Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.
Ülésnapok - 1910-51
420 51. országos ülés 1910 d táinom kell, nemcsak az igazság, hanem azon tisztesség érdekében is, a melylyel a parlamentnek tartozunk. Ezt ki kellett jelentenem. Én nem adtam, sem az intézet nem adott senkinek egy fillért sem. Ezeket kell kijelentenem és kérem a t. házat, szíveskedjék azt tudomásul venni. (Éljenzés és íaps a jobboldalon.) B. Madarassy Beck Gyula: T. ház! Széll Kálmán szavai után igen kevés hozzátenni valóm van ahhoz, a mit ő excellencziája mondott. Bonyodaldalmas fejtegetései nyomán Polónyi Géza képviselő ur szükségesnek tartotta, hogy engem 'belekeverjen azon kombiuácziókba . . . Polónyi Géza : ön keverte magát bele, mert közbeszólt. (Zaj.) B. Madarassy Beck Gyula: ... a melyeket a legkülönbözőbb oldalakról hordott össze. Széll Kálmán ő excellencziája felszólalása alatt azt mondta a képviselő ur, hogy nem a bank adott, hanem én adtam. Nem tudom, hogy miféle komplikált gondolatmenete van a képviselő urnak, és ezért nem tudom mit akart mondani, csak arra szorítkozom, hogy ha bármely irányban valami vádat akart emelni ellenem, a leghatározottabban visszautasítom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza : T. ház ! A. nagy emfázissai vett személyi kérdésre kívánok rövid megjegyzést tenni. Kímélettel tartozom a kor iránt is . . . (Mozgás és derültség a jobbóldalon.) Széll Kálmán : ügy beszél, mintha az unokám volna ! (Élénk derültség.) Polónyi Géza : ... de azon mély tiszteletnél fogva is, a melylyel a képviselő ur személye iránt mindig viseltettem ós viseltetem, megjegyzem és kiemelem, hogy világosan megmondtam a t. képviselő urnak közbeszólására . . . Szüllő Géza : De utólag ! Polónyi Géza: . . . hogy én a Jelzálogbankot nem értettem alatta, sőt kifejezetten megmondtam : szívesen veszem tudomásul, hogy az nem adott. Már most méltóztatnak tudni, hogy nekem eszemágában sem volt ezen részletekbe belemenni. (Mozgás jobbfelől.) A t. képviselő urnak — Beck képviselő urat értem — közbeszólására adott feleletem volt az, a mi félreértésekre adott okot. Azt önök csinálják, számtalanszor csinálták, hogy nem hallgatják meg türelmesen a szónokokat, hanem odakényszeritik, hogy mást mondjon, mint a mit gondolatában kifejezni akart. (Zaj. Elnök csenget.) A t. képviselő úrral szemben sem mondtam többet és nem is akarok többet mondani, mint azt, hogy ha a t. képviselő ur azt mondja nekem, hogy a választási költségekhez hozzá nem járult, ezt köteles vagyok őszintén tudomásul venni és örömmel fogom tudomásul venni. (Felkiáltások jobbfelől : Megmondta !) Azonban az volt az értesülésem — bocsánatot kérek, ha tévedek . . . Molnár Viktor: Schönberger Rózától hallotta ? Polónyi Dezső: Szégyelje magát, micsoda eljárás ez ! •zember 3-án, szombaton. Molnár Viktor: Mit akar ? (Zaj. Elnök csenget.) L Polónyi Géza : . . . hogy ő volt egyike azoknak, a kik a saját választási költségeiken kivül is hozzájárultak a választás költségeihez. B. Madarassy-Beck Gyula: Egy szó sem igaz ! (Zaj.) Polónyi Géza: Ebben azt hiszem, semmi diffamáló dolog a világon nincs. Csak azért emiitettem, mert a t. képviselő urat tartottam ezen feltevésem folytán a legkevésbbé jogosultnak arra, hogy közbeszólásokat használjon. Ha már most a t. képviselő ur kijelenti, hogy egy krajczárt sem adott, tudomásul veszem és ezzel a magam részéről az ügyet elintézettnek tekintem. (Zaj. Derültség jobbfelől.) Elnök: A pénzügyiminister ur kivan szólni! Lukács László pénzügyminister: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Nem fogok belemenni azon dolgokba, a miket Polónyi Géza képviselőtársam bevezető beszédében felemlített. Én objektíve megadtam minden kérdésére a felvilágosítást. A t. ház tanúm lehet, hogy semmiféle agresszió, támadás vagy sértés az én beszédemben nem volt. (Igaz ! ügy van ! jobbjelöl.) A t. képviselő ur ennek daczára jónak látta ismét felfrissíteni azokat a támadásokat és vádakat, a melyeket nem akartam releválni, és csak ennek méltóztassék tulajdonítani, hogy kénytelen vagyok újból szót kérni. ígérem, hogy lehető rövidre fogom megjegyzéseimet a t. képviselő ur nyilatkozatára. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A t. képviselő ur, midőn sarokba szorítva érezte magát az adott kérdésekben, csavarhatott egyet (Felkiáltások jobbról: Szokása szerint ! Zaj.) és átugrott a tőkekamatadóról a jövedelmi adóra, a miről nem volt szó sem az ő beszédében, sem az én beszédemben. Felolvasom saját szavait, a melyeket múltkor interpellácziójának előterjesztésekor mondott. (Halljuk ! Halljuk !) Azt mondotta a képviselő ur (olvassa) : >>Az életbeléptetési határidő elhalasztásával felfüggesztett 1909: VII. t.-cz. 2. §-a az 5%-os adótétellel megállapított tőkekamat- és járadékadó alá vonja a külföldieknek a magyar állam által kibocsátott adómentes kötvények utáni jövedelmeit is.« Konstatálom mindenekelőtt, hogy ebben a mondatban csak két tévedés van. (Derültség jobbfelől. Halljuk ! Halljuk !) Azt mondja, hogy ő óriási küzdelmet folytatott az uj magyar adótörvények megalkotásában, ügy látszik, az óriási küzdelemben elmulasztotta megtanulni, hogy mi van ezekben az adótörvényekben. (Zajos derültség a jobboldalon.) Mert először is a tőkekamat- és járadékadó, a mely. az állampapírokból származó jövedelem után fizettetik, sem az 1875-iki tőkekamatadó-törvényben, sem az uj törvényben nem 5%, hanem 10%. (Derültség a jobboldalon.) Ennyit a t. képviselő urnak, a ki nagy adótudós, legalább is tudnia kell. Polónyi Géza : A jövedelmi adó 5%-ig megy !
