani, hogy a t. minister ur mégis szebbet és nagyobbat és ezen háznak tetszetősebbet nem fog csinálni soha, mintha ezen erkölcsi anarchiát a becsületnek, tisztességnek Magyarországon lábbal való taposását, a sajtó reformjával meg fogja szüntetni. (Helyeslés balfelől.) Elnök : Kivan valaki szólni általánosságban a törvényjavaslathoz ? (Nem !) Miután senki sem kíván szólni, az általános vitát bezárom. Az igazságügyminister ur kivan szólni. Székely Ferencz igazságügyminister: T. képviselőház ! Abban a szerencsés helyzetben vagyok,