Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-49

49. országos ülés Í9iü deczember 1-én, csütörtökön. 359 fogok, ha minél több téren megtakarítást tud eszközölni. Ha azonban a községi jegyzők dotácziója, az iparfejlesztés, azután a nem állami tanítók és a községi orvosok javadalmazása, a bábaképezdék és állattenyésztés költségei körül akar a minister ur nagyobb megtakarításokat csinálni — bár lehet, hogy itt is elérhető valami, — mégis ha olyan nagy megtakarításokat akarna eszközölni, a melyek az ország szellemi és anyagi felvirágzásának rovására lennének, én magam volnék az első, a ki azokhoz hozzájárulni nem tudnék. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Es most, t. képviselőház, egy őszinte kéréssel fordulok a minister urakhoz. Mondják meg nekem négyszem között, (Élénk derültség. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) hogy milyen nagy lemondás, milyen küzdelmek és milyen szenvedések után adták ki ezt a költségvetést, a mely minden tételében sokkal kisebb, mint a milyent ők előterjeszteni akartak ? (Ugy van ! a baloldalon !) De én nem teszek e részben szemrehányást a pénzügyminister urnak. Nem. Helyesen tette, jól tette. Nemcsak, hogy nem Ítélem el ezért, de helyeslem a takarékosságát, s ha én az ő helyén ültem volna, ugyanazt teszem, mert hiszen nincsen fedezet, nincsen ujabb bevételi többlet. Jól tette tehát, helyesen cselekedett; ez az igazi politika, dicsérem érte. En csak konstatálni akarom azt, hogy a kereskedelemügyi minister ur, t. barátom, az iparfejlesztés terén mennyivel többet szeretne' tenni; a közlekedésügy fejlesztésére mennyivel többet óhajtana kiadni; konstatálni akarom, hogy a ministerelnök ur, mint belügyminister mennyivel többet szeretne, kezdve a községektől a megyékig, a közigazgatás tökéletesbitésére a betegápolásra, szegénvügyre, csendőrségre fordítani, és nem is beszélek a földmivelésügyi minister ur t. barátomról, a kinek növekedésben lévő kiadásai, hogy csak az állattenyésztés ügyét említsem, bizony meglehetősen sovány képet mutatnak, nagy megszorításban részesültek, hiszen mi, a kik ezen a téren állatérdeket képviselünk, rosszabbul vagyunk dotálva az állattenyésztési kérdésekben, mint az osztrákok. (Igaz I Ugy van! a baloldalon. Zaj.) A kultuszminiszter ur mennyivel többet szeretne költeni középiskolákra és népüktatásra. De én, t. képviselőház, nem akarom, hogy a minister urak bármelyike is szóljon az ellen, a mit most elmondtam. Én nem veszem rossz néven sem a pénzügyminister urnak, sem ministertársainak, hogy megadták magukat, mert a helyzet ezt parancsolta. De egy következése van ennek, (Halljuk I Halljuk!) äz t. i., hogy ezt a helyzetet igy tovább fentartani nem lehet. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Az én nézetem szerint a kiadásoknak ilyen összeszoritása teljes és tökéletes lehetetlenség, a magam részéről nem is tudnék belenyugodni abba, hogy ez állandósittassék. (Helyeslés.) T. képviselőház ! Közeledem ahhoz, a miért tulajdonképen beszélek ; (Halljuk ! Halljuk !) mert pusztán ezekért, higyjék el, egy perczig sem fárasztottam volna önöket. Azért fárasztottam, hogy arra kérjem az önök figyelmét, a mit ezután fogok mondani és proponálni, a mivel nézetem szerint — és nem hiszem, hogy tévedek és csalódom — azokon a bajokon, a melyekkel most első sorban a pénzügyminister ur, t. barátom és a többi kormányférfiak, valamint az egész ország szembenéznek, segíteni lehet. (Halljuk ! Halljuk.') T. ház ! Én a kiadások igen sok kategóriájában azt látom, hogy ha egészen őszintén akarunk mindent megfontolni és megítélni, nekünk még igen sok kiadási többlettel kell számolnunk. Ne vegye ezt senki részemről semmiféle politikai, vagy érvényesülni törekvési motívumnak, mert azt talán mindenki elhiszi felőlem, hogy én ministerelnök lenni nem akarok, nem is leszek ; lehettem volna nem egyszer, nem is kétszer, nem is háromszor, a mióta arról a helyről távoztam. Én nem arra törekszem ; én az igazságot, én az állam érdekét keresem ; én a mi nemzetünk jövőjét akarom és konszolidált viszonyokat óhajtok teremteni; másra nem törekszem. (Élénk hely eMés.) És e ponton kénytelen vagyok az én t. barátomnak több tekintetben ellenmondani és kénytelen vagyok őt és minket magunkat, az országot és az egész közvéleményt egy pár dologra figyelmeztetni. (Halljuk!) így arra, hogy a hadügyi költségek emelkedése ellen akármennyire küzdjön valaki, ha reális politikát akarunk követni, ha nem akarunk szemet hunyni és a való élet követelményeit el akarjuk ismerni a hadsereg költségein ek emelésére el lehetünk készülve, még ha nem történnek is nagy reformok. Példákul szolgálhatnak erre a koalicziós kormány alatti költségvetések is, a melyek szerint e kiadások emelkedtek, a mint hogy e kiadások mindig emelkedtek és továbbra is mindig emelkedni fognak, (Ugy van I jobbfelől. Mozgás balról.) mert az élet egyre fejlődik; nap-nap mellett találnak fel uj dolgokat; a tudomány és az invenczió nem szünetel; mindezen uj vívmányokat pedig érvényesíteni kell és mindez az államháztartásnak pénzébe kerül. És akármennyire fogják ellenezni, akármilyen feltételek alatt szavazzák is meg, tény, hogy hosszú ideig a létszámemelést az ország és a monarchia nem fogják elkerülni. Ez lehetetlenség is lenne (Mozgás a baloldalon.) és én csak azt mondom most, hogy 21.000 ember, a mennyit én kértem akkor, és a miért én buktam, nem lesz ám a maximum, hanem lesz a minimum. Ezután nem azt fogják követelni, hanem a kétéves szolgálati idővel együtt, a melyet elvileg mi is mindannyian kívánunk, konzekventer a materiális terhek emelkedésének kérdése is felszínre fog kerülni. Nem tudom megmondani, hogy mennyi, 60 vagy 70 millió lesz-e a közös kiadási többlet, de hogy abból az összegből Magyarországra igen nagy teher fog esni, ezt nem szabad tagadnia annak, a ki öntudatosan, komolyan akar gondolkozni és őszintén akar a közügyekkel foglalkozni és azokról nyilatkozni. Az én t. barátaim, a kormányelnök és a pénz-