Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-55

45)6 55. országos ülés 1910 < legközelebbi jövő programmpontjait képezik, (ügy van ! a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Ralijuk !) Ezekben megindokoltam a kormány iránti bizalmatlanságomat, mert az indemnitásnak el vagy el nem fogadását a magam részéről is bizalmi kérdésnek tekintem, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) hiszen az indemnitási javaslatban az appropriáozió is benfoglaltatik. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Végezetül még csak azt kivánom megjegyezni, hogy mi, nem törődve a kormány sajtójának örökös kicsinylésével, haladni fogunk a magunk utján, (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) első czélul tűzve ki azt, hogy a nemzetet, a mely-a választások óta, ugy látszik, lethargiába van merülve, ezen lethargiából felébreszszük ; hogy a nemzetbe uj energiát öntsünk, és kioktassuk a nemzetet arra, hogy saját anyagi és politikai vesztébe rohan, ha ezt a kormányzatot továbbra is támogatja. (Élénk helyeslés a szélséfbaloldalon.) Az indemnitási javaslatot, ismétlem, nem fogadom el. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Hammersberg László jegyző: Kun Béla ! Kun Béla : T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Justh János előttem szólott igen t. képviselőtársam fején találta a szeget, midőn arról beszélt, hogy maga a t. túloldal sem tudja megindokolni azt, hogy miért van bizalommal a kormány iránt. Ennek a vitának folyamán csakugyan vártuk innen az ellenzéki oldalról, hogy a t. munkapártból nagy számbeli arányuknak megfelelőleg sokan, nyolczantizen, fel fognak állani és be fogják bizonyítani itt a parlamentben, "a nemzet szine előtt, hogy a' mi bizalmatlanságunk és a mi vádjaink egész sorozata a kormány iránt teljesen indokolatlan volt, mert a kormány a lehető legnagyobb mértékben megérdemli nemcsak a munkapártnak, hanem, mivel önök mindig a nemzeti akaratra szoktak hivatkozni, magának az egész nemzetnek támogatását és bizalmát. Sajnos, hogy a munkapárt részéről a szónokok ezzel adósok maradtak, a mennyiben egyáltalában nem is szónokoltak erről a kérdésről, érveket és döntő bizonyítékokat elő nem adtak e tekintetben, hogy t. i. miért viseltetnek még most is bizalommal a kormány iránt; A választások előtt meglehetett ez a bizalom, a melylyel a nagy hadjáratra indult kormányt kisérték, mint előlegezett bizalom ; de a választások megtörténte után és az azóta eltelt hosszú hónapok után ennek az előlegezett bizalomnak fenfoiognia a parlamentarizmus és az alkotmány szerint nem volna szabad, hanem csak mint a tények által bizonyított és ép ezért jogosan megérdemlett bizalomnak lenne szabad fen maradnia. (Igaz! Ugy van a szélsőbaloldalon.) Mindössze két szónok emelkedett fel a t. túloldalon, a kik a kormány iránti bizalom kérdésével foglalkoztak. Az egyik Farkas Pál t.' képviselőtársam és nekem ifjúkori jogásztársam, a ki kifejezte a kormány iránti bizalmát, azonban egész beszédében nem a kormány eddigi ténykedésének czembér 9-én, pénteken. bírálatával és az ebből eredő bizalommal foglalkozott, hanem egész más kérdésről beszélt: Pop Cs. István t. képviselőtársunkkal hadakozott és beszédének végére csak odaragasztotta a kormány iránti bizalmat, mint a levél borítékra szokta az ember odaragasztani a bélyeget, tekintet nélkül arra, hogy mi van belül a levélben irva. (Tetszés.) A másik szónok, a munkapárt részéről, Mocsáry Sándor t. képviselőtársunk, szintén foglalkozott a kormány iránti bizalom kérdésével. Döntő bizonyítékokat, érveket ő sem hozott fel, és nekünk beszéde után sem. lehet más meggvőződésünk, mint hogy a t. túloldal tagjai nem is annyira bizonyítékokkal és érvekkel küzdenek, mint inkább csak szavazni akarnak. Mocsáry Sándor t. képviselőtársam az ellenzékre súlyos vádakat tartalmazó beszédet mondott. Én az ő beszédével, mii/el az önök parlamenti többsége azt helyesléssel kisérte és a t. minister urak sem tiltakoztak azon beszéd ellen, ugy foglalkozom, mint a mely a t. túloldalnak és a minister uraknak is fedi a felfogását. Beszédében azt mondotta Mocsáry Sándor képviselőtársam, hogy mi itt meddő küzdelmet folytatunk, a helyett, hogy a parlamenti tevékeny munkának engednők át a teret és időt. Elsősorban azzal kívánok foglalkozni, hogy t. képviselőtársamnak beszédében ez a tétel csak a szemfényvesztés jellegével bírhat, a mennyiben köztudomású tény, hogy mi hónapok óta egyáltalában nem akartuk megakadályozni sem obstrukczióval, de még erősebb ellenzéki támadással sem azt, hogy a kormány kénye-kedvére, a maga jó lelkiismerete és kötelességérzete szerint dolgozhassák. Ha tehát önök nem dolgoztak, ezért a felelősség és a vád egyedül a t. munkapártot és a kormányt terhelheti, de semmiesetre sem bennünket. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A mi azt illeti, hogy meddő közjogi vitát folytatunk, erre nézve engedje meg a t. képviselőtársam és a t. túloldal, ha azt mondom, hogy nem lehet meddő vitának tartam azt, ha mi erről az oldalról sikra szállunk a nemzet alkotmányos jogai és függetlensége mellett, mindaddig, míg látjuk, hogy nemzeti eszményeink osztrák részről nemcsak megtámadást és lekicsinylést szenvednek, hanem osztrák részről teljes erővel azon vannak, hogy önálló állami és nemzeti létünket megfojtsák és szabad kifejlődésében akadályozzák. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha mi mindaddig ezen az oldalon talpra állunk és sikra szállunk a nemzet jogainak követeléséért, (Helyeslés a szélsőbal-, oldalon.) ez nemcsak a függetlenségi párt

l küzdelme, hanem az egész nemzeté az abszolutizmus és az önkény ellen, a melynek burkolt formáját képviseli az önök többsége és egész kormányzása is. (Ugy van í a szélsőbaloldalon.) S engedelmet kérek, igen t. képviselőház, ne mondja azt Mocsáry Sándor t. képviselőtársam, hogy ez önnépszerűsitési politika a mi részünkről,