Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-51

51. országos ülés 1910 déczember 3-án. szombaton. 415 talmazó kötelezettségtől, akkor a t. pénzügyniinister urnak az én álláspontom szerint nem volt joga a pénztárjegyeket prolongálni és még kevésbbé volt joga uj pénztári jegyeket kibocsátani. Itt mondottam és mondom bozzá azt, hogy a mikor a készfizetést úgy teljesitik, hogy a tőzsdén a 100 K-án felül jegyzett papirt 98 K-val számolják el a konzorczium számára és szemfényvesztésként kiadják a 99 V**

08 árfolyamot az átvevők számára, akkor jogom volt nekem azt a konkluzumot levonnom, hogy itt igenis 5 millió koronára menő borravaló adatik a pénzügyministernek (Derültség jobbfelöl.) és ezt én arra való tekintettel, mert a háztól erre felhatalmazás nem volt, jogosulatlannak tartottam és tartom ma is. De hogy ennek a három évre szóló pénztárjegy-prolongácziónak mi lesz a konzekvencziája, majd meg méltóztatnak látni. Hiszen egyébként a készfizetések felvételének kérdésénél és ezzel kapcsolatosan azzal, hogy a kölcsön milyen drága, röviden foglalkozni kivánok. De méltóztassanak megengedni, ezzel az eljárással a pénzügyminister ur a jövő pénzügyministert is megköti, a kinek Damokles-kard lóg a feje fölött három esztendő múlva, mert csak a harmadik év múlva van neki meg az opcziója arra, hogy a felmondás utján visszaválthatja ezeket a pénztári jegyeket. Ezzel tehát igenis megkötötte a t. pénzügyminister ur a jövő jjénzügyministerét is és lényegében megnehezítette magát a pénzügyi helyzetet is, mikor egy kifejezetten 4

1

/g°/o-os czimlettel kötötte le a magyar kincstárt és még hozzá 98-as árfolyamon. Tette pedig ezt nem a beszerzendő járadék értékének emelésével, és illetőleg abból a czélból, hogy a magyar pénzpiaczot szanálja, hanem tisztán és világosan azért, hogy a helybeli pénzintézetek a közvetités hasznától el ne essenek, és itt jogosulatlan proviziót zsebrevágjanak. (Zaj jobbfelöl.) Mert hogy ez a pénztárjegy-kölcsön mit jelent, arra nézve elég legyen nekem a t. pénzügyminister ur szives figyelmébe ajánlanom azt, hogy 1900-ban a német birodalmi kormány is megpróbált nyolczvan millió koronáig menő ilyen pénztárjegy-kibocsátást és tetszik tudni, mi történt vele? A birodalmi kormány is négy- és ötesztendős lejárati időre akarta a pénztárjegyeket kibocsátani, és akkor közbelépett a Reichsbank ós megtagadta ennek a pénztárjegy kibocsátásának a közvetítését, mert, azt mondták, hogy a birodalomra nincs nagyobb veszély, mint ez, mert ez már nem czimlet, hanem egyszerűen adóslevél, a mely tökéletesen tönkreteheti egy nemzetnek hitelét. Már most nem szükséges önöknek bővebben m agyaráznom, hogy ezek a három ó vre lekö tött pénztár jegy-czimletek abban különböznek a járadékköles önre adott felhatalmazástól, hogy a járadékkölcsönnel a hitelező a tőkéről lemond, csak a kamatokra tart igényt, azt mindig vissza is válthatja az állam, konvertálhatja és levonhatja, ellenben ennél a három esztendőre lekötött pénztárjegynél az államnak csak a harmadik esztendőben van meg az a joga, hogy felmondhatja, de addig sem be nem vonhatja, sem nem konvertálhatja, sem a kamatlábon semmiféle változtatást a hitelezőnek beleegyezése nélkül nem tehet. Mivel ez a három esztendőre szóló pénztárjegy nem a külfölddel megállapított más reláczióju kölcsön, hanem kifejezetten és világosan koronaértékre van megállapítva, az adott helyzetben ennek a három esztendőre foganatosított prolongácziónak műveletét még más törvény megszegésének vádja is illeti, mert a t. pénzügyminister ur nagyon jól tudja és tudta, — mutatja a saját törvényjavaslata, a melyet benyújtott — hogy 1910 déczember 31-én nemcsak a bankszabadalom járt le, vagy jár le . . . Egy hang (jobbfelöl) : Jár le! Polónyi Géza : ... jár le, ilyen nyelvhibát önnek mindig meg fogok engedni, (Felkiáltások jobbfelöl: Mi is megengedjük!) ...de lejár az érmeegyezmény is. Mostanában nyújtotta be a t. pénzügyminister ur a képviselőháznak. Már most, bocsánatot kérek, van joga a pénzügyminister urnak arra, hogy a bankszabadalomnak és az érmeegyezménynek prolongáczióját itt előre lekösse a Ház előzetes tudomása és engedelme nélkül, akkor, a mikor olyan értékre... B. Madarassy-Beck Gyula: Hát a mikor járadékot vesz fel! Akkor ötven évre köti le! Polónyi Géza: Hát bocsánatot kérek, ha nekem itt a gazdasági élet elemeivel kell foglalkoznom, akkor azt nagyon sajnálom. Most mondottam meg, hogy a járadókczimleteknél a hitelező a tőkéről lemond és azt az állam mindennap konvertálhatja és bevonhatja, de a három esztendőre lekötött pénztárjegyek valutáján ő nem változtathat. Ez a tiszta és merő igazság, (Derültség jobb felöl.) és ha ezt valaki nem tudja, ezt én nagyon sajnálom, ezt minden elemiiskolai és minden gazdasági könyvben meg fogják találni a t. urak. (Derültség a jobboldalon.) Én azt állítottam és állítom újból, hogy a felhatalmazási törvény arra nem adott jogot a t. pénzügyminister urnak,

: hogy a pénztár jegyeket újból kibocsáthasson, illetőleg, hogy azokat három esztendőre prolongálhassa. Hantos Elemér: Nem áll! Polónyi Géza: Önök szerint nem áll, a törvény szerint áll. (Zaj. Elnök csenget.) Hantos Elemér: A törvény szerint nem áll! Elnök: Csendet kérek! Polónyi Géza: Világosan és kifejezetten meg van mondva, hogy a 25Ü millió refundálására kapta meg a pénzügyminister ur. Ez a pénz-