Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.
Ülésnapok - 1910-51
51. országos ülés 1910 deczember 3-án, szombaton. 403 annak csak a jó Isten a megmondhatója. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) És a késedelem indokául mi hozatik fel ? Eelhozatik egy banális mondás, — ezzel nem akarok részletesebben foglalkozni, — hogy az államnyomda kellő időben nem készülhetett el a nyomtatással. De komoly indokául a késedelemnek ugy a mélyen t. pénzügyminister ur, mint a pénzügyi bizottság a delegácziók ülésezését hozzák fel. Erre nézve bátorkodom megjegyezni, hogy ez az ok sem fogadható el, mert a képviselőház, ha jól emlékszem, összehivatott szeptember 24-ére, a delegácziók pedig összehivattak október 12-ére ; ha tehát a pénzügyi kormányzat az 1911. évi költségvetési javaslattal kellő időben elkészült volna, mint a hogy biztatott bennünket vele, akkor ez alatt az idő alatt a pénzügyi bizottság már letárgyalhatta volna a javaslatot és most a költségvetés tárgyalására kerülhetett volna a sor. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha pedig a delegáczióra történik hivatkozás, bátorkodom azt a kijelentést termi, hogy talán az ország és a magyar népre, sokkal áldásosabb lett volna hogy ha a helyett, hogy a delegáczió odafenn Bécsben az annexiós milliókat az annexiós költségek alá bujtatott abnormis és jogosulatlan hadügyi kiadásokat és a Dreadnought-oknak költségeit megszavazta volna, (Ugy van! Ugy •van ! a szélsőbaloldalon.) a kormány a képviselőházat a költségvetési törvényjavaslattal foglalkoztatta volna és lehetővé tette volna az ország haladása és fejlődése érdekében azt, hogy kormányralépése első évének legalább végére normális állapotok teremtessenek és az ország pénzügyi kormányzata stabilissá válhassék. (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Az ilyen pénzügyi kormányzattal szemben teljesen indokolt az az álláspontunk, hogy a t. kormány részére sem a normális államháztartás alapját képező költségvetési törvényjavaslatot nem szavazhatjuk meg, de annál kevésbbé szavazhatunk meg a t. kormány részére olyan kivételes felhatalmazást, olyan módokat és eszközöket, a melyekkel káros, veszélyes kormányzatának e törvényesség mezébe öltöztetését akarja elérni. (ügy van 1 Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez nekem és azon pártnek, a melyhez tartozni szerencsém van, egyik fő indokunk arra, hogy a szőnyegen fekvő törvényjavaslatot el ne fogadjuk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De engedje meg a t. ház, hogy még egyszer hivatkozzam a mélyen t. előadó urnak egy kijelentésére, a mely szerint a kormánynak az indemnitás benyújtása körül követett eljárását azzal aposztrofálta, hogy a kormány ennek a javaslatnak benyújtásával megtette kötelességét. Erre bátorkodom applikálni azt a banális, de találó mondást: hogyha a mór, vagyis a kormány megtette kötelességét, akkor a kormány — mehet. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mondjon le ez a kormány, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) és tapasztalni fogja a mélyen t. képviselőház, hogy az újonnan kinevezendő kormánynak 24 óra alatt meg fogjuk szavazni mi is a kivételes felhatalmazásra vonatkozó indernnitási javaslatot. Az elmondottakon kivül, t. képviselőház, több fontos okunk is van még arra, hogy a kormány részére a felhatalmazási javaslatot meg ne szavazzuk. Ezek közül kettővel kivánok kimerítőbben, (Ralijuk ! Ralijuk !) de a megfelelő határokat egyáltalában túl nem haladó mértékben foglalkozni, (Halljuk ! Halljuk!) t. i. a bankügynek és a választói jognak a kérdésével. (Halljuk I Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Egyéb vonatkozásokat is fel lehetne itt hozni, t. ház, a melyekkel bővebben foglalkozni nem kívánok. Ilyen például az aktualitások legnagyobb aktualitása, az általános drágaságnak a kérdése, a mely különösen a fix jövedelemmel biró állampolgárok részére válik mindinkább eltűrhetetlenné. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ennek a drágaságnak a megszüntetésével vagy mérséklésével a mélyen t. kormány nagyon keveset törődik és a midőn a megyei tisztviselők, a középiskolai tanárok, tanítók, az összes állami és megyei törvényhatósági hivatalok kezelő személyzete, a dijnokok, a napidijasok és a szolgák fizetésük méltányos felemelését és rendezését kívánják, valamint státusuknak rendezését, akkor mi a stereotip válasz % Az, hogy nincsen pénz és e mellett a fizetésrendezés és a státusrendezés a szolgálati pragmatika megalkotásával együtt marad ad graecas Kalendas. T. képviselőház í A mélyen tisztelt földmiveíésügyi minister ur többször tett kijelentéseiben biztat bennünket azzal, hogy a drágaság csak átmeneti jellegű és különösen a husdrágaság megszüntetése az állattenyésztés fejlesztésével és emelésével rövidesen megszüntethető. Hát én bátorkodom erre azt a megjegyzést tenni, hogy az állattenyésztéssel ki foglalkozzék intenzivebben, hogyha nem a paraszt és a kisgazda ! ? (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mert én nem vagyok ugyan gazdasági kérdésekben szakember, annyit azonban mégis tudok, hogy sem a nagybirtok, sem a nagybérlet par exoellence az állattenyésztéssel nem foglalkozik, (Helyeslések a szélsőbaloldalon.) mert az állattenyésztés költségét üzeme nem birja meg, hanem igenis foglalkozik állattenyésztéssel a paraszt és a kisgazda. Énnek azonban nincsen úgyszólván egy talpalattnyi földje, a hol gazdaságát berendezhetné és fejleszthetné és kivándorol Amerikába. En a t. földmivelésügyi minister ur figyelmébe bátorkodom ajánlani azt, hogy tegyen előterjesztéseket és javaslatokat az iránt, hogy a magyar paraszt és a magyar kisgazda megfelelő ellenérték mellett — nem olyan ellenérték mellett, a minő mellett most a parczelíázások és a kisbérletek folynak, hogy a kis exisztencziák nagy perczentje ebben tönkremegy — hanem hogy megfelelő módon a paraszt és a kisgazda földhöz juthasson és ez által ennek a nagy nemzetközi szükségletnek eleget tudjon tenni, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) a mi 51*
