Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-51

418 5i, országos ülés Í9Í0 deczember 3-án, szombaton. Egy hang (jobbfelől) : Pedig ott Bem bocsátottak ki pénztárjegyeket! Polónyi Géza: Az osztrák-magyar bank nem emelte a kamatlábat, pedig a kölcsönt megelőző időben 25 millióval magasabb volt az adóköteles bankjegyforgalom, mint akkor, a mikor a kamatlábat felemelték; t. i. 181 millió volt akkor az adóköteles bankjegyforgalom, előzetesen pedig 25 millióval volt magasabb. Hát, t. képviselőház, bogy leket ezt megérteni .. . (Felkiáltások jobbfelől: Nem lehet!) . . . másként, mint ugy, hogy a mélyen t. osztrákmagyar bank (Zaj jobbfelől. Elnök csenget.) ezeknek a pénzintézeteknek szolgálatára állott a 4%-os pénzzel mindaddig, a mig ez a prolongáczió keresztül nem vitetett, azután pedig felemelte a kamatlábat. Azonban, t. képviselőház, ennek a kölcsönnek drága volta tekintetében a legaggasztóbb mozzanat az, — és ezzel be is fejezem beszédemet . . . (Elénk éljenzés jobbfelől.) Tudtam, hogy megérdemlett éljent fogok kapni, csak aztán a végén is éljenezzenek. (Derültség balfelől.) Hát ismétlem, t. képviselőház, én a legaggasztóbbnak tartom, ennek a kölcsönnek megkötésénél azt, hogy a mélyen tisztelt pénzügyminister ur nem is koronaértékű aranyban fizetendő valutára, hanem külföldi és pedig frankra, márkára és font sterlingre szóló valutában vállalta a járadékszelvények beváltását. A pénztárjegyeknél nem áll ez a klauzula, ott csak koronaértékre szóló kötelezettség van, a mi máris megkülönbözteti a két kölcsönt egymástól és teljesen igazolja azt az áMspontomat, hogy a t. pénzügyminister urnak abszolúte nem sikerült ezt a kölcsönt ugy realizálni, a hogy neki arra a meghatalmazás megadatott. Azonban, t. képviselőház, mit jelent az, hogy a t. jjénzügymimster ur nem is saját valutánkban, aranyban, — természetesen koronaértékű aranyat értek — hanem idegen és pedig font, sterling, márka stb. aranyban kötelezi a fizetést ? Ugyebár, t. képviselőház, az már csak kétségtelen dolog, hogy a közgazdasági életnek nomenklatúrája szerint ez a legtisztább, leghatározottabb készfizetés kötelezettsége a külfölddel szemben 1 Már most soha fontosabb egy országra nézve nem volt, mint az, hogy a mikor az állam maga készfizetővé lesz, a bank is készfizető legyen. (Ugy van ! Vgy van I balfelől.) Bennünket pedig az a veszély fenyeget, hogy az állam kötelezettséget vállalt meghatározott átszámítási árfolyam mellett, de kétségtelenül külföldi valutával; és ha most már a bank nem készfizető, ebből az államot igen súlyos, terhes konzekvencziák érhetik és fogják is érni. Én természetesnek tartottam, hogy az a pénzügyminister ur, a Id ilyen kölcsönt kontrahált, eleinte a lelkesedésnek egész hevével fog hozzá ahhoz, hogy a készfizetések felvételének kötelező voltát a bankkal szemben is biztosítsa. Azonban, t. képviselőház, ezen a téren ma már egy mélyen elszomorító eredménynyel állunk szemközt, a mely I ennek a kölcsönnek megkötését a lehető legaggályosabbá teszi, (Ugy van ! balfelöl.) mert nemcsak, hogy a valutaingadozásnak különféle esélyeit kell a t. mostam és leendő pénzügyministereinknek elviselni, de még az is fenyeget bennünket, hogy ez a javaslat, a mely jelenleg a készfizetések felvétele tekintetében előttünk fekszik, alkotmányos intézményeinket is alapjukból, sarkaikból forgatja ki. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Már most, t. képviselőház, a mélyen t. pénzügyminister ur ezzel a javaslattal, ezzel a kölcsönnel szemben tud-e garancziát nyújtani nekünk arra, hogy lesz készfizetésünk akkor is, ha ez a bankszabadalom meghosszabbítására vonatkozó törvény életbelép ? Ezt kérdem én a miniszter úrtól. Ma ugyanis a következő jogállapotunk van : Törvény kötelező erejénél fogva rákényszeritjük a bankot arra, hogy nyomassa rá pénzjegyeire, hogy ő azokat köteles beváltani törvényes érczpénzben ; ugyanakkor azonban a bankaktában gondoskodunk arról, hogy a törvénynek ez az ntézkedése felfüggesztessék. Ma a jogállapot az, hogy a két kormány rendelkezésétől tétetett, ugy-e-bár, függővé az, hogy a készfizetések tényleg felvétessenek. Azonban a ma benyújtott javaslat ezeknek a készfizetéseknek a felvételét nemcsak nem garantálja (Felkiáltások a jobboldalon : Ez már nem tartozik az interpelláczióhoz ! Tárgyhoz I Ez már bank I Felkiáltások a baloldalon : Összefügg vek ! Hozzátartozik ! Zaj. Elnök csenget.) T. képviselő urak ! Én az önök türelmetlenségével abszolúte nem törődöm. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Először is az az elnök joga, hogy engem utasítson, másodszor legyenek oly szívesek tájékozódni az iránt, hogy az interpelláczió kérdésénél a napirendet az interpelláló állapítja meg . . . Szüllő Géza: Ez nem egészen áll! (Ellenmondások balfelől.) Polónyi Géza: És bogy én mivel látom szükségesnek megindokolni az interpellácziómat, az az én dolgom. (Felkiáltások jobbfelől: Már megindokolta I) Én azt indokolom most, hogy ezt a választ nem szabad tudomásul venni és erre vonatkozó indokaimat önök, akár akarják, akár nem, meg fogják hallgatnni! (Mozgás a jobboldalon. Felkiáltások jobbfelől: Elmehetünk!) Elmehetnek, de én elmondom a mondanivalómat. Én az országnak is szolgálatot akarok tenni. . . (Nagy derültség és felkiáltások a jobboldalon : Szegény ország! Első Géza!) Én az országomnak is szolgálatot akarok tenni azzal, hogy rámutatok : milyen veszély fem^eget bennünket ebből folyólag, hogy most van egy kölesönről szóló javaslatunk, a mely készfizetésről szól, a készfizetések pedig nincsenek garantálva. Az előttünk fekvő javaslat által először is függővé van téve a dolog magától a banktól; tehát az adóstól tétetik függővé az, hogy az ő