Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-51

51. országos ülés 1910 de kat és a nemzet szine előtt konstatálhatjuk, hogy ezek a vádak merőben alaptalan és valótlan koholmányok voltak. (Zaj jobbról.) Már most rátérhetnék arra, hogy a gyanúsítás nemcsak ezen a téren mozgott, (Halljuk! Ralijuk! balfelöl.) hanem mozgott más téren is, és majd talán más alkalommal, hogy most tulajdonképeni témámról többet szólhassak, azzal is fogok még foglalkozni. De ki kell térnem most a kérdés érdemleges részére. Mindenekelőtt talán nem is helyes sorrendben felelek a t. pénzügyminister urnak azon harmadik kérdésemre adott válaszára, a mely oda konkludál, hogy nekünk oly törvényünk nincs, a mely az adómentesnek nyilvánított papiros szelvényeit adó alá vonná és ennek folytán az egész szuppoziezióm nem talál, egy levegőben lógó feltevés, bármilyen szépen hangzik is az. Engem ez nagyon meglep, hogy épen a mélyen t. pénzügyminister urnái találkozom ezzel a hibás felfogással, mert a pénzügyminister ur, ha valamely resszortban, ugy a pénzügyi tárcza keretében tartoznék ismerni azon törvényeket, a melyeknek felfüggesztéséről gondoskodik. Az én aggályoskodásom e tekintetben az volt, hogy a mi adótörvényeink és pedig különösen a felfüggesztett törvények, annak idején nagy vitára szolgáltattak okot, hogy vájjon a törvény által adómenteseknek nyilvánított papíroknak szelve nyei adó alá vonassanak-e vagy nem? (Felkiúltáiok jobbfelől: Milyen adó alá?) Kérem, egyszerre csak egy gondolatot tudok kifejezni, legyenek nyugodtak, ki fogom fejteni azt, a mit mondani akarok. (Mozgás jobbfelől.) Okoskodásomnak lényege az volt, hogy ha most adómentesnek nyilvánittatik egy papir és később bármely alakjában adó alá vonatik . . . Egy hang (a közéigen). Az lehetetlen! (Zaj. Elnök csenget) Polónyi Géza . . . akkor megtörténik, hogy az átvevő konzorczium a közönséggel szemben eszkomptálja az aláírási kurzusban az adómentességet, ha pedig később adó alá vonatik az a szelvény, akkor a közönség adót fog fizetni érte, a mikor pedig már a kurzusban megfizette az adómentességet. Már most én utalom a mélyen t. pénzügyminister urat arra, hogy ezen kérdés tekintetében a tőkekamat- és jövedelmi adóról szóló törvény tárgyalásakor milyen nagy viták voltak és különösen utalok arra, hogy világos törvény, különösen a postatakarékpénztári betétekre ós a záloglevelekre vonatkozó törvény nemcsak a már létező adók tekintetében biztosit adómentességet, de kimondja azt is, hogy a később behozandó adók alól is mentesek lesznek ezen papírok; £ mégis az akkori pénzügyminiszter urnak itt a házban világosan kifejtett álláspontja szerint... (Mozgás és derültség a jobboldalon.) Megmondottam az uraknak világosan, hogy elleneztem, de mégis törvény lett belőle, sőt azt mondottam, -ember 3-án, szombaton. 413 hogy immorálisnak tartom bizonyos mértékig ezen adó behozatalát, de nem az én felfogásom volt a döntő. Azonban, a mint méltóztatnak majd meglátni az általam felolvasandó törvényből, ilyen törvény igenis van Egy hang (a középen): Nem is tagadták ! Polónyi Géza: Én megengedem, hogy itt e tekintetben a t. pénzügyminister ur beszédemet joggal hézagosnak találhatta, de számítottam arra, hogy a t. pénzügyminister ur a törvényeket jól ismeri. Eri a tőkekamatadóról szóló szakaszra hivatkoztam csupán, feleslegesnek tartottam a jövedelmi adóról szóló törvénynek azt a részét is felolvasni, amely a tőkekamatadót a jövedelmi adó szempontjából tárgyalja. S erre nézve kegyeskedjenek megengedni, hogy felolvassam a törvényt. Előrebocsátom, hogy a tőkekamatadóról szóló törvény a külföldieket bizonyos vonatkozásban kivonja a tőkekamat adója alól, de a jövedelmi adóról szóló törvény kivétel nélkül, külföldi és belföldire nézve megállapítja elvül, hogy azoknak minden. Magyarországból folyó jövedelme adóköteles. (Felkiáltások jobbfelől: Jövedelme!) Én nem tehetek róla, de nem adtam okot arra, hogy folytonos közbeszólásokkal ugy zavarjanak, hogy azt sem tudom, mit mondottam. Legalább az összefüggő bizonyítást méltóztassanak türelemmel meghallgatni, máskülönben megint ki leszek téve annak, hogy nem méltóztatnak majd megérteni azt, a mit mondani akarok. (Derültség bal felöl. Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Az 1909 :X. t.-cz. 1. §-ának 2. pontjában azt mondja (olvassa): »Jövedelmi adót kötelesek fizetni« — különösen a külföldiekre fektetem a súlyt, mert a magyar állampolgárokra és a belföldiekre nézve kétségtelen a dolog — »a külföldön lakó magyar állampolgárok a magyar szent korona országainak területéről származó összes jövedelmeik után.« Ez a generális rendelkezés. Most méltóztassék a törvény 20. §-át meghallgatni. A 20. §. ezt mondja (olvassa): »Tőke vagyonból származó jövedelemnek tekintendő az adóakinyt megillető összeg erejéig ket ő: A külön törvényekkel adómentesitett belföldi kötvények és záloglevelek kamatai. (Felkiáltások a jobboldalon: Persze!) Méltóztatik ezt olvasni és hallani? (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Persze! Ez nem tökekamatadó!) Hisz erről van szó! (Zajos ellenmondás a jobboldalon. Elnök csenget.) Az adómenteseknek nyilvánított belföldi kötvények után, ha külön törvény adómenteseknek nyilvánítja is, a külföldi is tartozik jövedelmi adót fizetni. (Zaj a jobboldalon.) Minthogy ez adólevonás utján rovatik le, arról van szó, hogy 5°/o-ig menő jövedelmi adót fizetnek a coupon után. (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Jövedelmi adót nem lehet levonni!) Ha a t. pénzügyminister ur azon az állásponton van,amint nyilatkozata szerint,ugy lát-