Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-52

43Ü 52. országos ülés 1910 deczember 5-én, hétfőn. De vájjon megeselekszi-e ezt a t. munkapárt ? Nem, sőt ellenkezőleg, a munkapártnak igen t. vezére, gr. Tisza István . . . (Éljenzések jobbfelől. Mozgás és zaj a haloldalon. Elnök csenget.) Justh Gyuia: Hát ő a vezér ? VaSentsik Ferencz: ... még a mi szerény pártunkat is felszólitotta, hogy adjuk fel katonai programmunkat. Nagyrabecsülöm gróf Tisza István t. képviselőtársamnak a személyét, kiváló egyéni kvalitásait, és hajthatatlan szilárd, férfias jelleme bennem a nagyrabecsülés érzetét kelti fel, de valahányszor azt hallom, hogy egy bátor, önérzetes hang hangzik az ajkairól, mindig vágyakozással jut eszembe, hogy ennek a keménygerinczű államférfiunak tulaj donképen nem a munkapárt, hanem az ellenzék soraiban volna a helye, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert az ő kiváló kvalitásai az ellenzék soraiban nyernének igazán érvényesülést. (Helyeslés a szélsóbaloldalon. Halljuk ! Halljuk I) És ha gróf Tisza István t. képviselőtársam azt hiszi, hogy jobb erre a nemzetre nézve és a nemzet jövő fenállását jobban biztositja az, hogjrna a nagy néptömegek hitüket és bizalmukat elvesztik ; hogy jobban biztositja a fenmáradását ha ez a nép minden kormányt elfogad és támogat és jobban van biztositva jövő fejlődése, ha a nép mindenbe belenyugszik, ha lelkéből kihalnak és kivesznek az eszmények : akkor ám intézzen ő ilyen felhívást az ellenzéki pártokhoz, de mert mi ezeknek éj^en az ellenkezőjéről vagyunk meggyőződve, mert mi mindennek az ellenkezőjét hisszük és valljuk, tehát szives invitálásának eleget sem tehetünk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert én ugy látom az ország közállapotait, hogy tulajdonképen nem arra van szükség, ebben az országban, hogy mi egyeseket a nemzeti jogokról való lemondásra késztessünk és biztassunk, hiszen, a mint az utóbbi idők rendkívüli szomorú eseményei beigazolták, ebben az országban, fájdalom, akadnak feles számmal, a kik egyéni érdekekért a nemzeti jogokról lemondani hajlandók. (Igaz ! Ugy van ! a szélsóbaloldalon.) Hanem azoknak táborát kell erősíteni, a kik erős elszántsággal, egész az önfeláldozásig menő áldozatkészséggal minden üldöztetés daczára, a nemzeti jogok talajára állanak és azon meg is maradnak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az én szerény hitem szerint, mi katonai programmunkat soha fel nem adjuk. Méltóztassék csak megnézni azon proklamácziót, a melyet a választások előtt kibocsátottunk, a melynek alapján állva a nemzet bizalmát kértük és a melynek alapján állva mandátumainkat elnyertük. Minket ez az adott programm kötelez, mi ezt az adott programmot hűségesen és becsülettel álljuk is. Gróf Tisza István képviselőtársam szavaival élve, mi kérjük, sürgetjük és követeljük, hogy a nemzet önálló államiságából folyó jogai a mi felfegyverzett hivatalnokainkra a hadseregben is érvényesüljenek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De mert a jelenlegi kormány ezt nem követeli sőt azt látjuk, hogy a legsürgősebb, a legfontosabb, a legeletbevágóbb szükségleteinktől is elvonja a fedezetet csak azért, hogy czéltalanul és eszélytelenül a katonai moloh gyomrába behajigáljon mindent, ennek következtében mi a kormány iránt bizalommal nem viseltethetünk, a kormányzat eszközeit rendelkezésere nem bocsáthatjuk (Helyeslés a szélsóbaloldalon.) Ha mi ezen következtetésre jutunk, akkor, midőn a kormánynak az ő felsége uralma alatt álló másik állammal közös ügyeiben vagy az állami élet főbb fontosságú ügyeiben követett eljárását taglaljuk, kell hogy ugyanezen meggyőződésre jussunk akkor is, ha a belkormányzat terén követett ténykedéseit tesszük bírálat tárgyává. (Halljuk! Halljuk! baljelM.) Én szeretném, ha valaki nekem megmondaná, hogy melyik az a momentum, a mely bennünket bizalomra indíthat. Talán azért bízzunk a kormányban, mert kiváló alkotmány- és törvénytiszteletről tevén tanúságot, eljövetele után a képviselőházat elnapoltatta, majd feloszlatta cx-lexhen, a nélkül, hogy indemnitást kérni vagy költségvetést beterjeszteni még csak meg is kísérletté volna ? Vagy azért, mert keresztülvitt egy választást rettentő erőszakossággal, lelkiismeretlenül korrumpálva és keresztülgázolva még az egyéni szabadság biztosítékain is vagy azért bízzunk benne, mert eljővén a lázas munka jegyében, az országgyűlést hónapokon keresztül foglalkoztatni nem tudta, vagy azért, mert paktált a nemzetiségekkel, és ezzel azokat uj erőre juttatta ? Hiszen méltóztassék lemenni Erdélybe és megnézni, hogy van-e valamirevaló birtok, belső telek, a melyen a nemzetiségi pénzintézetek nagyobb bankteherrel képviselve ne volnának J Vagy azért bízzunk benne, hogy a horvát kérdésben azt is, a mit nagy küzdelmek árán megalkotni sikerült, azt is oda akarja dobni a kormány prédául ? Valóban nem tudom felfedezni azon momentumot, a mely bennünket a kormány iránt bizalomra indítana. Igaz, elismerem, hogy alkotott egy nagy, korszakos reformot, a polgári perrendtartás javaslatát a házban keresztülvitte, csakhogy ez hagyatékkép szállt reá ezen kormányra (Igaz ! ügy van! a szélsőbaloldalon.) és akkor vette elő, a mikor a házat már mással foglalkoztatni nem tudta. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Kun Béla : Ez nem a munkapárt, hanem Plósz Sándor érdeme ! (Felkiáltások jobbjelöl : Plósz Sándor is munka-párti !) Valentsik Ferencz : Igen, Plósz Sándor érdeme és ezen törvény nemes intenczióit és helyes elveit magam készséggel elismerem, csakhogy abban a nézetben vagyok, hogy ez az igazságszolgáltatás főfontosságu és üdvös érdekeire jótékony, üdvös hatását csak akkor fogja éreztetni, hogy ha ennek az életben való keresztülvitele kellő módon elő lesz készítve. A helyes előkészítés alatt pedig azt értem, ha az elsőfolyamodásu bíróságoknak szellemi nivója arra a magaslatra emeltetik, hogy a magas szellemben tartott törvény intenczióit megértve minden zökkenés és káros visszahatás nélkül