Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-51

leczember 3-án, szombaton. 402 51. országos ülés 1910 a a szélsöbdoldalon.) de igenis szüksége van egy rendszeres, komoly, czéltudatos, előrelátó költségvetési törvényre, a mely rendes, komoly, takarékos, de minden jogos, kivánatos igényt kielégitő államháztartást és gazdálkodást tesz lehetővé. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Már most, hogy az ország és lakosság jogos igénye kielégíthető legyen, mire van szükség ? Arra van szükség, hogy oly kormány intézze az ország igényeit, a mely képes helyes, okos gazdasági, politikával normális viszonyokat teremteni, az ország szükségleteinek megfelelő költségvetési törvényt megalkotni és kellő időben életbeléptetni. Olyan kormányra van szüksége ennek az országnak, a mely erre kész is, képes is. Es most már bátorkodom felvetni a kérdést, hogy ebben a tekintetben a mélyen t. kormány képes volt-e és képes-e megfelelni feladatának ? (Halljuk! a szélsöbdoldalon.) A mélyen tisztelt előadó ur azt a kijelentést is tette ajánló beszédében ennek a törvényjavaslatnak indokolásául, hogy nem lévén remény arra, hogy a jövő évi költségvetést az idén elvégezzük, nines más mód, mint hogy a kormány indemnitást kér ; alkalmatlanabb törvényt a politikai mérkőzésre, mint ezen indemnitási javaslatot még keresve sem lehet találni. Hogy miért lehet a t. kormánynak ez a vita annyira alkalmatlan, én erre azzal felelek, hogy azért, mert ez a vita napnál világosabban igazolja és bizonyítja a pénzügyi kormányzat rendszertelenségét és az egész jelenlegi kormányzatnak felületességét, mondhatnám lelkiismeretlenségét. (Igaz ! Ugy van I a szélsőbaloldalon.) A t. ház engedelmével ezt az erős kritikai kijelentésemet bátorkodom röviden megokolni. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsöbdoldalon.) A pénzügyi kormánynak felületességét igazolja magának a javaslatnak első szakasza, a mely azt a kijelentést foglalja magában, hogy az 1910 : III. t.-ez. 1. és 2. §-aiban foglalt határozatoknak hatálya 1911. évi április hó végéig kiterjesztetik. Az indemnitás és az indemnitással való jténzügyi kormányzás mindig kivételes állapotot jelent; az indemnitás maga kivételes, kisegítő eszköz, hogy ugy mondjam, szurrogátum a költségvetési törvény helyettesítésére. Most már ez a kivételes állapot 1910 január 1-étől áll fenn, — az 1910. évi III. t.-ez. által 1910. év végéig szankczionáltatott — a most benyújtott törvényjavaslattal még további négy hónapra kívánja a t. kormány ennek hatályát kiterjeszteni, tehát máris 16 hónapi indemnitással kivan a t. kormány kormányozni. Ha figyelembe veszszük azt, hogy ez a 16 hónapi kivételes pénzügyi kormányzás az 1909. évi költségvetési törvényhez alkalmazkodik, a mely törvény az 1908. évben hozatott meg, — tehát 1911-ben már negyedik éve lesz — összesen 28 hónapon át kivan a t. kormány egy, az 1908. évben megkonstruált pénzügyi államháztartási törvény alapján kormányozni. T. képviselőház ! Erre alapítottam én azt az erős kritikai megjegyzésemet, hogy az ilyen kormányzat könnyelmű is, lelkiismeretlen is ; békót ver az egészséges, normális fejlődésre, és nem képes biztosítani az ország szükségleteinek kielégítését, az ország fejlődését, haladását és előmenetelét. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalolddon.) A mélyen tisztelt pénzügyminister ur a folyó évi júliusban benyújtott indemnitási javaslatának indokolásában megkísérli ezt a kormányzati módot mentegetni, mert indokolni ugy sem tudja, és a következő tételt állítja fel: »a legutóbbi években az állam kiadásai igen nagy mértékben emelkedtek, ennélfogva kivánatos, hogy az állami kiadások az 1910. évben az 1909. évi keretekkel szemben ne emelkedjenek, a mi a legczélszerűbben ugy érhető el, ha az 1910. évre is az 1909. évi állami költségvetés alkalmaztatik. A jelenleg benyújtott javaslattal ugyanezt a takarékossági elvet kívánja a pénzügyi kormányzat még az 1911. évben is alkalmazni. Ezzel szemben, igazán mondhatom, örömmel hivatkozhatom azokra a nagyszabású, értékes és tanulságos fejtegetésekre, a melyek Széll Kálmán t. képviselőtársam beszédében foglaltatnak, s idézem erre vonatkozólag használt egy kijelentését, a melyben, előrebocsátva azt, hogy az államháztartásban és a pénzügyi kormányzatban a legkomolyabban figyelembeveendő a takarékossági elv, mégis azt a konklúziót vonja le, hogy »a fejlődés és a haladás az ország jövőjének, a magyar nemzet létezésének és boldogulásának alapfeltétele, s hogy ezt a fejlődést megakasztani nem szabad.<< (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tisztelettel kérdem, vájjon alkalmas-e az ilyen pénzügyi kormányzás az ország minden jogos igényének és szükségletének kielégítésére 1 és az élet természetszerű és visszaszorithatatlan fejlődésének, a haladásnak, az ország, a lakosság jóléte emelésének, az ország közgazdasági felvirágzásának biztosítására és előmozdítására ? Én abban a nézetben vagyok, hogy ez minden egyébre alkalmas, csak erre nem. (Igaz ! Ugy van ! a szélsöbdoldalon.) A folyó évi júliusban benyújtott első indemnitási javaslatnak beterjesztése alkalmával a pénzügyi bizottság annak indokolásául szintén elég különös tételt állit fel, midőn azt mondja, hogy ha a törvényjavaslatnak — t. i. az 1910. évre szóló indemnitási javaslatnak — hatálya az év végéig kiterjesztetik, »1 ehetővé fog válni a jelenlegi kivételes helyzetben az, hogy az 1910. évi állami költségvetés részletes és utólagos megvitatása helyett az 1911. évi költségvetés előre és idejében letárgyaltassék«. (Felkiáltások a szélsőbdolddon : ígéret!) Erre csakugyan nem lehet más megjegyzést tenni, mint ékes budapesti szólásmóddal azt mondani: no ugyan, szépen., kellő időben és jó előre volt alkalmunk letárgyalni a költségvetési törvényjavaslatot, mikor a folyó évben még talán a pénzügyi bizottság sem fog vele elkészülhetni, a jövő évben kerül annak tárgyalására a sor, és hogy mikor lesz abból törvény,