Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-51

416 51. országos ülés 19Í0 deczember 3-án, szombaton ügyi bizottság jelentésében is benne van és benne van a javaslatban is. Ha ő ezt másra fordította, én a t. képviselőház szives figyelmébe ajánlom, méltóztassék e kölcsön tárgyalási iratait elolvasni és ha ott valakitől fognak találni csak egyetlen egy gondolatot is, a kinek az lebegett volna a szeme előtt, hogy meghatalmazás adatik arra, hogy három esztendőre prolongáltassanak a kincstárjegyek, sőt még hogy több bocsáttassék ki, én leszek a legelső, a ki töredelmesen kérek bocsánatot tévedésemért. De ez nem igy van, t. képviselőház. Már most t. képviselőház rá kell térnem ezek után magának a kérdésnek lényegére és itt kérem kegyesen megengedni, hogyha egy kissé igénybe veszem idejüket, mert én rá akarok mutatni arra, hogy ennél a kölcsönnél milyen módon lett egy terhes kölcsönnel az ország közönsége, pénzügyi helyzetének meg nem felelő módon megterhelve. És itt ismét egy nagy tévedésére akarok rá utalni a t. pénzügyminister urnak, a mikor ő az összehasonlítás alapjául választja magának azt, hogy a kölcsön azért lett volna olcsóbb vagy terhesebb, mert az angol pénzláb szerint kell a kérdést megítélni. Itt a t. pénzügyminister ur szintén nyilvánvaló tévedésben van. De én elfogadom azt az alapot is. A t. pénzügyminister ur t. i. abban a tévedésben van, hogy erre a most kibocsátott aranyjáradékra is, a régi aranyjáradék kibocsátásának alapjául szolgáló angol arany standard alkalmazandó. T. i. a régi aranyjáradék. Egy hang (a jobboldalon): Árfolyamokról beszélt, nem standardról. Polónyi Géza: Az árfolyamot illetőleg is mindjárt megfogok felelni. Ez a mostani kölcsön nem. a régi aranyjáradéknak a relácziói alapján, hanem az uj valutatörvény alapján van kibocsátva. A régi aranyjáradék igenis az angol pénzláb alapján akként lett megállapítva, hogy ott egy font sterling tiz aranyforint értékével birt és ezen kalkulus alapján egy aranyforint két márka és két frank 50 centimesnak felelt meg. A mostani kölcsön azonban kifejezetten a mi valutánk átszámolását fogadja el alapul vagyis 1'05 frankot és a 85 márkafillért. Itt tehát az összehasonlítás sántít. De elfogadom alapul az angol relácziót és akkor nyomban megállapíthatom, hogy aznap, mikor a t pénzügyminister ur ezt a kölcsönt megkötötte,,Berlinben az aranyjáradék 93'5 M.-án állott. Ámde méltóztatnak tudni, hogy Berlinben egy nem helyes számítási alap alapján csinálták meg a kurzusokat, mert ott a 100 frankot csak 80 M-val számítják, holott az 81 M-nak felel meg. Ezen arány szerint a kurzus 94'65 M-nak felel meg és a t. pénzügyminister ur erre a 250 millió koronás járadékra, melynek azonban csak 75°/o-a van fix megkötve, elfogadott egy 90-nél alacsonyabb 89 és néhány törtszámnak megfelelű áttételű árfolyamot, a mely röviden annyit bizonyít, hogy a berlini piaczáraknak megfelelőleg az napon ez a híres nagy konzorczium, a mely nékünk oly nagy szívességet akar tenni, ennél a napi kurzusnál 5°/o-kal olcsóbban kapta ezt a rentét. Ez körülbelül uzsorakamatnak felel meg. Már most méltóztatnak tudni, hogy a pénzintézetek és az osztrák kormány voltak a tulajdonképeni okai annak, hogy nekünk nem sikerült a franczia kölcsön, illetve, hogy a pénzügyminister ur nem folytatott a franczia kölcsön megkötésére vonatkozó tárgyalásokat. Itt ki kell emelnem, hogy közvetlen és biztos tudomásom szerint a t. pénzügyminister ur egy hónappal azelőtt, mielőtt ezt a kölcsönt megkötötte, augusztus havában nemcsak attól a pénzcsoporttól kapott ajánlatot, a mely az előző kabinettel tárgyalt, hanem kapott egy magyar hazánkfiának közvetítésével, a ki pedig köztiszteletben áll Magyarországon és Parisban egyaránt, és a ki egy nagy humanitárius intézet ólén áll, egy másik pénzcsoporttői is, a mely a legkulánsabb feltételek mellett volt hajlandó az 560 millió koronát a t. pénzügyminister urnak rendelkezésére bocsátani. Ám akkor, még augusztus havában, a t. pénzügyminiszter ur azt felelte, hogy nem tartja időszerűnek a kérdés felett tárgyalni, ellenben rövid néhány nap után a németekkel megkötötte a kölcsönt. Ezt saját szememmel láttam; okmányokkal igazolhatom, hogy ez igy van. Kutassuk ennek az okát ? Mi történt hát ? Miért akadályoztatott meg az, kogy Magyarországon a franczia jnacz is érdekelve legyen a tőke hatalmával? Erre vonatkozólag interpellácziómban már elmondottam azokat az adatokat, a melyek engem arra a meggyőződésre vezettek, hogy itt a német csoport is beavatkozott. Azonkívül az osztrák kormány is elkövetett mindent e kölcsön realizálása érdekében és végül pedig, fájdalommal kell konstatálnom, hogy mindent elkövetett az a 13 pénzintézet is, a mely élén a Bothschild csoporttal, e kölcsön realizálására és keresztülvitelére vállalkozott. És igy történik az, hogy a míg eddig önök hirdették, de remélem ezentúl nem fogják hirdetni, hogy a hármasszövetség oka annak, hogy a franczia kormánynyal a tárgyalások folytathatók nem voltak, ma már konstatált dolog, hogy az osztrák kormány a Límanova és a déli vasúti kötvények kérdésében hadilábra került a franczia kormánynyal. És ez volt az egyedüli és igazi oka annak, hogy a franczia kormány represszáliákra gondolt, és ennek folytán a kölcsön megkötésének feltételeit is természetesen súlyosabbakká akarta tenni. Csakhogy ez a tény nem irható a koalicziós kormány terhére, mert a mikor a Limanova-ügy felmerült, akkor a koalicziós kormány már rég nem létezett. De minket közelről érdeklő kérdés, hogy az osztrákok ennek a gali-