Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-51

394 51. országos ülés 19Í0 deczember 3-án, szombaton. múlt ülésen bejelentetett a t. háznak, de idő hiányában nem volt tárgyalható. Elnök: Tekintettel arra a körülményre, hogy a pénzügyminister ur is válaszol Polónyi Géza képviselő urnak az 560 millió koronajáradék kibocsátásáról szóló felhatalmazási törvény végrehajtása tárgyában hozzá intézett interpellácziój ára, javaslom a t. háznak, hogy ezen válaszra és az interpellácziókra fél egykor térjünk át. (Helyeslés.) Következik napirend szerint az 1911. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat (írom. 137, 138) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik ? Szász Károly jegyző : Eitner Zsigmond ! Eitner Zsigmond: T. ház! Az indemnitási törvényjavaslat tárgyalásának hatodik najrján vártuk, hogy a t. túloldalról a kormány védelmére és a bizalom vagy bizalmatlanság megindokolására felszólalás fog történni. Azonban csak egy felszólalást hallottunk, Farkas Pál képviselő úrét, a ki az ő választási élményeit elbeszélve, a nemzetiségieknek a kerületében való letöréséért egy tószttal válaszolt a kormánynak . . . Ugron Gábor : A számlákat nem mellékelte ! (Derültség a baloldalon.) Eitner Zsigmond: ... és ebben a tósztban ezen választási segitségért bizalmát fejezte ki a kormány iránt. Erre a felszólalásra természetesen válaszunk erről az oldalról nincs. De sokkal fontosabb az a beszéd, a melyet Széll Kálmán ő exczelieneziája, több kormánynak volt elnöke és pénzügyministere a múlt napokban elmondott. Széll Kálmán képviselő ur az ő nagy beszédében figyelmeztette a kormányt, hogy azon az utón, a melyet a költségvetésben már előre jelez, az államháztartás egyensúlyát csak ugy lesz lehetséges íentartani, ha az állami bevételeket is emeljük. Hát én általában elfogadom Széll Kálmán képviselő urnak abbeli okoskodását, a midőn figyelmezteti a kormán}! és a házat arra, hogy a fejlődés és haladás ezen ország jövőjének, a magyar nemzet létezésének ós boldogulásának alapfeltétele és ezt a fejlődést megakasztani nem szabad, mert ha megakasztjuk, ez magát az ország jövőjét is hátráltatja. Azon fokozatos emelkedés következtében, a mely az állami költségvetésben évről-évre tapasztalható, mert hiszen rövid képviselői működésem óta, vagyis tiz év óta az államháztartás terhei az akkori első költségvetés ezer milliónyi összegéről ezerhatszáz miihóra emelkedtek, én is aggódom az ország teherviselési képessége miatt, a miatt, hogyan fogja tudni ez az amúgy is kizsarolt és kiszipolyozott nemzet ezt az óriási terhet elviselni. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én nem az adóknak fokozatos emelésében, a bevételeknek fejlesztésében, hanem a kiadások csökkentésében kell, hogy keressem a módját annak, hogy az államháztartás egyensúlya meg ne bolygattassék. De különösen figyelmeztetjük a kormányt arra, hogy — a mint Széll Kálmán képviselő ur emiitette — a hadügyi terheknek még ezután is fokozását ez a nemzet elbirni nem képes. (Igaz ! Ugy van 1 a szélsőbaloldalon.) Ha mi az államháztartás egyensúlyát helyre akarjuk állitani, ugy nem emelni kell a közösügyes hadi költségeket, hanem igenis leszállítani. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos: Improduktív befektetés mind ! Eitner Zsigmond : Széll Kálmán képviselő ur a módozatokat is beajánlotta a t. pénzügyminister urnak, hogy miképen volna lehetséges az államháztartás egyensúlyának f entartására a bevételeket emelni. És a bevételek ezen emelésére nézve csupa olyan dolgokat hozott fel, a melyek épen a kisemberek vállaira raknának ujabb terheket. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De az államháztartás egyensúlyának biztosítása végett nem mindig azokat a legkisebb embereket kell megróni túlzott terhekkel, a kik az ország zömét képezik, hanem igenis a vagyonos osztályt, a gazdag osztályt az adózás progresszivitásának behozatalával. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elsőben ajánlja Széll Kálmán t. képviselő ur a vasúti jövedelmek fokozásával a bevételek emelését (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) és pedig a személyi díjszabás és az árudijszabás felemelését. Az árutarifának felemelését a kormány úgyis behozta, most a személydijszabás felemelésével akarják még az állam bevételeit emelni. Nagyon helyes is, hanem épen akkor, a mikor az ember utazik a vasúton és az I. és II. osztályban az utasoknak legalább 60%-a utazik vagy szabadjegygyel vagy féljegygyei, akkor meg kell gondolni, hogy ezeknek a tarifáját nem fogjuk felemelni, de igenis azokét, a kiknek valamely okból a járásbírósághoz, a „törvényszékhez vagy vásárra kell utazniok, ezeknek a személyes költségét akarnák felemelni, a mi pedig helytelen dolog. Sümegi Vilmos: Az I. osztályét emeljék ! ~ ' Eitner Zsigmond : Igen, de a III. osztályét is emelnék. Azután ajánlja a dohányjövedék fokozását, a dohányárak felemelését. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ma már az állam jövedelmének egyik főforrása a dohányjövedék. Osztozom abban a nézetben, hogy a drágább szivarok és dohányok árának emelését javasolni kell, de helytelen, ha az olcsóbb minőségű a szegény ember által fogyasztott dohány árát akarják felemelni. (Helyeslés a szélsőbal-oldalon. Mozgás a jobboldalon.) Egy hang (a jobboldalon) : Luxusczikk ! Eitner Zsigmond: Szegény embernél életszükséglet, nem lusus ! Csuzy Pál : Nem szivarozik a szegény ember. Eitner Zsigmond : Épen azért mondom, hogy a dohány árát is emelni akarják. Azután a szeszadó felemelését hozza javaslatba Széll Kálmán képviselő ur. Ez némileg szükséges is volna a szeszfogyasztás korlátozása szempontjából, de itt is épen a szegény ember lenne túlságosan megróva, mert a szegény napszámosembernek az életfentartására szükséges, hogy nemikéj) a szeszfogyasztást ő is emelje.