Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-49

iczember 1-én, csütörtökön. 366 W. országos ülés 1910 dt Egy hang (jobbfeUl): Az irredentizmus részéről ! Pop Cs. István : Semmi irredentizmus ! (Olvassa) : »Mikor néhány évtized előtt a török-orosz háborúba Románia hadereje is bele lett vonva, nem gondolt arra senki Bukarestben, hogy az oláh dorobánczok az erdélyi fejedelmek zászlója alatt vivták meg a griviczai sánczokat.<< Azt hiszem, meggyőződhettek róla a t. képviselő urak, hogy ennek a trikolórnak Erdélyben történelmi jogosultsága van. (Felkiáltások jobbfelől: Volt!) De menjünk tovább. Látom, hogy az urak teljesen tájékozatlanok, tehát felemlítem, hogy azt most is használják a hivatalos körök, így, ha az urak érdeklődnek iránta, pl. NagyEnyed már csak elég soviniszta központ és annak bas-reliefje is trikolór és ha jól hallottam és jól tudom, Budapest fővárosának rezidencziája is ezen szinekkeí ékeskedik. A kolozsvári magyar kulturegyletnek szintén a trikolor a szine. És ime, ha azon a szegény román asszonyon, vagy azon a román fiatalemberen találják meg e színeket, a ki ott mulat, akkor joga van annak a csendőrnek odamenni, provokálni, hogy adja oda és ha nem adja, joga van átszúrni. Ez törvényes állapot 1 (Zajos ellenmondások a jobboldalon.) Mihályi Péter : Tessék feljelenteni; bíráskodási joga nincs a csendőrnek ! Pop Cs. István : Kihágásnak van minősítve ministeri rendelettel. Még nagy bűncselekmények eseteiben sem szabad, nemhogy kihágás esetében a személyes motozás és nem nyúlhat a zsebembe a kir. ügyész vagy egy nyomozó közeg azon a czimen, hogy lopott összeg van nálam. (Nagy zaj.) Ha bírói határozat van, akkor letartóztathat. (Folytontartó nagy zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, folytonos közbeszólásaikkal ne zavarják a szónokot. Pop Cs. István : En nem tarthatok előadást arról, hogy a kihágásra vonatkozólag milyen intézkedések állanak fenn. Hogyha önök vagy bárki azt mondja, hogy joga van a csendőrnek, hogyha rajtam olyan szin van, a mely neki nem tetszik, hogy akkor engemet megmotozzon, hát akkor meghajlom ez előtt az európai jogi felfogás előtt. (Zaj.) Mihályi Tivadar: Bíráskodási joga a csendőrnek nincsen. Pop Cs. István : A bizonyítékok egész arzenáljával vagyok felszerelve. Egy hang (jobbfelől): Üres az az arzenál! Pop Cs. István : Vannak olyanok, a kiknek mindig telt arzenál kell. (Zaj.) Hogy milyen visszás helyzetek állhatnak elő, erre vonatkozólag felhozok egy esetet. Aranyos-Tordamegyében a volt alispán, a ki jelenleg főispán, a mikor látta ezeket a brutalitásokat, megsokalta azokat, és egy esetből kifolyólag megtagadta a büntetést; kiadott egy rendeletet, a melyben azt mondta, hogy akkor, a mikor ezek a szinek a nemzeti viselet kiegészítő részét képezik, akkor nem szabad hozzányúlni. Ennek daczára azonban a csendőrök folytatják garázdálkodásaikat, és most is elszedik tőlük. Egy hang (a jobboldalon) : Gyerekmese! Mihályi Tivadar: Miféle gyerekmese, a mikor gyermekeket öltek meg ezért. Egy hang (a 'jobboldalon) : Ezért ? Mihályi Tivadar: Igen, ezért! Pop Cs. István : Az önök közbeszólásaira csak annyit mondhatok, ha tudni akarják, hát győződjenek meg róla. (Zaj.) Sokszor felhívtuk erre az urakat. A czelnai eset nem olyan eset, a melyet el lehet takarni, az a legnagyobb nyilvánosság előtt történt és a mélyen t. honvédelmi minister urnak kegyes tudomása lesz róla. Ilyen dolgok történnek a sorozásokon is. A mint méltóztatnak tudni, a sorozások alkalmával mindenkinek jókedve van. Egyszer bekísértek egy embert, mert jó kedve volt és ott a csendőrök előtt az egyik csendőr átszúrta és azzal állott elő, hogy nem akarta megölni, csak megsebezni. Egy embert három-négy felszuronyozott csendőr is megtámad. Ha ezek magyar vidéken történtek volna, nagyon puskaporos hangulat volna ebben a teremben és másképp tárgyalnának az urak. Mártonffy Márton': Hát Zalatnán mit csináltak ? Pop Cs. István : Itt abszolúte nincsen sem jog- sem személybiztonság. (Derültség.) Vízaknán egy ügyvédet, dr. Krisztia Miklóst a csendőrök csak azért, mert nézte a csendőrök brutalitását és el nem akart menni a tornáczról, megvasalták és szégyenszemre megvasalva, kisérték a járásbírósághoz. Nemrégiben gyönyörködtethette önöket az a gyönyörű esemény, hogy egy román pap, Vatian Romulus, Ménesről Gyorokra ment és a midőn az első csendőr mellett elment, köszöntötte, midőn a második mellett elment, szintén köszöntötte, és akkor az első csendőr, a nagyobbrangu, ugy látszik, nem volt megelégedve, visszajött és brutálisan verte és hajtotta Gyorokra. (Zaj.) Mäháii Tivadar : Ezek tények ! Egy hang: Ezt a »Tribuna<< közli. Pop Cs. István : Igen, de való, a mit közöl, mert ha hazudnék, ott ülne a vádlottak padján és megbüntetnék. Ilyen dolgok történnek meg nálunk ; és mi hivatkozunk az angol alkotmányra, hasonlítjuk magunkat az angolokhoz. Az angoloknál megtörtént, hogy egy fél világi hölgyet jogtalanul bekísértek és majdnem ministerválság volt e miatt, de annak a rendőrfőnöknek el kellett mennie. Nálunk szabad akárkinek, ha az csendőrkalapot visel, lábbal tiporni a polgárok jogait, az akárkit leüthet, nincs reményünk a megtorlásra. Hát képzelhet]ük-e nagyobb iróniáját a sorsnak, mint azt, hogy miután azt a papot megkínozták és ő ezután a községi elöljárósághoz ment és a feljelentést megtette, még őt jelentették fel, hogy részeg volt. (Derültség.) E3 mikoi kihallgatásakor art mondotta, hogy tanukra hivatkozom, hogy hallgassák ki azokat arra nézve, hogy nem voltam