Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-51

406 51. országos ülés 1910 deczember 3-án, szombaton. TÜdŐS János: Ebben a kérdésben nekem, t. képviselőház, az az impresszióm, a kormány mélyen t. vezérének, gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök urnak előbb hangoztatott nyilatkazataival szemben, mintha ő hajlandó volna ahhoz az irányzathoz húzni, a melynek gr. Tisza István ur a vezére (Felkiáltások a baloldalon : Nemcsak huz hozzá, de már ott is van I) és a legkitartóbb agitátora. Ábrahám Dezső: Merjen másfelé húzni és jól fog kinézni! (Derültség bafelől.) TÜdŐS János: Hát, mélyen t. képviselőház, igazán fejedelmi színjáték lesz, ha ezért a rekompenzáczióért gr. Tisza István és az ő hívei, a t. túloldali készfizető bankosok politikai hitelük utolsó, szemernyi maradványának feláldozásával, hősiesen meg fogják szavazni az osztrák-magyar bank szabadalmának meghosszabbítását és az 5. §-ban törvénybe iktatott nesze semmi fogd meg jóit. (Igaz I ügy van ! a baloldalon.) T. ház ! Fejtegetéseimnek végére értem (Helyeslés jobbfelől. Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) és most már csupán azok okszerű konzekveneziáját kívánom levonni. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Ez a kormány, t. képviselőház, olyan, mint a könnyelmű és rossz gazda, (ügy van ! balfelől.) Házának és családjának, ebben az esetben az országnak, anyagi és erkölcsi javaival meggondolatlanul sáfárkodik, (ügy van I ügy van I balfelől.) nem érdemli tehát meg, hogy a rendes háztartásnak alapját képező költségvetési törvényt és így a kormányzat állandó és biztos eszközét kezeibe adjuk, és ha erre nem szolgált reá, akkor nem kívánhatja tőlünk azt sem, hogy ennek a kormányzatnak továbbviteléhez kivételes eszközöket és módokat is rendelkezésére bocsássunk. (Igaz ! ügy van! a baloldalon.) Ezért, t. képviselőház, én a benyújtott törvényjavaslatot el nem fogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon. Szónokot többen üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? (Felkiáltások a baloldalon : Szünetet kérünk !) Zlinszky István jegyző : Gr. Somssich Tihamér! (Zaj a baloldalon. Felkiáltások: Szünetet! Szünetet ! Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Elnök (csenget) : Tessék kérem meghallgatni a szónokot. Gr. Batthyány Tivadar: Szünetet kérünk! Ilyenkor szünet szokott lenni! B. Podmaniczky Endre: Semmi utasítás az elnöknek ! (Nagy zaj a baloldalon.) Gr. Batthyány Tivadar: Tessék, Podmaniczky ur? B. Podmaniczky Endre: Azt mondtam, hogy kár utasítást adni az elnöknek ! (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Batthyány Tivadar: En meg az úrtól nem fogadok el utasítást! (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Gr. Batthyány Tivadar: Az utolsó, a kinek közbeszólást és megjegyzést tenni joga van, Podmaniczky báró ur ! (Nagy zaj. ügy van ! Helyeslés a baloldalon.) B. Podmaniczky Endre: Kérem, hiszen nem mondtam semmit! (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Gr. Somssich Tihamér: T. képviselőház! (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Magyarország élete örökös küzdelmekben és harezokban merül ki, az osztrákokkal folytatott küzdelmekben és harezokban. Sajnos, ott vagyunk, hogy a mi parlamentünk nem a saját megerősítésén dolgozik, a minek oka csak az, hogy mindig akadtak kishitű és megalkuvó emberek akkor, a mikor mindnyájunknak leginkább össze kellett volna államink Ausztria ellen, jobbnak találták azt, hogy a hatalom dicsfényétől övezve élvezzék életüket, ebben a boldogságban az egész országot is rózsás színben látták, s a kik csodálkoztak azon, hogy vannak még Magyarországon rebellis emberek, a kik ezt a szegény országot boldognak nem találják. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Deák Ferencz, mikor 1867-ben megalkotta a kiegyezést, melyet a parancsoló viszonyok között meg kellett kötnie, ugy hagyta nyitva azt a kiegyezési törvényt, hogy annak folytán Magyarország még mindig erősíttethessék. Mert ő ugyan ismerte nagyon jól Ausztriát és tudta, hogy az osztrákok milyen ellenséges viszonyban vannak velünk, azonban nem ismerte jól a magyarokat, azt hívén, hogy bennünk is meglesz az erély és kitartás, hogy legalább ezen a kiegyezési művön előkészítjük és folytatjuk azt, a mi Magyarország sorsára szükséges. Alig hogy Deák Ferencz a kiegyezést megalkotta, a szabadelvű párt jutott uralomra Magyarországon és ez a szabadelvű párt 40 esztendőn keresztül uralta a képviselőházat, neki volt meg a többsége, míg végre az ő kényelmükből az ország mégis kiverte őket és elküldte a képviselőházba azon többséget, a mely Magyarország előhaladását és a nemzeti vívmányokat kívánta. Egy hang (a jobboldalon) : A koalicziót is kiverte az ország ! (Zaj.) Gr. Somssich Tihamér: Igaz, hogy ez a többség Bécscsel szemben semmire sem mehetett. Mert más országban talán a többségnek megvannak az alkotmányos jogai és el is érheti, a mit kíván ; Magyarországon azonban, sajnos, ez nem így van. (Igaz! ügy van! balfelől.) Magyarországon ugy van, mint a hogy az a hadviselésnél is előfordul, hogy némelykor egy hadviselő fél egyenes támadással mehet előre, máskor azonban taktikáznia kell, esetleg előcsatározásokat kell folytatnia és ezen előcsatározásoknak az idejét arra használja fel, hogy kikémlelhesse, hol van az ellenségnek ereje, gyengéje és ezen kikémlelés után kezdhesse meg a harezot. Lehetséges vagy szükséges esetleg, hogy valamely mentsvárba vagy erődítménybe vonuljon vissza az a haderő, hogy az ellenséget kifáraszsza támadásokkal és akkor rohanjon ki az erődítményből, a mikor a győzelmet megkaphatja. Ilyen mentsvárunk nekünk az ujohczjutalék megadása. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Ez oly erősség, a melylyel nekünk Ausztriával szemben győznünk lehet. Mikor azt láttuk, hogy a mi katonai követeléseink