Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-61

118 61. országos ülés 1910 deczember 16-án, pénteken. hogy a törvényjavaslat lényegére vonatkozólag és több tekintetben a részletekre vonatkozólag is teljesen osztom az előttem szóló képviselőtársam­nak véleményét. Azonban, megmagyarázom rész­letesen a létező állapotot, ez szolgáljon azután mentségül arra, hogy a dolgok idefejlődtek és ala­pul arra, hogy én kifejthessem nézetemet és ter­veimet. (Halljuk! Halljuk !) 1867-ben — akkor már tagja voltam az igaz­ságügyministeriumnak — nagyobb volt az igazság­ügyministerium személyzete mint ma. Budget arról az időről nincsen, mert csak felhatalmazás volt. De itt van az 1869. évi első budget, ebből ki­tetszik, hogy 4 ministeri tanácsos, 10 osztály­tanácsos, egy elnöki titkár, II titkár, 12 fogalmazó és 8 segédfogalmazó volt, vagyis összesen 38-an voltak. Ma van 33. Igaz. hogy a mint a kisebb állá­sokban megnőttek az egyének, érdemeket szerez­tek, nagyobb állások rendszeresittettek és igy ma a létszám 7 ministeri tanácsos, tehát hárommal több. osztálytanácsos már kettővel kevesebb van. Titkár hárommal kevesebb, segédtitkár, az akkor nem volt. Ma van öt, fogalmazó volt 12, most csak 4 van. Segédfogalmazó volt 8, ma egy sincs. Ezzel parallel nőtt azonban a birák és ügyészeknek a száma. Először Fabinyi csak kodifikaezioiiális czélra kért néhány birót berendeltetni, nem is rendeltek be hármat, csak kettőt, a harmadik Tarnay, az ügyvéd volt. Nagyon bevált ez az intézmény, mert eddig, a mint tudjuk, az egyes adminisztratív tisztviselők meg voltak ugyan bizva kodifikáczio­nális munkákkal, és Csemegi szép eredményt mu­tatott fel, a többiek azonban nem birtak ered­ményt felnrutatni. Ügyvédeket is biztak meg, Győry Eleket és másokat, azonban minden tehetség és minden szorgalom mellett a kodifikáczió nem haladt előre. Az adminisztrácziónál is kezdték érezni, igy Fabinyi is, hogy nagyon jó volna gya­korlott, ügyes embereket, különösen oly szakmákba berendelni, a melyekben csak olyan ember ismer­heti ki magát, a ki már künn, azokban a szakmák­ban dolgozott. Hogy csak egyet emhtsek meg, a telekkönyvi helyszínelés és a betétszerkesztés munkáját nem tudja ellenőrizni az olyan ember, a ki maga nem csinálta, de van ilyen számos más is. Azután jött a másik törvény, a melyben már ad­minisztratív teendőkre is kért felhatalmazást a mi­nister, és ezt meg is nyerte, igaz, hogy nem csak specziális munkákra, hanem általában adminisztra­tív teendőkre; és itt látszik a sarkpontja annak, hogy bizonyos tekintetben kisiklott ez az intéz­mény. Ezt én bevallom őszintén, azonban ez az ügynek nem esett kárára, csak egy kicsit a budget lett jobban megterhelve és a költség elszámolása eltolódott, mert a birói személyzet nagyobb fize­tést kap, mint az adminisztratív személyzet, és más czim terhére esik. A mellett nem lévén meg­állapítva a számuk, a szükséghez képest bevettek bírákat, jegyzőket a személyzetbe és végeztették velük a megfelelő munkát, az igazságügyministe­rium költségvetése pedig maradt a régi.- Ez egy bizonyos abnormitás, a melyet én igen nagyon jól érzek. És hogy nem lepett meg engem ez a ki­fogás, mutatja az, hogy én már pénzügyminister kollégámmal tárgyalást is indítottam meg, s épen arra leszek bátor reá mutatni, hogy mikép gondo­lom én ezt a kérdést megoldani. (Zaj.) Még csak azt említem fel, hogy ez idő szerint a kodifikáezióval és ilyen szakszerű munkával foglalkozik a berendeltek nagyobb része, 18 közü­lök azonban nem ilyen munkával, hanem közön­séges adminisztárczióval mint kinevezések, nyug­díjazások, épikezések, fogházfelügyelet stb. Ez az a szám, a mely tulaj donkép már megfelel annak az elvi felfogásnak, a melyet mi helyesnek tartunk. Ezen 18 egyénnek rendszeresítése admi­nisztratív tisztviselővé képezi tehát intézkedé­seimnek tárgyát. Nem lehet máról holnapra megoldani a kér­dést több oknál fogva. Először azért nem, mert a budget keretében kell felhatalmazást kapnom, hogy a személyzet a központban szaporittassék és ennek megfelelően a bírósági személyzet vagy apasztassék, vagy a bíróságnak visszaadassék. A másik az, hogy parallel vannak megfelelő rang­fokozatban a mimsteriumban dolgozó egyének, közöttük kiváló berendeltek is, a kik sokszor aspirálnak központi szolgálatra. Már most ezek rögtönös kinevezésükkel a központi szolgálatban lévőknek útját egyszerűen elzárnák, tehát egy­szerre nem lehet őket behozni; viszont azonban vannak olyanok, a kiknek különösen a perrend­tartás életbeléptetésénél igen nagy hasznát fogja venni a juszticzia, ha azok a magasabb birói állásba kimennek, mert ők a törvény megteremtésénél jelen voltak. Egyre vagyok bátor megjegyzést tenni. Az adminisztratív tisztviselők kitűnőségéhez nem fér szó és nincs közöttük talán egy sem, — legfeljebb a legfiatalabb emberek — a kik birói szolgálatot még nem teljesítettek. Rendesen három-négy évi birói szolgálatot teljesítenek; ott kitűnik nemcsak teoretikus képzettségük, hanem gyakor­lati ügyességük is s azután vétetnek be a minis­teriumba. Én csak Plószra hivatkozom, a ki három esztendeig volt albiró és annyit tapasztalt, hogy egész teoretikus tudománya azután életet nyert. Tehát nem szükséges, hogy a ministeriális tiszt­viselők nagyon sokáig lettek légyen künn, de ha megismerték a gyakorlati életet, nagyon használ­ható egyének lesznek. Még azt is mondhatom, hogy ezen most be­rendelt és közönséges adminisztratív munkára alkalmazott tizennyolez egyén költségei olyan nagyok, hogy azoknak helyébe 24 adminisztratív tisztviselőt lehet kinevezni, a minek következté­ben a munkatorlódások is meg fognak szűnni. Én tehát nagyon kérem, méltóztassék ezt a törvényjavaslatot ugy, a mint van, elfogadni és igérem, hogy évről-évre azt, a mit az alkalom és lehetőség megenged, meg fogom tenni. (Helyeslés.) Fráter Lóránt: Hát a sajtótörvény ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom