Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-50

382 50. országos ülés 1910 c azon gondolkodnia, hogy a készfizetések dolgában miként csináljanak egy diadalmasnak látszó Rückwärtskonzentriemng-ot, akkor nem következett volna be az a lehetetlen eset, hogy a háznak majdnem kéthónapi szünet után. előkészített tárgy hiján nem tudtak munkát adni és költségvetés helyett ujabb indemnitást kérnek; akkor nem tartanánk ma ott, hogy a képviselőháznak Jóindulata nem az ország vitális érdekeinek kielégítése, hanem épen azok megakasztása érdekében vétetik igénybe. Mert egy tisztességes költségvetés minden téren haladást jelent; viszont a túlságosan hosszura nyújtott és még tovább kiterjeszteni kivánt indemnitás . . . Egy hang (a szélsőbaloldalon): Gyanús ! (Derültség.) Gr. Esterházy Mihály: .... egy ország természetes fejlődését erőszakosan megakadályozza. (Igaz / Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Azok az érvek, a melyeket a t. kormány az indemnitás megokolására felhoz, korántsem alkalmasak arra, hogy az ország közvéleményét megnyugtassák és megbékítsék, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) először azért nem, mert ezek az érvek nem elég súlyosak ahhoz, hogy ezt a visszás állapotot magyarázzák és másodszor, mert ezeket az érveket viszont lerontják azok a tények, a melyeket már előbb emiitettem, t. i. hogy ha a t. kormány több, mint háromnegyed évig tartó uralkodása alatt nem ért rá a költségvetés betérj eszt/sére . . . Gr. Batthyány Pál: A nyomda! Gr. Esterházy Mihály: ... akkor ebben a túlságosan hosszura nyújtott választási kampány, a munkapárt belső ügyeivel való folytonos időpazarlás a hibásak, (Ugy van I Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) szóval olyan okok, a melyekkel mentegetőzni nem lehet. (Ugy van/ Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De még ha ezeket az okokat szankczionáljuk is, ha továbbá elfogadjuk azt a kerülő utakon terjesztett üres kifogást is, hogy a koaliczió politikai öröksége állotta útját a munkapárt sima, gördülékeny munkásságának, még akkor is bőven tellett volna a t. kormánynak ideje arra, hogy a költségvetést beterjeszsze, ha akarta volna. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az ország idejében kaphatott volna a fejlődés követelményeinek annjdra, a mennyire megfelelő költségvetést, ha a kormány akarta volna, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon) és akkor a jövő év január hó l-jén megkezdhettük volna ama fontos, gazdasági és kulturális szükségleteknek kielégítését, a melyek már két év óta várnak elintézésre. (Ugy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Érdemben foglalkozhattunk volna a postások, a tanárok, a megyei és a városi tisztviselők ügyeinek rendezésével és tanítókat adhattunk volna a jelenlegi szomorú viszonyok között iskolázatlanul maradt gyermekek tízezreinek. (Ugy van ! Ugy van ! balfelöl.) Sümegi Vilmos: Mindent a katonáknak! A tanároknak, tanítóknak, iskoláknak semmit I czember 2-án, pénteken. Gr. Esterházy Mihály: De a t. kormány, a mely a polgári perrendtartást nem faute de mieux, hanem csak időnyerés czéljából terjesztette a t. ház elé, a költségvetést nem akarta tárgyalásra kitűzetni, mert érdekében áll, hogy ez a javaslat mentül későbben kerüljön a t. ház részletes bírálata alá, (Ugy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) érdekében áll pedig azért, mert a kormány, ugy látszik attól tart, hogy a midőn az a sivár budget, a melyben a kulturális, gazdasági és szocziális kívánalmaknak honorálása szinte nulhfikálódik a katonai túlkövetelésekkel szemben, a t. ház részletes bírálata alá kerül, az ellenzék és az ország közvéleményének heves ellenmondása a kormány poziczióját meg fogja ingatni. (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.). A t. kormány érvei az indemnitás szükségessége érdekében tehát ravasz szépségfiastoromok csupán, a melyek alatt a hatalom mentül tovább való megtartásának czélzata rejlik. (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbahldalon). Nagyon naivnak kell a t. ministerelnök urnak az országot tartania, ha azt gondolja, hogy e személyes érdekek rugójától mozgatott politika kulisszái mögé nem lát és még furcsább színben kell felbecsülnie azokat, kiket e személyes érdekek mozgatta jjolitika uszályhordozóivá akar tenni. Mi, a függetlenségi és 48-as párt tagjai, erre a szomorú szerepre nem vállalkozunk, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) nem vállalkozunk pedig nemcsak azért, mivel e fontos érdekekkel könnyelműen játszó politikában az ország kárát látjuk, hanem azért sem, mert a t. ministerelnök ur személyét nem tartjuk akkora nyereségnek az országra nézve, (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy miatta, bár a legkisebb, a legparányibb kárt is érdemesnek, tartanok elszenvedni. (Ugy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Az igen t. ministerelnök ur politikája iránt már a kezdettől fogva is hazafias aggodalommal viseltettünk. (ügy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De bármilyen messzire is mentünk pesszimizmusunkban, bármilyen szentül is meg voltunk arról győződve, hogy nemzeties tartalmú munkát sem a t. ministerelnök úrtól, sem a nemzeti munkapárttól nem várhatunk, azt a taktikázó nembánomságot és az ország sürgős szükségleteinek elhanyagolását, a mely szükségletek kielégítését maga a t. kormány programurjában hangsúlyozottan Ígérte, még el sem képzeltük. Magára vessen a t. kormány, hogy elmulasztván a mindmostanáig tartó kedvező politikai konjunktúrák kihasználását, a költségvetést már csak oly időben terjesztette elő, a midőn a konszolidált politikai állapotok már ismét megzavarodtak. Még ha a t. kormány semmi egyéb okot nem szolgáltatott volna is rá, pusztán csak az előrelátásnak a hiányát, akkor is kötelességem lenne, hogy. a t. kormánynyal szemben a legnagyobbfoku bizalmatlansággal viseltessem (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) és eUenezzem a benyújtott törvényjavaslatnak megszavazását. (Elénk helyeslés, a