Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.
Ülésnapok - 1910-55
55. Országos ülés 19ÍÖ deczember 9-én, pénteken. 497 mert ez nem önnépszerűsitési politika, hanem annak a kötelességnek a teljesítése, a melyet mindannyian nemcsak függetlenségi érzelmű választóink iránt, a kiktől a mandátumot kaptuk, hanem az egész magyar nemzet iránt érzünk. Mikor azt látjuk, hogy ennek a nemzetnek a parlamenti többségben kifejezésre jutó akarata csak akkor érvényesülhet, ha egyezik az uralkodónak és a bécsi köröknek akaratával, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) de mindannyiszor, a hányszor ez a nemzet a saját maga állami szuverenitása mellett áll helyt, akkor a nemzeti többségi akaratnak nem szabad érvényesülnie, mint a hogy nem érvényesülhetett, mint mindannyian tudjuk pártkülönbség nélkül, a lefolyt években : akkor küzdelem, a mely a nemzeti akaratnak szuverenitását föléje helyezi a királyi hatalom túlsúlyának, nem bélyegezhető meg azzal, hogy meddő közjogi küzdelem, hogy önnépszerűsitési politika, mert ez a küzdelem, a mint az elébb emiitettem, nem más, mint annak a messze évszázadokba visszanyúló alkotmányos küzdelemnek folytatása, (ügy van ! a szélsobaloldalon.) a mely ugy a múltban, mint a jelenben is mindig a nemzet függetlenségéért és alkotmányos szabadságáért szállott sikra és fog sikra szállani a messze jövendőben is. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mocsáry Sándor t. képviselőtársam felszólalása és az a helyeslés, a melylyel önök azt kisérték, bebizonyította azt is, hogy a t. munkapárt és a t. kormány csúf játékot űzött a nemzettel akkor, a mikor a választójogi reform sürgős megalkotására és megvalósítására kötelezte magát. (Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Mert azt mondotta Mocsáry Sándor t. képviselőtársam, hogy ilyen véghetetlen nagyfontosságú kérdést, mint a választójogi reform kérdése, a mely állampolitikánkat alapjaiban változtatja meg, nem lehet csak máról holnapra elintézni (olvassa) : »mert abszurdumot követne el a kormány, ha ilyen nagyfontosságú állampolitikai kérdésben a tíz év előtti statisztikai adatokra támaszkodnék«. Meg kell tehát várni szerinte a most lefolytatandó népszámlálás statisztikai adatainak feldolgozását. Engedelmet kérek, ez a nézet és az ezen nézetet követő többségi helyeslés ellenkezik azon Ígéretekkel, a melyeket önök a választás előtt a nemzetnek tettek, (Igaz ! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) sőt többet mondok, ellenkezik azon ministeri válaszszal is, a melyet Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister ur, mint a kormányelnök ur helyettese, arra az interpelláczióra adott, a melyet a népszámlálás adatainak feldolgozásával kapcsolatosan Benedek János igen t. képviselőtársam volt szíves a kormányhoz intézni. Benedek János igen t. képviselőtársam a miatt intézett kérdést a kormányhoz, vájjon a népszámlálási adatoknak a választói jog reformjára vonatkozó gyűjtése és feldolgozása nem fogja-e késleltetni szánt-szándékosan a választójogi reformot ? Akkor, a t. kereskedelemügyi minister ur azt a választ adta, hogy nem fogja késleltetni,'mert a választójogi reformmal sietni fognak. Ez volt KÉPYH. KAPLÓ. 1910 1915. II. KÖTET. ezelőtt pár hónappal; most pedig Mocsáry Sándor t. képviselőtársamnak az önök helyeslése által kisért felszólalásából arról győződünk meg, hogy ugy a t. túloldal, mint a t. többség tényleg a népszámlálás adatainak feldolgozása révén akarja kitolni évekre, vagy ha lehet, tiz esztendőre is a választói reform megvalósítását. Én tehát ebben mást nem látok, mint az adott Ígéretnek megszegését, és nem láthatnak mást t. képviselőtársaim sem, a kik itt az ellenzéki padokon velem együtt ülnek. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Azt mondta Mocsáry t. képviselőtársam, hogy a kormánynak a minden oldalon való takarékosság elve a főkormányzási szempontja ; ezt tehát ő szerinte méltányolni kell, és ebbe az egész nemzetnek bele kell nyugodnia. Ez a kijelentése sem fedi az igazságot. Hisz mindnyájan tudjuk, hogy a kormány csak azon a téren spórol és takarékoskodik, a mely téren a spórolás és takarékosság veszedelmes, a mely téren azt kellene neki munkálnia, hogy az országnak belső állami megerőltetésére törekedjék. Azon a téren spórol, a hol sürgős közigazgatási és szocziális feladatok keresnek és várnak orvoslást és megoldást, a hol kiáltó sebeket kell behegeszteni és nagy, nagy felzúdulásokat. a melyek a kenyér hiányából és elégületlenségből fakadnak, kell orvosolni és kiegyenlíteni. Itt takarékoskodik a kormány, de más kérdéseknél, a mikor arról van szó, hogy e nemzetnek véres verejtékéből származó jövedelmei a közös hadügy költségeinek telhetetlen gyomrába dobassanak, akkor nem takarékoskodik és nem spórol. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezt bizonyítja az, hogy most már, mint a lapokból tudjuk, nemcsak két csatahajónak, de négy csatahajónak és több czirkáló hajónak építéséről van szó. Nem 200 milliót, de 300 milliót akarnak kisajtolni e szerencsétlen nemzet zsebéből, húsából, véréből, csak azért, hogy azt a közös, de tulaj donképen nem is közös, hanem osztrák hadsereget és haditengerészetet istápolják és táplálják, a melynek a magyar nemzet, a magyar nép küzdő, szenvedő, nyomorgó millióinak egyeteme, semmiféle jTroduktiv hasznát nem veszi. (Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Ily körülmények közt lehetetlen más meggyőződésre jutnunk, mint arra, hogy voltaképen önök sem érvét, sem bizonyítékát nem tudják adni annak, hogy miért támogatják a kormányt. Más bizonyítékát nem tudják adni, mint azt, hogy jó a hatalom árnyékában ülni. (Ugy van I a szélsobaloldalon.) Ez lehet önöktől nagyon szép, t. muzikapárti képviselőtársaim, de nekünk az ellenzék padjain igenis kötelességünk rámutatni erre, kötelességünk az ország közvéleményét felvilágosítani, hogy az önök czéljai, az önök törekvései nem fedik a nemzeti akaratot, sőt, nem fedik azokat az Ígéreteket sem, a melyekkel az országot a választások előtt beházalták. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A választásoknak lefolyásáról és késői kiírásáról és az utánuk bekövetkezett nagy szünetekről, az 63