Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-49

W. országos ülés 1910 deczember 1-én, csütörtökön. 365 történtek, a ministerelnök urat is ezinizmusából ki fogják forgatni. (Felkiáltások johbfelől: No !) Tartozom megmondani, hogy mik voltak ezek a dolgok, mert, a mint jeleztem, interpelláczió alakjában is fel akarom deríteni, hogy mi történik kint a perifériákon. T. képviselőház! Ezek a dolgok nemcsak politikai szempontból, de az emberiség szempontjából is borzasztóak. Egy kis bevezetéssel szolgálok, mielőtt a tényt elmondom. Mi legalább azt hiszszük és ugy tudjuk mi, románok, hogy mi ebben a hazában románok vagyunk, (Felkiáltások : Magyar állampolgárok /) a magyar államban, de románok, és mint ilyeneknek, nekünk is megvannak jogaink ragaszkodni nemzetiségünkhöz és mindazon jogokhoz, a melyek ebből a fogalomból következnek. Elsősorban kell ezek között említenem elévülhetetlen jogunkat nyelvünkhöz, a nemzeti viselethez, szokásainkhoz és nemzetiségünk minden külső megnyilvánulásához. Ebből kifolyólag j ogunk van románul énekelni (Halljuk I Halljuk ! Derültség.) és jogunk van saját nemzeti öltözetünket viselni. (Zaj. Közbeszólások jobbfelől.) T. képviselőház! Történnek azonban olyan esetek, a melyek szinte a kulturátlan állam állapotát mutatják. P. o. azokban a' kerületekben, a hol legjobbjainkat kibuktatták, (Derültség. Felkiáltások jobbfelől: Ah ! Ah I) nem elégszenek meg azzal, hogy mandátumot nyertek, hanem oly dolgokat visznek véghez, a melyek alkalmasak arra, hogy egyszersmindenkorra elvegyék a kedvét annak a román választónak attól, hogy valaha is nemzetiségi jelöltre adja a szavazatát. (Élénk felkiáltások : Nagyon helyesen van! Okosan van!) Nagy Emil: Megjött az eszük. Pop Cs. István : így pl. a czelnai és a magyarigeni kerületben már évszázadok óta abban a ruhában jár a paraszt, a melyet mi nemzetiségi viseletnek nevezünk ; övvel jár, trikolor övvel, a mely körül olyan sok visszaélés történik. És az asszonyok, a nők is, már a dédanyjuktól vették át azt a kis himzett pántlikát, a mely szintén trikolor és azt a hajukba fonják és ugy jelentek meg Augusztus 28-dikán a templom előtt, a mikor nekünk nagy ünnepünk van a czelnai lakosok. És önök tudják t. képviselőtársaim, hogy mégis idegen szinek tiltott viselete czimén bevonták ezt a trikolort is, a mely pedig Erdélynek törvényes trikolora ma is, s a melyet viselnek is a mi embereink. És a t. csendőrök — hiszen csendőruralom van — az asszonyok és leányok hajából, ingujjából (Felkiáltások : Na I Na !) veszik ki azt a trikolort. (Derültség. Zaj. Elnök csenget.) És ha látják, hogy nem sikerült a provokálás, utánuk mennek a mulatságba és ottan tűznek össze, mert a mi legényeink is emberek, azok sem szívesen adják oda a pántlikájukat. (Elénk derültség.) Es akkor kezdődik az öldöklés. A csendőrök használják fegyverüket, gyilkolnak és a menekülő embert üldözik, még a házában is, mint Kongóban a négereket. (Derültség. Közbeszólások jobbfelől.) Minden minister úrral közöltük, hogy mi történt ezekben a kerületekben és én azt hittem, hogy ez a körülmény legalább megrendíti a ministerelnök urat és kiad egy parancsot, hogy az ilyen utón és módon való zaklatás, a leghitványabb eszközökkel való üldözés szégyene a magyar államnak. Egy hang (a jobboldalon) : Meghamisította a tényállást! Pop Cs. István : Én nem szoktam meghamisítani sohasem semmiféle tényállást! Itt vannak az okmányok mindenről, magam, személyesen győződtem meg legalább is husz-harmincz esetben ezekről az üldöztetésekről. (Zaj.) Mert, t. képviselőház, ha ez megtörténhetik, nem teheti-e meg az a minister legalább azt, hogy kutassa, hogy tulaj donképen mi ennek az alapja ? Hát törődjünk azzal a néppel, ha már uralkodnak felette ; nézzünk utána, hogy mik a szokásai. Mily ezimen támadják meg őt életében, csak azért, mert trikolórpántlikája van ? Hiszen, az kiegészítő része az ő ruházatának! (Mozgás jobbfelől.) Az a trikolór nem Romániának, hanem Erdélynek a trikolótj a. Mártonffy Márton : Erdély nincs ! (Helyeslés. Közbeszólások.) Pop Gs. István : Nagyon sajnálom, hogy ilyen felfogással találkozom és hogy ez ellen kell küzdenem. A mélyen t. képviselő uraknak, midőn itt közbeszólnak és ellenmondanak, tudniok kellene, hogy miért mondanak ellent. Most is létezik Erdély trikolórja és ezt beigazolom önnek. Olvassa el a »Turul«-t, a mely a Heraldikai és Genealógiai Társulat közlőmbe. Olvassa el ott Réthy Lászlónak tanulmányát, felolvasását, a ki van olyan soviniszta, mint ön és a ki mindent letagad, a mit csak le tud tagadni, s mégis elismeri, hogy igenis megvan az a trikolór és hogy az Transsylvaniának trikolórja. ö a saját modora és felfogása szerint magyarázza ezt, de megmondja, és hogy ön, t. képviselőtársam, meggyőződjék róla, hogy ő mondja, leszek bátor itt épen az ő szavait felolvasni. A »Turul«-nak, a Heraldikai és Genealógiai Társulat közlönyének 1884. évi évfolyamában jelent meg dr. Réthy Lászlónak ez a tanulmánya ; annak 57. lapján dr. Réthy László ezt mondja (olvassa): »Magyarország és Erdély a mohácsi csatáig egy közös czimerrel bírt. II. Zsigmond alatt elszakadt és lett czimere vörös-sárga-kék, a mely jelzi Transsylvaniának különállását.« (Mozgás és zaj. Halljuk ! Halljuk !) Tovább azután ezt mondja (olvassa) : »Mi nem reklamáljuk ezen czimert. de az oláhok kitartanak mellette. 1848. évben az oláhok bontották ki e trikolórt«. (Felkiáltások balfelől: Ahá !) Hogy ez nem való, az beigazolódott, sőt beigazolást nyert az is, hogy közepén fehér volt. A ki ismeri a történelmet és a ki emlékezik a kolozsvári diétára, az tudni fogja, hogy ott ez ügyben interpelláczió is történt és akkor azt mondták, hogy az muszka trikolór. (Olvassa.) »Igy történt azután, hogy az oláhok által okkupált erdélvi részekben tiszteletnek örvend ezen trikolór.«