Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-50

384 50. országos ülés Í9Í0 deczember 2-án, pénteken. térni át. vagy pedig, ha a magyar nyelvet nem birja, beszédét minél rövidebben befejezni. (Élénk helyeslés.) Lllkinics Ödön (horvátul folytatja beszédét. Felkiáltások balfelől: Nem értjük! Halljuk! Hall­juk ! jobbfelől. Folytonos zaj.) Elnök (csenget): A képviselő urat másod­szor kérem, (Halljuk ! Halljuk !) hogy figyelmezte­tésemet vegye tekintetbe, ellenesetben kénytelen leszek tőle a szót megvonni. (Mérik helyeslés. Zaj a horvátok faijain. Felkiáltások balfelől: Tanul­jon magyarul!) Lllkinics Ödön (horvátul folytalja és befejezi beszédét. Taps a horvátok padjain.) Zlinszky István jegyző: Bakonyi Samu! (Halljuk! Halljuk/ balfelől) Bakonyi Samu: T. képviselőház ! (Halljuk I Halljuk !) Még ha a mostaninál normálisabb vi­szonyok között.... (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek ! Bakonyi Samu : . . . . elméleti szempontból lehet is vita tárgyává tenni azt, hogy helyes-e az a magyar parlamenti gyakorlat, a mely mind a költségvetést, mind különösen az indemnitit a bi­zalmi kérdés szempontjából birálja el, a mai hely­zetben, a mikor azzal állunk szemben, hogy egy teljes esztendő költségvetés nélkül van kiszolgál­tatva a t. kormány kormányzati tevékenységének és előttünk leglényegesebb vonásaiban, s követel­ményeiben nem is ismert politikai irányzatának ; mikor azt látjuk .. . (Zaj a jobboldalon. Halljuk 1 Halljuk!) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Bakonyi Samu : . . . hogy egy esztendei költ­ségvetés nélküli kormányzat után most ujabb négy hónapra kér a t. kormány felhatalmazást arra, hogy ezt a semmiesetre sem fentartható, semmi­esetre sem helyeselhető állapotot tovább foly­tassa, akkor, azt hiszem, teljes mértékben indo­kolt, hogy még az eddigi gyakorlatnál is szigorúbb mértékkel mérjük a t. kormánynak tevékenységét. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Minden korrnánynyal szemben indokolt volna a bírálat szigorúbb voltának ez a követése, de két­szeresen indokolt ezzel a t. kormánynyal szemben, a melynek szándékait a politika legégetőbb kér­déseiben nem ismerjük, a melyről csak azt látjuk, hogy esupa általánosságban szól a nemzethez. (Igaz I ügy van ! a baloldalon.) Már pedig ezekben a kérdésekben épen az általánosság a legnagyobb homály. (Ugy van ! ügy van ! a baloldalon.) Ne­künk és a nemzetnek pedig végre-valahára világo­san kell látnunk azokban a dolgokban, a melyeket sűrű köddel vesz körül a t. kormánynak minden nyilatkozata. En a kormánynak ilyen magatartá­sával szemben nem tartózkodhatom attól, hogy a bírálatnak talán kevésbbé kíméletes módszerével foglaljak állást a törvényjavaslattal szemben. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert a mikor azt látjuk, hogy abban a kér­désben, a mely az egymást követő válságok alatt úgyszólván gerincze lett volna a kibontakozásnak : a választói reform kérdésében, a t. ministereliiök ur és a t. kormány — bocsánatot kérek a kifeje­zésért, de eddigi nyilatkozatai teljesen feljogosíta­nak engem ennek használatára — valósággal bújósdit játszik a nemzettel; (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) ha azt tapasztaljuk, hogy egy oly kérdésben, a melynek fő irányelvei felett az elmúlt országgyűlés pálczát tört, s a melyről azt hittük, hogy immár eltemetett dolog, a mely a közelmúltnak tapasztalatai után nem fog legalább a közeljövőben elénk kerülni és "most egész mez­telenségében vetik felszínre : a közigazgatás reform­jának kérdésében a legutóbb hallottak után ugy kell megítélnünk a t. kormány felfogását, hogy az u. n. államosítás utján akarja a közigazgatást reformálni; (Mozgás a szélsőbaloldalon.) a mikor megozáfolatlanul szállinganak birek arról, hogy a t. kormány az indokolatlanul folyton elodázott választói reformot a közigazgatás államosításával kapcsolatosan akarja megvalósítani: akkor az én nézetem szerint a bírálatnak ellenzéki szempont­ból a legélesebb mértéke teljes egészében jogosult. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) r J A folytonos bujósdi közben azonban egy területen némi világosságot látunk, és ez a lefolyt válságos időknek egy másik domináns kérdése : a bankszabadalom meghosszabbítása és a kész­fizetések felvétele. (Halljuk 1 Halljuk! a szélső­baloldalon.) Mielőtt bizalmatlanságomnak ebből a szem­pontból való megokolására térnék át, érintenem kell egy másik dolgot, a melyben a t. kormánynak politikáját szintén a legteljesebb határozatlanság jellemzi, ez pedig a katonai kérdés. (Halljuk! Halljuk !) Mikor az ez idei delegáczió összeült, általában az volt a köztudat, hogy ezt a delegácziót nem­sokára követni fogja a véderő kérdésében a t. kor­mánynak határozott állásfoglalása. A lefolyt dele­gáczió üléseiben ebből a szempontból szóltunk mi e kérdéshez és ebből a szempontból tárgyalták ezt a t. kormánynak és a közös kormánynak is a tagjai. És most, az 1911-iki költségvetés előkészí­tésére tartott közös ministeri tanács után, — a mint szerintem ner abusum nevezik ezt a tanácskozást, mely ezekkel a kérdésekkel foglalkozik — az a hír kelt szárnyra, még pedig megozáfolatlanul, hogy a véderőreform benyújtását ismét el fogják halasz­tani, ha jól emlékszem a szárnyra kelt hírre, egy egész esztendővel; ellenben az 1911-iki közös költségvetésben már találkozni fogunk azokkal az exorbitáns túlkiadásokkal, melyeket a tengeré­szeti haderő fokozására kérnek, a mennyiben a három u. n. dreadnought-hajó építésének költségei körülbelül 180 millióra fognak rúgni. Sümegi Vilmos: Inkább kulturáhs ezélra fordítsák ! Bakonyi Samu : Ha tehát a véderő kérdésé­ben a követelt terheket mindjárt felállítják, ez oly bujkálás, a melyből nem tud a nemzet el­igazodni abban a tekintetben, hogy a nemzeti köve­telésekből mi valósulhat meg, vájjon az a mini-

Next

/
Oldalképek
Tartalom