Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-51

51. országos ülés 1910 deczanber 3-án, szombaton. 399 hogy a hadügyi kiadásokra, milliónyi összegekre, van fedezet, van pénz. (ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Kun Béla: De a tanároknak és a tanitóknak nincs ! Gedeon Aladár : T. ház ! Én megértem, hogy a mai korszakban, a midőn minden állam, daczára annak, hogy mindenfelé az általános lefegyverzés és a világbéke eszméjét propagálják, fokozatosan, sőt szinte ugrásszerűen fejleszti haditengerészetét, hadseregét, a fejlődéstől mi sem zárkózhatunk el egy bizonyos határig. Megértem azt, ha például a német, franczia vagy angol nemzet, a mikor saját hadseregének fejlesztéséről van szó, meghoz minden anyagi és véráldozatot, nem riad vissza semmitől. De ezen boldog és szerencsés nemzeteknek van miből és van miért. Kérdem azonban, t. ház, van-e nekünk miből a hadseregért ezt az áldozatot meghozni, és ha lenne, van-e miért ? (ügy van I baljelől.) Tartunk a saját j)énzünkön, a saját fiaink vérén egy hadsereget, a mely nekünk idegen, (ügy van I Felkiáltások baljelől : Ellenség !) a mely hadsereg egy olyan államnak a nyelvén és szellemében van vezényelve és vezetve, a mely állammal mi a paritás alapján kellene hogy álljunk, de sajnos, csak papiron állunk ezen. (Ügy van! baljelől.) Ebben a hadseregben a legnagyobb érdem az, ha valaki magyarellenes, magyarfaló. (ügy van I a baloldalon. Ellenmondások jobb felől.) Ez a legjobb ajánló levél, hogy valaki előrejusson a ranglétrán és mentül magasabb polczra emelkedhessek. Azonban a legkisebb alkalmat is megragadják arra, hogy infám kasszírozzák a k. k. Armeeban azt a tisztet, a ki azért, mert magyarnak született, mert a magyar nemzetnek polgára és tagja : magyar érzését meg is meri tartani. (Igaz ! ügy van I Taps a baloldalon. Felkiáltások jobbfelől: Nem áll!) Csuha István : Hány magyar generális van ? (Zaj. Elnök csenget.) Gedeon Aladár : Méltóztassanak, t. képviselőház, végigmenni egy katonai sematizmuson és megfigyelni, hogy hány perczen tje a Magyarországon szolgáló tiszteknek az, a ki nem magyarországi születésű, a ki nem magyar honos ? És ezek közül ugyan hány tanult meg magyarul, jóllehet évtizedeken keresztül élt Magyarországon % (Igaz ! ügy van ! a baloldalon. Felkiáltások jobbjelöl: Sokan !) Sokan nem tanultak meg azért, mert lenézik Magyarországon a magyart, sokan meTt nem mertek megtanulni magyarul. (Igaz! ügy van! baljelől. Zajos ellenmondások a jobboldalon.) 1867 óta nem tudtunk annyira menni, nem tudtuk azt kivivni, hogy megszüntessük azt az arczpiritó és igazán mindnyájunkat felháborító dolgot, hogy a hadseregnél akármiféle kis ünnepélyen, a mi általunk gyűlölt, de esetleg némely magyar emberek által szeretett Gotterhaltét a fülünkbe ne muzsikálják, (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) azt az utálatos dallamot, a melyet valamikor az aradi vár ormáról fújtak a cseh muzsikusok az 1849-iki gyásznapok után, akkor, mikor az a hadsereg, a melyet előzőleg a mi gyerekifjainkból álló honvédhadseregünk mint a csürhét kergetett ki ebből az országból, (Zaj jobbfelől.) és a mely hadsereg orosz segitséggel visszajött, levert és lefegyverzett minket. (Igaz! ügy van! a baloldalon. Zaj jobbfelől.) Egy hang (a jobboldalon) : Szép kis beszéd ! Gedeon Aladár: Biztos tudomásom van róla, hogy egy magasrangu honvédtisztet, egy huszárbrigadérost azért küldtek el 24 óra alatt nyugdíjba, mert a Gotterhalte muzsikálását eltiltotta, tekintettel arra, hogy tudomása volt arról, hogy az az abban a városban lévő lakosságot idegesiti, felizgatja. Meg tudom a nevét is mondani ennek a brigadérosnak, ha kíváncsi rá a túloldal. (Felkiáltások a baloldalon : Nagy Győző !) Sümegi Vilmos: Bezzeg Nyiry meg Fabricius előléptek! (Zaj.) Gedeon Aladár: A mi fájdalmas és szégyenletes ebben a nyugdij ázásban, az, hogy egy magyar származású ezredes vette észre a Gotterhalte elmaradását. (Zaj a baloldalon.) és ez jelentette a tábornoknak, hogy uram, én önt fel fogom jelenteni. A feljelentés meg is történt és annak eredményeként 24 óra alatt infám kasszírozták az egyébként megfelelő tisztet. (Zaj és ellenmondás jobbfelől.) B. Podmaniczky Endre: Hisz az nem is lehetséges ! Infám kasszírozni egy brigadirost! (Zaj a baloldalon. Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk !) Gedeon Aladár: Kifogásolom azt a viszonyt, t. ház, a mely a magyar véren és pénzen fentartott k. k. Armee és a magyar nép és hatóságok között fennáll. E nyáron személyesen volt alkalmam tapasztalni, hogy a harczászati lövészet alkalmával a magyar lakosoknak okozott károk megbecsülésére kiküldtek egy intendánst, a ki már évek óta lakik ugyan Magyarországon, de egyáltalában nem tud magyarul beszélni. Ennek az embernek kellett érintkeznie a magyar hatóságokkal, a melyek kénytelenek voltak a békesség kedvéért — eléggé sajnálatos dolog — németül érintkezni azzal az intendánssal. B. Podmaniczky Endre (Ismételten közbeszól. Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk !) Justh Gyula: Tessék elmondani nézeteit azután ! B. Podmaniczky Endre: Ön is közbeszól, Justh ur ! (Nagy zaj balfelől. Mozgás a jobboldalon.) Justh Gyula". Hallatlan! Szűz szónok beszél és folytonosan közbeszól. Ez sohasem volt szokásban. Legalább a szűz szónokot hallgassák meg / (Nagy zaj a jobboldalon és a szél-sőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk !) Elnök (Csenget) : Kérem a képviselő urakat, hogy méltóztassanak csendben meghallgatni a szónokot / (Helyeslés.) Gedeon Aladár: Bizonyos legmagasabb körökben, ha a hadseregben magyar nyelvi engedményekről van szó, azért nem akarnak egyáltalában semmiféle magyar nyelvi vagy általában