Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-51

eczember 3-án, szombaton. Tát hl. országos ülés 1910 d Egy hang (jobbfelől) : Ne csavarintson ! Lukács László pénzügyminister: Nem jövedelmi adó, hanem tőkekamat- és járadékadó. (Mozgás . Halljuk ! Halljuk!) A második tévedés, a mely ebben a mondatban foglaltatik, az, hogy a képviselő ur beleesusztat a törvény szövegébe egy szót, a mely abban nincs benne, (Derültség a jobboldalon.) és azt mondja : a magyar állam által kibocsátott adómentes papírok után fizetendő a tőkekamatadó. Az »adómentes« szó nincs benne a törvényben. (Zajos derültség a jobboldalon.) Azt a t. képviselő ur belecsusztatta . . . (Mozgás.) Hegedüs Kálmán : Hallatlan ! Lukács László pénzügyminister: ... csakhogy a maga álláspontjának támasztékot keressen. Mert oly adótörvény, a mely adómentes papirt adózvonna, nincs. (Derültség a jobboldalon.) Menjünk tovább, t. ház. Azután, miután belátta és észrevette, hogy a tőkekamatadóval nem tud boldogulni, átugrott a jövedelmi adóra (Derültség a jobboldalon.) és azt mondja, hogy ő félti a német kapitalisták érdekeit, a kiket különben nagyon szeret, (Élénk derültség a jobboldalon.) hogy azok a kapitalisták majd megveszik ezeket a papirokat, mint adómenteseket és egyszerre csak jön az állam, életbelépteti a felfüggesztett adótörvényeket és akkor fogják észrevenni, hogy csalódtak, mert adóköteles papirt vettek. Hát, t. képviselő ur, a ki a németek pénzügyi viszonyait és törvényeit is annyira ismeri a mint — ugy látszik — az itthoniakat (Élénk derültség a jobboldalon.) tudhatná, hogy jövedelmi adó van Németországban is, ép ugy, mint nálunk és azért senkinek sem jut eszébe a német adómentes papirt adókötelesnek nyilvánitani. A jövedelmi adó, a mint a t. képviselő ur mindenesetre tudja, nem tárgyi adó, hanem személyi adó, az nem a kupon után fizettetik, hanem az egyén összes jövedelme után és nem . . . Polónyi Géza: Az is ! Lukács László pénzügyminister:... nem levonás utján fizettetik, mint ő állítja. És ha a képviselő ur ezeket tudja, nem helyezkedhetik arra az álláspontra, hogy majd ha a jövedelmi adótörvény életbelép, akkor az adómentes papirok adóköteles papírokká lesznek, mert az nem azonos a tőkekamat- és járadékadóval, a melyre a törvény az adómentességet expressis verbis megadta nálunk és Németországban is, daczára annak, hogy ott is van jövedelmi adó. (ügy van ! a jobboldalon.) Már most azt mondja a t. képviselő ur, hogy nekem nem volt szabad három esztendőre szóló pénztári jegyeket kibocsátanom, nekem nem volt szabad 250 millió koronára szóló pénztárjegyet kibocsátanom, mert a felhatalmazási törvény csak arra vonatkozott, hogy a 215 millió korona deczember utolsóján lejáró régi pénztári jegyek beváltassanak. A t. képviselő ur itt is meghamisitja a törvény szövegét. (Derültség a jobboldalon. Mozgás a szélsőbalon.) A törvény csak mint egyik esetet sorolta fel a 215 millió korona beváltását; azonkívül világosan kimondta, hogy különböző beruházási, czélokra a pénztári készletek kiegészítésére és a 215 millió korona függő kölcsön beváltására adatik meg a felhatalmazás. Ez tehát csak egyik czélja volt a törvénynek, de nem kizárólagos czélja. A törvény sehol a kormány kezét meg nem kötötte ebben a tekintetben, hogy mily összegű ideiglenes kölcsönt bocsáthat ki. Ennélfogva semmi alapja sincs a t. képviselő ur azon állításának, hogy itt a 215 millióhoz lett volna kötve a kormány, mert ha a viszonyok ugy hozták volna magukkal, 500 sőt 560 millió korona erejéig lehetett volna ideiglenes művelettél fedezni a szükségletet. A törvény e tekintetben semmiféle korlátot nem állított, észszeűren nem is állithatott fel, hiszen épen arról volt szó, hogy igyekezzünk olyan időpontot bevárni, a mikor a járadékkötvények kedvezően értékesíthetők, addig pedig igyekezzünk valamely ideiglenes hitelművelettel fedezni az állami szükségleteket. Azután azt mondja, hogy egy rettenetes rossz kölcsönt kötöttem és hogy, bár nem tudja, milyenek voltak a franczia pénzpiacz feltételei, az bizonyosan jobb kölcsön lett volna. (Derültség ^óbbról.) A i% százalékos pénztári jegykölcsön ugyanazon az árfolyamon értékesíttetett, a mint a hivatali elődöm alatt kibocsátott 215 millió, t. i. 98-as árfolyamon, daczára annak, hogy a mikor énnékem kellett értékesítenem ezeket a papírokat, a pénzviszonyok sokkal rosszabbak voltak, mint annakelőtte. Az az állítása a képviselő urnak, hogy ugyanakkor a tőzsdén a négy és fél százalékos pénztári jegyek parin vagy ezen felül j egyeztettek, semmit sem bizonyít, mert nem hiszem, hogy a t. képviselő ur, ha az én helyemen lenne, ha ő kezelné a magyar állam pénzügyeit (Élénk derültség a jobboldalon és a középen.) és egy 250 milliós kölcsönt kellene kibocsátania, el tudná érni azt a tőzsdei árfolyamot, a mely a kicsinybeni vásárlásoknál és eladásoknál elérhető. Mert egészen más dolog egy száz milliókra menő emissziót csinálni. (Ugy van! ügy van! a jobboldalon.) És a mikor a magyar papirjáradék 91 és 92 között ingadozik, sőt külföldön az aranyjáradék 93 és 94 között ingadozik, akkor azt kívánni, hogy én parin értékesítsem az állam papírjait: ez oly probléma, a melyet sem én, sem más pénzügyminister nem tud megvalósítani. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon és a középen.) Lehet, hogy a képviselő ur erre képes volna. (Élénk derültség jobbról.) Azután bizonyítja, hogy mennyire intrikált a német diplomáczia ennek a kölcsönnek az ügyében és hogy a magyar bankok, a 13 bank, meg a német diplomáczia, és Isten tudja micsoda hatalmasságok akadályozták meg, hogy én nem köthettem kölcsönt Francziaországgal és egy szusz alatt maga a képviselő ur mondja, hogy a franczia kormány nehézségeket csinált. (Élénk derültség