Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-57

4 57. országos ülés 1910 deczember 12-én, hétfőn. Második megjegyzésem vonatkozik egy másik pénzügyi kérdésre. Nevezetesen a t. baloldalról különösen szemére hányták a jelenleg kormányzó pártnak azt, hogy az elmúlt delegáczióban csatahajókra több száz milliót szavazott meg, ezenkívül pedig rendkívüli közösügyi kiadásokra adott milliókat. Méltóztassanak megengedni a t. túloldalon ülő barátaim, ha kifejezem abbeli véleményemet. . . Lovászy Márton : Hogy a koaliczió az oka ! (Derültség balfelől.) Hegedüs Lóránt előadó : . . . hogy az ilyen kijelentések, midőn nem felelnek meg a valóságnak, nem alkalmasak azon czél elérésére, a mit mindnyájan akarunk, t. L, hogy a magyar pénzügyi kincstárt védjük. Mert hiszen meg kell állapitanunk, hogy a jelenlegi delegáczió, de az előbbi is egyetlenegy krajczárt sem szavazott meg Dreadnoughtokra, ellenben elfogadott egy határozati javaslatot, a melyben megtiltja a haditengerészet vezetőségének azt, hogy ezután bármikor még Ö felsége elé is menjen ilyen előterjesztésekkel mindaddig, míg a két állam pénzügyministere hozzá nem járult. (Helyeslés jobbfelől.) A mi érdekünk az, hogy ezt leszegezzük, nem pedig az, hogy híreszteljük azt, mintha már hozzájárultunk volna ilyen nagy kiadásokhoz. A másik, a mit szemünkre méltóztatnak vetni, az, hogy nagyobb összeget, 180 milliót szavazott meg a delegáczió rendkívüli hadügyi kiadásokra, és ebből különösen, nagy vádak emeltettek a jelenleg kormányzó párt ellen. Itt, azt hiszem, minden polémia nélkül megállapíthatjuk azt, hogy ezen 180 millióból 170-et már a múlt kormány elköltött és a többi 10 millióból is 3 millió annyira következménye volt a régebben elköltött 170 milliónak, hogy a volt kormánynak két függetlenségi párti ministere — szerintem igen helyesen és hazafiasán — a delegáczióban is 173 milliót megszavazott és csupán 7 millió volt az az összeg, a melyre nézve különbség volt köztünk. Ennélfogva, ha az összeg kérdése felvettetik, egyenlő mértékkel kell mérni és lehetetlenség a 180 millióért bennünket, vagy a kormányzó pártot tenni felelőssé. (Helyeslés jobbfelől.) Most van még egy utolsó kérdés, a melylyel foglalkozni kívánok. Ez egy nagyon érdekes és fontos probléma, a melyet részben Batthyány Tivadar t. képviselőtársam, részben pedig igen szakszerű felszólalásában Désy Zoltán t. barátom vetett fel. Ezt a kérdést a pénzügyi bizottságban is több kiváló szakember érintette ; arra vonatkozik, miként lehetne a szólásszabadság érintése nélkül elérni azt, hogy a költségvetési viták rövidebben folyjanak és különösen, hogyha már annyi indemnitás van, ne hónapokat és hónapokat töltsaink el a ház idejéből azzal, hogy csak a költségvetést vagy csak az indemnitást állapítsuk meg. Erre nézve különféle tervek merültek fel a pénzügyi bizottságban, még ellenzéki t. képviselőtársaink részéről is. Az egyik terv Batthyány Tivadar t. képviselőtársamé, a ki a hadügyi és közösügyi albizottságok munkásságát akarja megszorítani. A másik Földes Béla t. képviselőtársamé, a M a pénzügyi évet júniusra akarja kitolni. Volt ezenkívül is több terv, a melyekre nézve én azt hiszem, hogy a pénzügyi bizottság igen helyesen teszi, ha a ház elé valami konkrét propoziczióval fog jönni. A magam részéről igazat adok ellenzéki t. képviselőtársaimnak abban, hogy nálunk a költségvetési vitának más a jelentősége, mint a külföldi államokban, mert államunk még nincsen egészen kialakulva és ezen vitának bizonyos politikai érlelő hatása is van, ugy hogy nem volna helyes, ha a pénzügyi kérdés tárgyalása a politikai kérdés tárgyalását egészen elnyomná. Ennélfogva oly módot kell találni, a mely szerint a politikai kérdések az általános vitában megvitathatok legyenek, de ugy, hogy ez ne rövidítse meg a ház munkaidejét. Ez a mód talán az lehetne, hogy technikailag különválasztatnék a költségvetés általános vitája annak részletes vitájától. Mialatt a képviselőház, politikai szempontból, általánosságban tárgyalná a költségvetést, ugyanakkor a pénzügyi bizottság részleteiben foglalkozhatnék azzal, és a két munka összeérve, a mikor a pénzügyi bizottság beterjeszti a költségvetést, illetőleg az aproppriácziót. Ez által a képviselőház idejéből legalább másfél hónapnyi idő volna megtakarítható, a mely megtakarítás révén elérhető volna az is, — a miben teljesen igazat adok Batthyány Tivadar t. képviselőtársamnak — hogy legalább a ház a politikai vitákban külügyi kérdésekkel is foglalkozhatnék. Mert méltóztassék elhinni, hogy igaza van Darwinnak, a ki azt irja, hogy vannak halak, a melyek folytonosan a tenger fenekén fekszenek és az által lassanként mind a két szemük egy oldalra megy át és így a világnak csak az egyik oldalát látják. így vagyunk mi is politikai szempontból. A mi két szemünk is átmegy az egyik oldalra és ez által nem látjuk meg a világ egyik oldalát, a mely pedig a parlamenteknek különös súlyt ad, nem látjuk a külpolitikai ügyek terét. Hogyha a pénzügyi bizottság belemernie abba, hogy mialatt a képviselőház a politikai vitát folytatja a költségvetés fölött általánosságban, ez alatt a pénzügyi bizottság letárgyalná a költségvetést részleteiben, akkor azt hiszem, hogy a szólásszabadság minden sérelme nélkül, a költségvetési vita körülbelül másfél hónappal megrövidülne. A t. ház engedelmével leszek bátor ezen magánnézetemet a pénzügyi bizottságban konkrét alakban előterjeszteni. Ezzel végeztem, t. képviselőház. Van még egy kérdés, a melyet folytonosan hánytorgatnak és ez az, hogy vájjon az indemniti-vita bizalmi kérdés-e vagy nem ? Méltóztassék megengedni, hogy ezzel ne foglalkozzam bővebben, mert a mióta magyar parlament van, a többség mindig azt mondotta, hogy ez állami szükséglet, az ellenzék pedig mindig azt vitatta, hogy ez bizalmi kérdés. Ez egy valóságos hunok csatája. És nagyon sajnálom, hogy nem birtuk eddig kapaczitálni az ellenzéket, hogy ellen