Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.
Ülésnapok - 1910-50
390 50. országos ülés 1910 deczember 2-án, pénteken. juk! halfelól.) És hogy vagyunk most ezzel a kérdéssel ? Itt most már nem szóbeszédekre akarok hivatkozni, hanem magának a t. ministerelnök urnak authentikus nyilatkozatára, a melyet szintén a delegáczió alkalmával látott jónak megtenni, (Halljuk! Bálijuk! halj elől) t. i., hogy ő abban a felfogásban van, hogy a választói jog kérdését semmiféle más dologgal komplikálni nem kell, hogy 6 előbb a véderőref ormot akarja megvalósítani, (Nagy zaj a baloldalon) tehát épen megfordítja azt a sorrendet, a mely a nemzetnek egész köztudata szerint akként nyert megállapítást a király és a nemzet közti megegyezésben, hogy előbb meglesz a választási reform és ha a kétségtelenül megnyilatkozó nemzeti akarata hozzájárul a nemzeti követelésekhez, vagy fenntartja a nemzet követeléseit, vagy a kettőt megnyugtató arányba tudja hozni, akkor kerülne döntés alá. Nézetem szerint ez az álláspont-változtatás nem egyéb, mint súlyos vétség a politikai erkölcs követelményeivel szemben. (Igaz ! Ugy van ! baltdől.) Nemcsak a nemzet szempontjából, hanem abból a szempontból is, a melyet itt pártkülönbség nélkül mindenki, és a házon kivül is mindenki tisztán és szentül meg akar óvni, mert a magyar állam fennállásának legerősebb biztositékát látja benne, t. i. a király iránti hűség és feltétlen tisztelet szempontjait. Az a politika, a melyet a választói jog kérdésében folytat a t. kormány, semmi egyéb, mint a király iránt való lojalitás elleni súlyos vétség, (Zajos ellenmondások jobbfelől.) midőn a fejedelmet ugy állítják a jogot követelő tömegek elé, mint a ki az egyszer ünnepélyesen tett igéretét ma már megbánta. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A függetlenségi és 48-as pártnak ezen részéről a legádázabb támadásokkal élnek, és igazán sokszor olyan hangon beszélnek, hogy azt lehet mondani, hogy en canaille tárgyalnak bennünket. Azt hiszem, hogy mi erre nem szolgáltunk reá ; semmi esetre sem szolgáltunk reá azzal a következetes elvhűséggel, melylyel a választói jog reformját követeljük állandóan, a melylyel azt elodázni nem engedjük semmiféle ok és ürügy alatt. (Zaj balfelől.) Mert szónokolnak minduntalan népszuverenitásról a nélkül, hogy meggondolnák, mi az a népszuverenitás tulaj donképeni tartalma és értéke. Pedig ha valahol, ebben az országban kell azt komoly megfontolás és megvizsgálás tárgyává tenni, ebben az országban, a hol a fejedelmi hatalom, a törvényhozás másik tényezőjének a befolyása már a túltengésig jut és érlelődik a t. többségnek semmi határt nem ismerő túllőjalitása folytán. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Ebben az országban, a hol a monarchikus államformának előfeltétele szerint a háború és a béke joga szintén a király kezében van, ebben az országban, a hol, a mikor háborús veszedelmek fenyegetnek, a helytelen kormányzat, a helytelen külügyi politika folytán, az én igénytelen meggyőződésem szerint, a háború és béke felségjogát arra használják ki a katonai követelések szertelenségében soha megállapodni nem tudó körök, hogy olyan létesítményeket csinálnak, olyan szervezeti változásokat eszközölnek a belszervezeti felségjoggal való visszaélés utján, a melyek messze túlhaladják a háborús veszedelmek leküzdésére irányuló szükséget. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hát hol van itt ebben az országban a kellő egyensúly, a kellő arány az állami szuverenitás két tényezője, a nép és a királyi hatalom között ? Miben áll tulajdonképen a népszuverenitás, mikor nyer az élő valóságot ? Semmi egyébben, mint a szavazati jogban, mikor a választó, az állampolgár a maga szavazatát leadja, mikor az egységes és oszthatatlan szuverenitás annyi atomra bomlik, ahány tagja a népnek fel van ruházva a választói joggal. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbáloldalon.) Azt akarjuk, hogy ennek a népnek minden egyes tagja olyan erős atommá fejlődjék, olyan megdönthetetlen sziklává erősödjék, a melyen megtörjön mindenféle túlkapás és az uralkodói hatalommal való helytelen visszaélés azok részéről, a kik — mint beszédem elején mondottam, — a mai helyzetben is az összbirodalmi eszmét látják szemük előtt, hogy ezen törjön meg minden ilyen törekvés. Erre pedig más biztosítékot nem láthatunk, mint az egyenlő és általános választói jog törvénybeiktatását és a titkos szavazási eljárás behozatalát. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Hallottam, olvastam olyasmit, hogy minket a felforgatókicai való összejátszással gyanúsítanak meg, azzal, hogy szubverziv politikát folytatunk, sőt még azt is ki merte mondani, le merte irni rólunk, a függetlenségi pártról, a magyar nemzet történelmi aspiráczióinak leghivatottabb képviselőjéről, egy különben tiszteletreméltó toll, hogy mi kalandorpolitikát követünk akkor, a mikor az általános és egyenlő választói jogot követeljük. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Hát jó, én nem holmi felforgató iróra akarok hivatkozni, hanem, hivatkozom a világirodalom, a történetírás és az állambölcselet egyik legexponáltabban konzervatív képviselőjére, Carlyle-ra, a kiről egy másik irótársa, Lecky mondja el, hogy egyszer neki ugy nyilatkozott, hogy az angol közéleten két nagy átok rágódik és fenyegeti azt megőrléssel: az egyik — akkor még ugy volt — az ital szeretete, — a most lefolyt választásoknál, sajnos ilyen jelenségek nálunk is merültek fel — a másik pedig az a metódus, a melylyel az államférfiak, a néppel szemben a maguk poziczióját megtartani és erősíteni akarják, az érvelésnek az a módja, — úgymond Carlyle — a mely arról győzhet meg minden figyelmes szemlélőt és bírálót, hogy a kik beszélnek a néphez, nem hiszik azt igaznak, a mit mondanak neki. . . Egy hang (a szélsőbaloldalon): Ez a hiba ! (Zaj.) Bakonyi Samu: ... és ezzel hozzászoktatják ahhoz az eljáráshoz, hogy neki sem kell hitelt adnia