Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.
Ülésnapok - 1910-51
400 51. országos ülés 1910 deczember 3-án, szombaton. magyar szellemű engedménybe belemenni, mert most is rebelliseknek tartanak bennünket. (Ugy van ! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Hát nem akad senki abban a körben, a ki megmondaná illetékes helyen, hogyha a magyar nemzet nem lett volna, akkor a mi mostani dinasztiánk sem volna ? (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldálon. Mozgás és ellenmondások a jobboldalon.) Csiizy Pál: Miért nem mondták meg akkor, a mikor kormányon voltak ? (Zaj balfelől.) Elnök ." Csendet kérek ! Gedeon Aladár : Méltóztassanak végiggondolni a torténeimen és megmondani, hogy Kun László király kinek a segitségére ment 50.000 emberrel ? Egy hang (a baloldalon) : Elég bolondot csinált ! (Derültség.) Gedeon Aladár: És ki okozta azt, hogy azon a csatamezőn Ottokár cseh királyt győzték le 1 (Ugy van! a baloldalon.) Kérdem, hogyha nem ment volna oda seregével Kun László, nem fordítva történt volna-e a dolog, s nem Ottokár került volna-e ki győztesen az ütközetből ? Tüdős János: Akkor most nem szolgálnék az osztrákot. Gedeon Aladár: Az is történelmi tény, hogy Mária Terézia uralkodása alatt mi, magyarok mentettük meg a hazát, sőt nem is a mi hazánkat, mert hiszen az nem is forgott veszélyben, hanem Ausztriát mentettük meg az uralkodóház számára. (Ugy van! a baloldalon.) Midőn Napóleon itt járt és proklamácziót intézett hozzánk, mi volt a válasz, t. ház ? Az, hogy mi igenis nem megyünk az uralkodóház ellen és felkelt a magyar nemesség, és hiába feketítettek be bennünket a k. und k. levéltárban, hogy milyen gyalázatosan viselkedett a magyar nemesi felkelés a győri csatában és egyebütt, ez bizony nem igaz, mert mindenütt megálltak a helyüket. Ismerni kell a magyar nemzetnek azt a sajátosságát, hogy dinasztikusabb, monarehikusabb nemzet nála nincs a világon, ha tudnak bánni vele, de természetesen nem az olyan bánásmód mellett, a milyenben ma részesül. (Ugy van ! a baloldalon.) De nem akarok ezzel a kérdéssel hosszasabban foglalkozni ; (Halljuk ! Halljuk !) majd eljön annak az ideje, a midőn felemlíthetjük sérelmeinket; lesz még arra bőven alkalom. Legyen szabad most más térre átvinni szavaimat. (Halljuk!) A nemzetek nagyságának mindig az a fokmérője, hogy nagy embereikkel, nemzeti hőseikkel miként bánnak el. Akarom hinni és remélem, hogy hogy nem csalódom ebben a hitemben, hogy nem sokan vannak ebben a házban, a kik, ha az 1848-iki nagy eseményeket emiitjük fel, ne gondolnának felcsillanó szemmel és dobogó szivvel arra a sok óriási hőstettre, mely 1848-ban történt és az akkori nagy nemzeti felbuzdulásra. De megelégszünk azzal, hogy szivünk feldobban és szemünk felcsillan. Emeltünk néhány helyen az 1848-ban elesett honvédeknek szobrot, meg is koszorúzzuk azt halottak napján és adunk azoknak az aggastyánoknak, a kik legalább 80 évesek . . . Sümegi Vilmos: Adunk nekik bagót. Szégyen gyalázat! Gedeon Aladár: ... öt forint havi dijat adunk nekik. (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) És hogy el ne unják magukat, hogy legyen szegényeknek mit bagózni, szivarvégeket is ad nekik a nemzeti kegyelet. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Én azt hiszem, hogy nem fog akadni ember e házban, a ki fel merjen szólalni az ellen, hogy ezeknek a szegény embereknek, a kik igazán rá vannak a segitségünkre szorulva, megadjuk mindazt, a mi a tisztességes megélhetéshez szükséges. Fráter Lóránt: A darabont főispánok ma is csokoládét uzsonnáznak. B. Podmaniczky Endre: Te hegedültél nekik! (Derültség.) Gedeon Aladár : Ezek a nagy emberek már ugy is kevesen vannak ; két-három esztendő múlva alig lesz közülök Magyarországon egy is. Nem szabad halasztani a dolgot, mert erre szükség van. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Legyen szabad még egy mozgalomról megemlékeznem. A vármegyei tisztviselők rövid pár nappal ezelőtt jártak a ministerelnök urnái, kérve, nem külön jóindulatot, külön segélyt, vagy fizetésemelést, hanem azt, hogy teljesitse a törvény imperativ rendelkezéseit, a melyek szerint mindazok a beneficziumok, a melyek az egyes állami igazgatásbeli tisztviselőkre kiterjesztettek, terjesztessenek ki reájuk is. A törvény egyenesen parancsolja, hogy ugyanolyan elbánás alá essenek a vármegyei tisztviselők is, mint bármely más hivatalnokok. A birák helyzetét javították azért, mert összejöttek, mozogtak, kiabáltak, követeltek. A vasutasoknak a sztrájk folytán felemelték a fizetésüket, a postások sztrájkkal fenyegetőztek, megkapták kívánságaikat. Sümegi Vilmos: Még nem kaptak semmit sem ! Gedeon Aladár: A vármegyei tisztviselők nem követelnek, csak kérnek. Helyesnek és törvényesnek tartom a kívánságukat és kérem a t. házat, méltóztassék szintén helyesnek, jogosnak és méltányosnak elismerni kívánságukat. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) E helyett azonban nem az lett nekik kilátásba helyezve, hogy megkapják a fizetésemelést, vagy a státusrendezést, hanem az államosítás. Én azt hiszem, hogy mindnyájan egyetértünk ezen az oldalon abban, hogy államosítás a mig közülünk egy lesz ezen az oldalon, Magyarországon meg nem fog történni. (Igaz! Ugy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) Az államosításnak lehetnek és vannak nagyfokú előnyei egy független államban, de nálunk, a hol sajnos, a vármegye az egyedüli védbástyánk, a melyen az ellenség ereje mindig megtörik, az államositást megengedni sohasem fogjuk. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.)
