Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-52

52. országos ülés 1910 akkor eljátszotta a kormány, vagy legalább is világgá kürtölte a lemondási operettet, a helyett, hogy beváltotta volna adott szavát és az egész munkapárt követelné az önálló banknak 1911. január 1-ére való felállítását. (Helyeslés a baloldalon.) És mit csinált a kormány a katonai kérdésben ? Programmot egyáltalában nem adott, hanem visszanyúlt azon időkbe, a mikor még a szabadelvűpárt volt kormányon, tehát az a párt, a mely túlságos radikálisnak nem volt minősíthető a nemzeti vívmányok követelése terén. A mit még ez a párt is elérhető minimumnak tartott, a mely nélkül a helyzetet szanálhatónak nem tartotta, vagyis a kilenczes bizottság programmjába felvett és a király hozzájárulásával kormányprogrammá vált dolgokat beígérte ez a kormány is. De hogyan, t. ház ? Nem azt mondta, hogy ezt jogosnak, törvényesnek és megvalósitandónak tartja, és ennélfogva meg is kell valósítani, hanem csak annyit mondott, hogy ennek megvalósítására törekedni fog. Hát ez nem komoly dolog, nem komoly beszéd. Sértjük ezzel a nemzet tekintélyét és beleütközik ez a parlamentarizmus lényegébe, (ügy van ! ügy van ! a haloldalon.} Ez nem az a bátor férfias hang, a melyet egy önálló, a nemzeti szuverenitás gondolatától áthatott kormány rendesen használni szokott. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) De így vagyunk, t. ház, minden téren. Ott van p. o. a Bosznia és Herczegovina annexiója folytán előállott uj államjogi helyzet. (Halljuk I Halljuk !) Alkotmányt kaptak ezen tartományok, a nélkül, hogy nekünk hozzászólásunk lett volna. Pedig mi is ott voltunk az okkupácziónál és mi izzadtuk ki a millióknak egy részét, a melybe az annexió került. Ezt az államjogi helyzetet mindnyájunk tudomása szerint rendezni kell, hacsak nem akarjuk, hogy ez a rendezetlen viszony káros visszfényt vessen állami ánállóságunkra. (ügy van ! ügy van ! a baloldalon.) Történelmi jogunk kétségtelen. Királyi hitlevél és királyi eskü megerősíti és biztosítja ezen jogunk fennállását, (ügy van! ügy van! a baloldalon.) Es mégis mit csinál a t. kormány ? Hazaellenes bűnnek tartja, hogyha ezzel a kérdéssel is foglalkozunk. Hát miért, t. ház ? Hát csecsemőkorát éli ez a nemzet, hogy mumussal kell ijesztgetni ? Vagy van jogunk e kérdés rendezésére, és akkor bűnnek tartom, ha tétlenül, összetett kézzel nézzük, miként csúszunk le a nemzeti jogok talajáról, vagy nincs erőnk, jogunk és hatalmunk ezen kérdés rendezésére, és akkor vallja be kormányunk nyíltan, őszintén és becsületesen, hogy nem bizik saját erejében, nem bízik a nemzet erejében és ezen kérdések megoldásához hozzányúlni nem merészel. (Helyeslés a baloldalon.) Kun Béla: Szemfényvesztő politikát űznek! Valentsik Ferencz: Azt tartom, t. ház, hogy alkotmányunk legfőbb erőssége a nemzetnek drága pénzen fentartott intézménye : a parlamentarizmus. Hát vájjon a kormány tiszteletben tartja-e a pardeczember 5-én, hétfőn. 429 lamentarizmus legfőbb elveit ? Emlékeztetem a t. házat a múlt országgyűlés utolsó ülésszakának végén történtekre, a midőn a képviselőház megszavazta az önálló banknak 1911 január 1-ére való felállítását. A parlamentet szuverénnek tartják mindenütt; hiszen az angolok azt mondják, hogy mindent tehet, csak fiúból leányt nem csinálhat. (Derültség balfelöl.) Mi épen ilyen szuverenitást nem követelhetünk a magyar parlament részére, mert sajátos viszonyaink között ez nem is lehetséges, de azt legalább joggal elvárjuk, hogy felelős kormányunk a képviselőház határozatait tiszteletben tartsa és ne menjen el mellettük szó nélkül, mintha semmi sem történt volna. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tévedés azt hinni, t. ház, hogy azok a nagy események, a melyek az utóbbi évtized alatt történtek, az az óriási erőfeszítés, a melyet a nemzet tett, a míg a szabadelvűpárt több évtizedes igáját nyakáról lerázni sikerült, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) ezek egy nagy csalódás csattanós gyszerűen elenyésztek volna, (ügy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Dehogy is enyésztek el ! Az az evoluczió, a mely a lelkekben végbement; a mely a felgyülemlett keserűséget kitörésre késztette ; a mely a dolgok uj rendjére vágyakozván, mint a gátjait szakító folyó elseperte mindazt, a mi útjában állt; (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) azok az összes nemzeti aspirácziók és vágyakozások ma is ott élnek a lelkekben talán tüzesebben és erősebben mint eddig. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hiszen bizonyos csalódás kétségtelenül érte a nemzetet a koalicziós kormányzat őszinte jóakarata és törekvése daczára is, mert hiszen programmját megvalósítani nem tudta mindnyájunk előtt tudvalevő okokból, de hogyha csalódott az egyénekben, nem csalódott az elvekben, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) nem csalódott a törekvésekben, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Es én meg vagyok győződve arról, hogy az a kormány, a mely nem hűséges kifejezője, nem hűséges tolmácsa a nemzeti érzésnek ; a mely nem igazi letéteményese a hamisítatlan nemzeti akaratnak, az érhet el ideig-óráig tartó sikereket, az berendezkedhetik a hatalomban az állandóság és a maradandóság látszatával, de nagyot nem alkothat, és a nemzet jövő fejlődését előre nem viheti. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) És, t. ház, én most is azt tartom, hogy a t. munkapárt még egy nagyot és jót cselekedhetnék, (Halljuk! Halljuk!) ha odaállna a király elé és azt mondaná neki : Felséges uram, királyom, én megkisérlettem erőszakkal többséget szerezni magamnak, ez az erőszakos többség össze is jött, de arról kellett meggyőződnöm, meggyőztek erről az események, hogy ezt az országot az eddigi módon tovább kormányozni nem lehet, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) mert Magyarországon nyugalom és béke addig nem lesz, mig a jobb belátás nem diadalmaskodik és mig ennek az országnak aspirácziói és törekvései kielégülést nem nyernek. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.)