Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-49

4.9. országos ülés 1910 deczember 1-én, csütörtökön. 363 fizesse többé senki, se község, se város, se az egyes ember. Ez a húsfogyasztás;, adó . . . Egy hang (a baloldalon) : Hát a boritaladó 1 Széli Kálmán: Majd rájövök; ez egy 10—12 millió koronás tétel. Azok a bevételi pluszok, a melyeket én előhoztam, melyeket el lehetne érni az államvasutaknál, a bélyegeknél, illetékeknél, a husfogyasztási adónál mutatkozó 10—12 millió korona hiányt elbírják; ezt tehát elengedném; ezzel, azt hiszem, a közönség, a polgárság, a nép fogyasztási szükségletének nagy szolgálatára fogunk lenni, és az ország érdekeit fogjuk előmozdítani. (Igaz ! Ugy van !) Ezzel szemben, nem fog a husadó rovata alatt drágább húst fizetni, s ezért könynyebben fogj a fizetni azt az egy pár fillért a szesznél, mert ha szeszt nem iszik, akkor azt nem fizeti, húst azonban kell fogyasztania, (Igaz / ügy van !) Ezek azok a motivumok, a melyeket a legmelegebben ajánlókat, képviselőház figyelmébe, a programmot pedig különösen t. barátomnak, a t. pénzügyminister urnak figyelmébe. A mi a boritaladót illeti, az is kétségtelenül teher és szőllőkulturánknak, bortermelésünknek egyik hátránya, de egyszerre mindent megcsinálni nem lehet. Ez 20 milliót hoz ; ezt nem nélkülözheti az ország ; ezt most egyelőre megtartanám, de megmondom, milyen hátsó gondolattal. Azzal a hátsó gondolattal, a mely szintén az eszemben van, de a mit mint propozieziót nem akartam felhozni. (Halljuk!) Van még egy tárgy, a melyet monopólium alá lehet venni, és ez a petróleum. Ez 18—20 millió K-t hozhatna és akkor a boradót el lehetne engedni, de ezt ma nem lehet megcsinálni. Azután kétségtelen az is, hogy az a hátránya van a szeszmonopóliummal szemben, hogy határozottan a szegény ember szükségletét drágítaná. Abba nem mennék most bele, hogy a világítás Magyarországon megdrágittassék, hanem maradok a szeszmonopóliumnál. Ha valamikor behozatik, akkor is csak azért hozható be, hogy az állam kezében biztosíték legyen aziránt, hogy akkora lesz a petróleum ára, a mint azt az állam meghatározza, nem pedig olyan, a milyenre azt az amerikai, angol, osztrák petrolőrök felemelik a szegény ember rovására. Ez esetben a petróleum árát az állam ugy állapítaná meg, a hogy neki tetszik, védve a fogyasztók érdekeit. Akkor lehetne szó a boritaladó megszüntetéséről. Már most elmondtam körülbelül azt, a mit elmondani akartam, (Halljuk I Halljuk!') hogy megmotiválj am azokat az indítványokat, a melyeket én Magyarország pénzügyi rendezése czétjából szükségeseknek tartok és a melyeket a képviselőház és a kormány bölcsesége elé terjesztek. Azzal az öntudattal birok, hogy helyes utón járok, hogy helyes modalitásokat proponáltam, a melyeket nemcsak keresztül lehet vinni, de a melyek eredménye kétségtelenül Magyarország pénzügyének megerősítését és Magyarországnak azt a helyzetét fogják megteremteni, hogy azokat a kiadásokat, a miket gazdasági, földmivelési, ipari és kulturális czélokból tenni kell, megteheti ugy, hogy az állami adófizető polgárok érdekében az az előny, a mi ezzel jár, sokkal nagyobb, lesz, mint a vele szemben álló kis megterheltetés. Ezért azt hiszem, ez az ujitás az országnak gazdaságilag, pénzügyileg, minden tekintetben hasznára lesz. Azzal végzem beszédemet, hogy czitálok. Felolvasok egy idézetet, hogy lássák, hogy azt hiven czitálom. (Olvassa) : »A kérdés sarkpontja ma, t. ház, azt hiszem, ebből áll: vannak-e oly biztos és a kellő időben meg is valósitható módozatai az államháztartás rendezésének, a melyek az adóemelés szükségét feleslegessé teszik ? Ha vannak: akkor az adóemelés szüksége önként elesik, azt senki köztünk nem fogja akarni. Ha nincsenek, és én azt hiszem, hogy nincsenek, bármily súlyosan elviselhető teherrel járjon is az adóemelés, bármily önmegtagadásba kerüljön is annak elvállalása, ezen módozatot sem szabad magunktól elutasítanunk. Ezen kérdést tettem én magamnak, erre kívánom a választ előadásomban megadnk. Es én megadom akképen, hogy ezt meg kell csinálni, ezen az országnak keresztül kell mennie, hogy azt a nagy czélját, azt a nagy dicsőségét megszerezze, hogy az alkotmányban visszaállított Magyarország, a modern magyar állammá képződött Magyarország rendezett viszonyok között van és az európai haladásnak minden jótéteményében részesülhet. Ez egy czitátum egy képviselőházi beszédből. Ezt a beszédet Széll Kálmán mondta 1875 február 4-én Nem tehetek többet, mint hogy ismétlem azt, a mit ezelőtt 30 esztendővel mondottam. Ugy látom, hogy a következmények nekem adtak igazat és azt hiszem, annak is igazat fognak adni, a mit most a t. képviselőház figyelmébe és kegyébe ajánlok. Pénzügyi programmomat tehát, melyet előadtam, s melylyel az ország pénzügyeit végleg és teljes eredményűvel rendezhetőnek tartom, melegen ajánlom a törvényhozás figyelmébe. A felhatalmazási törvényjavaslatot elfogadom. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. T. ház ! Mielőtt a vitát folytatnék, legyen szabad észrevételt tennem a mai napirend előtti felszólalásokra. (Halljuk! Halljuk!) Az ülés elején nem lehettem jelen a házban és igy csak akkor értesültem arról, hogy a tegnap történteket szóvá tették, a mikor e felett már folyt a vita. En különben Barta Ödön és Justh János képviselő urak felszólalásaira csupán két rövid észrevételt óhajtok tenni. Barta Ödön t. képviselő ur ugyanis megemlítette, hogy én akkor figyelmeztettem a horvát képviselő urak padjairól közbeszólókat, hogy horvát nyelven közbe ne szóljanak, mikor egy Vaszics nevű egyén nevét emiitették. Erre meg kell jegyeznem, hogy — a mint azt a gyorsírói napló is tanúsítja — a horvát képviselő urak padjairól több közbeszólás hangzott el, oly 46*