Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-50

372 50. országos ülés 1910 deczember 2-án, pénteken. elő, hogy a képviselőház pénzügyi bizottságának több tagja a Bécsbe október 12-ére egybehívott delegaezionális ülésekbe beválasztatván, ott el voltak a tanácskozásokkal foglalva és miután a tanácskozások csak november 20-án végződtek, a pénzügyi bizottságnak nem állott módjában, hogy ezen törvényjavaslatot a pénzügyi bizottságban tárgyalás alá is vehette volna. Én mint a közjogi ellenzék pártkötelékén kivül álló politikus szólalok fel és kijelentem, hogy sem a péuzügyminister urnak, sem az előadó urnak indokolását helyesnek és jogosnak el nem ismerem, (Helyeslés balfelól.) el nem fogadom, a minek természetes következménye, hogy magát a törvényjavaslatot sem fogadom el, s a felhatalmazást meg nem adom. (Helyeslés balfelól.) Elismerem én azt, hogy lehetnek kivételes helyzetek, lehetnek oly körülmények, a melyek indokolttá, sőt jogossá is tehetik az indemnitás kérését; de akkor, a mikor ezen kivételes helyzetet, ezen kényszerhelyzetet maga a kormány, s az őt támogató többség idézte elő, (Igaz l ügy van ! balfelól.) akkor az indemnitáskérés jogosultságát el nem ismerem. Be fogom bizonyitani, hogy ezen kényszerhelyzetet maga a kormány és az őt támogató többség, a munkapárt idézte elő munkátlanságával. (Igaz! ügy van! balfelól.) Be fogom bizonyitani azt, hogy tendencziózusan, öntudatosan, merem állitani czélzatosan történt, hogy a kormány hathónapi indemnitás után előálíhasson és a kényszerhelyzetre való hivatkozással ujabb indemnitást kérhessen. (Zaj.) A kormány kineveztetett 1910. jan. 17-én ; bemutatkozott a képviselőházban január 21-én, tehát 11 hónappal ezelőtt, a képviselőház ülései berekesztettek és feloszlattatott a képviselőház 1910. évi márczius hó 21-ikén, a ministerelnök UT azonban a választásokat csak két és fél hónap múlva tűzte ki, mert szüksége volt arra, hogy megpreparálja és megpreparáltassa a választókat, szükséges volt azért, hogy a választásokhoz szükséges milliókat előteremthesse. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Június 1-én történtek meg általában véve a választások. És akkor, a mikor a választások befejezése után a ház megalakult, következtek a végnélküli szünetek, egyik szünet a másik után, (Igaz I Ugy van! a szélsőbaloMalon) és a pénzügyminister ur csak akkor terjesztette be a törvényjavaslatot, mikor már a delegácziók október 12-ikén megkezdték működésüket, beterjesztette oly időben, október 26-ikán, a mikor tudta, hogy a pénzügyi bizottság azzal nem foglalkozhatik. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondja az indokolás, hogy a képviselőház pénzügyi bizottsága azért nem foglalkozhatott ezzel a javaslattal, mert annak több tagja beválasztatott a delegáczióba. Engedelmet kérek, én ezt az indokolást nem fogadhatom el két okból. Az egyik ok az, hogy házszabályaink szerint a pénzügyi bizottságnak 15 tagja van, határozatképességéhez a pénzügyi bizottság tagjainak egy harmadrésze szükséges. Ezt a 15 tagot a képviselőház korábbi határozatával 31 tagra emelte fel, s igy, ha több tagja részt is vett a delegácziók ülésezésében, ez nem zárta volna ki azt, hogy a pénzügyi bizottságnak itthon maradt tagjai, a kik határozatképes számban voltak itt, a költségvetést le ne tárgyalhatták volna. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloMalon.) De tovább megyek, t. képviselőház. A pénzügyminister ur igen jól tudta, hogy mikor fog elkészülni a költségvetéssel, igen jól tudta azt is, hogy a delegácziók október hó 12-ikére vannak egybehiva. Ha ő lelkén viselte volna azt, hogy a költségvetés letárgyaltassék, és hogy esetleg exlexbe ne menjen az ország, ezen igen könnyen segíthettek volna az által, hogy a pénzügyi bizottság tagjait kihagyták volna a delegáczióból, hogy a párt vezetősége kijelentette volna, hogy miután állami költségvetésünk 11 hónapi kormányzás után sincs, tehát a pénzügyi bizottság tagjait ezúttal a delegáczióba nem fogja jelölni és beválasztatni azért, hogy mig a deiegáczió ott fenn működik, itt a pénzügyi bizottságban letárgyalhassák a költségvetést. (Igaz ! ügy van ! a szélsóbahldalon.} Tehát kellő meggondolással és előrelátással meg lehetett volna akadályozni azt, hogy a kormány hathónapi indemnitás után ismét előálljon ujabb négyhónapi indemnitással. Estner Zsigmond: Egy szedőgyerekkel több kellett volna az állami nyomdában ! Egry Béla : Az is csak kifogás volt, hogy a költségvetés nem volt kinyomatható, mert az már régen ki volt nyomva. Ez az egyik ok, a miért nem fogadom el az indemnitást, nem adom meg a felhatalmazást. A másik ok a bizalmi kérdés, a melyre vonatkozólag a t. előadó ur ugy nyilatkozott, hogy ő az indemnitást nem tartja bizalmi kérdésnek. Én ezt neki el is hiszem. Nem igy gondolkozik azonban a közjogi ellenzék, a mely mindenkor és mindenha az indemnitás megadását bizalmi kérdésnek tekintette. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Bizalmi kérdésnek tekintem én is, s épen azért, mert bizalmi kérdésnek tekintem, a kormánynak a felhatalmazást meg nem adom. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A bizalomnak vagy bizalmatlanságnak szerintem háromféle kútforrása van. Kútforrása a múlt, a jelen és a jövő. Bizalommal viseltethetünk valaki iránt a múltban szerzett érdemei és viselkedése következtében ; bizalommal viseltethetünk valaki iránt a jelenben való viselkedése és cselekményei miatt, a melyek egyúttal garancziát nyújtanak arra, hogy ezzel a bizalommal a jövőben sem fog visszaélni. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Igen röviden, néhány szóval jellemezhetném a kormány és különösen a t. ministerelnök ur iránt érzett bizalmatlanságot: multadban nincs öröm, jövődben nincs remény! (ügy van! Derültség a baloldalon. Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Egry Béla: Minthogy azonban bizalmatlanságomat meg akarom indokolni, röviden foglal-