Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-55

45)6 55. országos ülés 1910 < legközelebbi jövő programmpontjait képezik, (ügy van ! a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Ralijuk !) Ezekben megindokoltam a kormány iránti bizalmatlanságomat, mert az indemnitásnak el vagy el nem fogadását a magam részéről is bi­zalmi kérdésnek tekintem, (Élénk helyeslés a szélső­baloldalon.) hiszen az indemnitási javaslatban az appropriáozió is benfoglaltatik. (Ugy van ! a szélső­baloldalon.) Végezetül még csak azt kivánom megjegyezni, hogy mi, nem törődve a kormány sajtójának örökös kicsinylésével, haladni fogunk a magunk utján, (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) első czélul tűzve ki azt, hogy a nemzetet, a mely-a választások óta, ugy látszik, lethargiába van merülve, ezen lethargiából felébreszszük ; hogy a nemzetbe uj energiát öntsünk, és kioktassuk a nemzetet arra, hogy saját anyagi és politikai vesztébe rohan, ha ezt a kormányzatot továbbra is támogatja. (Élénk helyeslés a szélséfbaloldalon.) Az indemnitási javaslatot, ismétlem, nem fogadom el. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső­baloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Hammersberg László jegyző: Kun Béla ! Kun Béla : T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Justh János előttem szólott igen t. képviselőtársam fején találta a szeget, midőn arról beszélt, hogy maga a t. túloldal sem tudja megindokolni azt, hogy miért van bizalommal a kormány iránt. Ennek a vitának folyamán csakugyan vártuk innen az ellen­zéki oldalról, hogy a t. munkapártból nagy szám­beli arányuknak megfelelőleg sokan, nyolczan­tizen, fel fognak állani és be fogják bizonyítani itt a parlamentben, "a nemzet szine előtt, hogy a' mi bizalmatlanságunk és a mi vádjaink egész soro­zata a kormány iránt teljesen indokolatlan volt, mert a kormány a lehető legnagyobb mértékben megérdemli nemcsak a munkapártnak, hanem, mivel önök mindig a nemzeti akaratra szoktak hi­vatkozni, magának az egész nemzetnek támogatá­sát és bizalmát. Sajnos, hogy a munkapárt részéről a szónokok ezzel adósok maradtak, a mennyiben egyáltalában nem is szónokoltak erről a kérdésről, érveket és döntő bizonyítékokat elő nem adtak e tekintetben, hogy t. i. miért viseltetnek még most is bizalommal a kormány iránt; A választások előtt meglehetett ez a bizalom, a melylyel a nagy hadjáratra indult kormányt kisérték, mint előlegezett bizalom ; de a választá­sok megtörténte után és az azóta eltelt hosszú hónapok után ennek az előlegezett bizalomnak fenfoiognia a parlamentarizmus és az alkotmány szerint nem volna szabad, hanem csak mint a tények által bizonyított és ép ezért jogosan meg­érdemlett bizalomnak lenne szabad fen maradnia. (Igaz! Ugy van a szélsőbaloldalon.) Mindössze két szónok emelkedett fel a t. túl­oldalon, a kik a kormány iránti bizalom kérdésé­vel foglalkoztak. Az egyik Farkas Pál t.' képviselő­társam és nekem ifjúkori jogásztársam, a ki ki­fejezte a kormány iránti bizalmát, azonban egész beszédében nem a kormány eddigi ténykedésének czembér 9-én, pénteken. bírálatával és az ebből eredő bizalommal foglal­kozott, hanem egész más kérdésről beszélt: Pop Cs. István t. képviselőtársunkkal hadakozott és beszédének végére csak odaragasztotta a kor­mány iránti bizalmat, mint a levél borítékra szokta az ember odaragasztani a bélyeget, tekintet nél­kül arra, hogy mi van belül a levélben irva. (Tet­szés.) A másik szónok, a munkapárt részéről, Mocsáry Sándor t. képviselőtársunk, szintén foglalkozott a kormány iránti bizalom kérdésével. Döntő bizo­nyítékokat, érveket ő sem hozott fel, és nekünk beszéde után sem. lehet más meggvőződésünk, mint hogy a t. túloldal tagjai nem is annyira bi­zonyítékokkal és érvekkel küzdenek, mint inkább csak szavazni akarnak. Mocsáry Sándor t. képviselőtársam az ellen­zékre súlyos vádakat tartalmazó beszédet mon­dott. Én az ő beszédével, mii/el az önök parla­menti többsége azt helyesléssel kisérte és a t. mi­nister urak sem tiltakoztak azon beszéd ellen, ugy foglalkozom, mint a mely a t. túloldalnak és a minister uraknak is fedi a felfogását. Beszédében azt mondotta Mocsáry Sándor képviselőtársam, hogy mi itt meddő küzdelmet folytatunk, a helyett, hogy a parlamenti tevékeny munkának engednők át a teret és időt. Elsősorban azzal kívánok foglalkozni, hogy t. képviselőtársamnak beszédében ez a tétel csak a szemfényvesztés jellegével bírhat, a mennyiben köztudomású tény, hogy mi hónapok óta egy­általában nem akartuk megakadályozni sem ob­strukczióval, de még erősebb ellenzéki támadással sem azt, hogy a kormány kénye-kedvére, a maga jó lelkiismerete és kötelességérzete szerint dolgoz­hassák. Ha tehát önök nem dolgoztak, ezért a felelősség és a vád egyedül a t. munkapártot és a kormányt terhelheti, de semmiesetre sem ben­nünket. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A mi azt illeti, hogy meddő közjogi vitát folytatunk, erre nézve engedje meg a t. képviselő­társam és a t. túloldal, ha azt mondom, hogy nem lehet meddő vitának tartam azt, ha mi erről az oldalról sikra szállunk a nemzet alkotmányos jogai és függetlensége mellett, mindaddig, míg látjuk, hogy nemzeti eszményeink osztrák részről nem­csak megtámadást és lekicsinylést szenvednek, hanem osztrák részről teljes erővel azon vannak, hogy önálló állami és nemzeti létünket megfojt­sák és szabad kifejlődésében akadályozzák. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha mi mindaddig ezen az oldalon talpra állunk és sikra szállunk a nemzet jogainak követeléséért, (Helyeslés a szélsőbal-, oldalon.) ez nemcsak a függetlenségi párt l küz­delme, hanem az egész nemzeté az abszolutizmus és az önkény ellen, a melynek burkolt formáját képviseli az önök többsége és egész kormányzása is. (Ugy van í a szélsőbaloldalon.) S engedelmet kérek, igen t. képviselőház, ne mondja azt Mocsáry Sándor t. képviselőtársam, hogy ez önnépszerűsitési politika a mi részünkről,

Next

/
Oldalképek
Tartalom