Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-49

362 49. országos ülés 1910 deczember 1-én, csütörtökön. in optima forma eddig szóba hoztam, nem emeltem volna szót, mert ezzel a mi államháztartásunknak azt az egyensúlyát, hogy ennek az államnak minden legitim kiadása teljes mértékben a haladás és fejlődés szempontjai szerint kielégíttessék és mégis megmaradjon az egyensúly, el nem értem volna, és beismerve szegénységemet, szépen hallgattam volna. De nekem más az ideám, más a propoziczióm, a mi tudom, ha némileg onerozus, terhes, de feltétlenül szükséges is lesz, de igen hosszú megfontolás után, azon tapaszatalásokkal együtt, a mik a hátam mögött vannak, annyi esztendeig, különösen a pénzügyi téren való működés után, előttem legitimus, indokolt és helyes az, a mit proponálni akarok. Ez a szeszadó-monopólium a maga egész terjedelmében. Polónyi Géza: Wekerle ideája ! (Zaj. Halljuk !) Széll Kálmán: Én ezt az eszmét senkitől se vettem. Már ministerelnök koromban keletkezett bennem ez az eszme. En ezt ministerílnökségem alatt régen Wekerle előtt kifejtettem. En ezt igenis proponálom, mert az fogja ennél a nagyobb terhet fizetni, a ki használja ; a ki nem használja, vagy nem akarja ezt a terhet viselni, az ne igyék szeszt és akkor nem fizet. (Zaj halról. Halljuk ! Halljuk !) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Széll Kálmán : Ezért én ezt egészen helyesnek, motiváltnak, sőt szükségesnek tartom. (Halljuk!) Tessék a külföldre nézni, mindenütt nagyobb adóteher esik a szeszre, mint Magyarországon. Nóvák István : Hát a fényűzés megadóztatása hol van ? (Zaj.) Széll Kálmán : Abból nem sokat fogunk kapni. Ha valaki tisztességesen megformulázza nekem, én leszek az első, a ki megszavazom ; de abból egy századrésze sem jön ki annak, a mit én proponáltam. Belgiumban 285 koronát fizet egy hektoliter szesz, Olaszországban most emelték fel 2-ről vagy 1.90-ről — a mint veszi az ember — 2.40-re ; vagyis egy hektoliter után 240 kronára ; Oroszországban 277, Angliában a pénzügyileg rémitően gazdag és minden kiadásukat és állami szükségletüket bőven fedezni tudó államnál 500 K. Nálunk 1 korona 20 fillér, vagyis 120 korona hektoliterenként ; (Zaj.) 1 korona 40-et akart Wekerle, de még nem hagyatott helyben. Én azt proponálom, hogy az állam ezt emelje fel 120-ról és 140-ről 250 koronára hektoliterenkint. Akkor 250 koronát fognak fizetni 1 bl. szesz után, tehát kevesebbet, mint Olaszország, de kevesebbet, mint Belgium, Oroszország, és különösen fele annyit, mint Anglia. Azt hiszem, hogy egészen meg van motiválva indítványom. Én ngy számítom, hogy 900.000 hl. volt a fogyasztás egyik évben, a másik évben 840.000 hl. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Emeljük fel az adót 250 koronára, és akkor számitok a 800—850.000 hl. helyett 700.000 hl. fogyasztást. Mert ne tessék tévesen ugy felfogni, hogy ez most minden embernek a literjénél, a mit iszik vagy a kis kupiezájánál emelőleg fog hatni. Az állam fogja megállapítani annak az árát, és lehet, hogy nem is fog többet fizetni, mint eddig és tiszta, s jó szeszt kap. A korcsmárosnak és az italmérési joggal bírónak, két-három annyit diktált a nyakára ; ha az állam fogja kezelni, ő fogja megállapítani az árat. ugy mint a dohánynál, a szivarnál és nem fog visszaélhetni senki. Es akkoT az én számitásom ez: felveszek két és fél koronát per liter, 250 koronát per hektoliter egy korona 30 fillér per liter többlet; minden 10.000 hektoliter után lenne a plusz l3 millió; 700.000után 70-szer annyi, azaz 91 millió a jövedelmi többlet. Most én azt mondom : talán a kezelés pénzbe kerül, talán belekerül 10 millióba, de mégis marad 81 millió. Kérdem már most a t. háztól, hogy akkor, a mikor annyi többlet-kiadásunk van, a mikor nyomorognak úgyszólván a tárczaministerek és az alájuk tartozók, és nem tudnak annyit nyújtani, a mennyire szükség volna ; akkor, a mikor mi — igazán mondhatom — küzködünk a kiadásokkal, mint a fösvények — akkor ne szerezzük be attól, a ki szeszt iszik, ezt a kiadási többletet '? (Helyeslés és zaj a jobboldalon és a középen. Halljuk I) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Széll Kálmán : T. ház ! Ez az, a mit én proponálok; ez az, a mire én, gondolataimban folytonosan e nagy kérdéssel évek óta foglalkozva, hosszú delibráczió alapián, nünt eredményre jutottam. Érjen annyit, a mennyit ér ; én azt hiszem, meg is lehet és meg kell csinálni. Ha ma 150 millió koronába jön adó nélkül és 170-be adóval majd háromszázba fog jönni. T. ház! Ennem állok elő határozati javaslattal, hanem azt proponálom a t. minister urnak és a képviselő uraknak., legyenek kegyesek és foglalkozzanak az én javaslatommal behatóan és azzal a szándékkal, hogyha meg lehet csinálni, csináljuk meg. Magyarországnak feltétlenül szüksége van reá. En már 1901-ben ministerelnök koromban hoztam szóba, ír ár akkor jöttöm erre az eszmére: 1901-ben ministsrtanácsban tettem szóvá. Bemélem, kogy ezt Ausztriával együtt fogjuk megcsinálni, óhajtanám. Lehetne a nélkül is megcsinálni, de akkor nehezebb és nagyobb költségbe kerül. De meg vagyok árról szentül győződve, — a nélkül, hogy bele avatkoznám, mint a hogy velünk szemben Ausztriában történt, az osztrák viszonyok bírálatában, — hogy ugy mint nekünk, az ő meggyőződésük szerint nekik is éj) ugy van szükségük bevétek többletekre. Ha őket is kapaczitálják azzal, hogy igy ők is abba a helyzetbe jutnak, hogy kiadási többletüket így tudják fedezni, meg vagyok győződve, őket is hozzá lehet ehhez a kérdéshez fűzni és ő náluk is meg lehet csinálni. Már most — ismétlem — ez hozna nekem az én számitásom szerint nettó 91 millió K-át. Ez nem infallabilis szám, mert attól függ, hogy több lesz-e vagy kevesebb a fogyasztás, de azt hiszem, hogy az igazságnak körülbelül megfelel és még emelkedni is fog. Ezzel szemben viszont proponálom a t. kormánynak, hogy ezzel a kérdéssel egyetemesen méltóztassék elengedni és eltörölni a husfogyasztási adót. (Élénk helyeslés balfelől.) En a husadó elengedését kívánnám, hogy azt ne