Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-49

350 k9. országos ülés 19Í0 deczember 1-én, csütörtökön. ügyekben a kormány kezében van : akkor önkénytelenül arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy Magyarországon a kormány túlságos nagy hatalmával szemben az egyedüli helyes irányzat a közszabadságjogoknak szélesítése és kiterjesztése, a parlamentnek, önkormányzatunknak, az állampolgároknak, közigazgatási biróságunk hatáskörének minél szélesebb megalapozása. Nálunk a mindenkori kormány rányomja egyéniségének, jó vagy rossz tulajdonságainak karakterét az egész magyar közéletre, mert nálunk az országnak nem olyan kormánya van, mint a milyen többsége, honem olyan többsége, a milyen kormánya. (Igaz 1 ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Egy gyenge, energiájában erőtlen, a nemzeti jogok fejlesztése iránt érzéketlen kormány mérhetetlen nagy károkat okozhat Magyarországnak, és egy ilyen kormány élete és működése a joglemondások stáczióit mutatja. Látjuk azt, hogy 1867-ben, daczára annak, hogy a 67-es kiegyezés az ország lakosai legnagyobb részének meggyőződésével nem egyezett, ez a kiegyezési törvény mégis átmehetett az életbe minden hangosabb ellenmondás nélkül. Ebben azonban én nem a rendszer előnyeit, nem a 67-es törvényekben lerakott alkotmánygarancziákat látom, hanem az akkori kormány nagyságát, Andrássy Gyula gróf ministerelnök kiváló kvalitásait és a király tanácsában birt bizalmi állását. Látom azt, hogy a koronázá.s fényes aktusa, Deák Ferencz puritán egyénisége, az a föltétlenül meglévő és élő kiengesztelődés, a mely akkor nemcsak óhajtás, hanem valóság is volt a király és a nemzet között, mert akkor a magyar király igazán közel volt Magyarországhoz, ezek voltak e fordulat tényezői. Ezek eredményezték azt, hogy minden egyes fontos kérdésben, mint a milyen volt a honvédség szervezete, a határőrvidék felosztása és megszüntetése, sőt még a külpolitikában is mert még abban is a magyar gondolat, a magyar érzés győzedelmeskedett, a magyar kormánynak és vele együtt Magyarországnak érdekei jutottak diadalra a korona tanácsában. Ma azonban ezzel szemben azt látjuk, hogy még olyan par excellence közgazdasági kérdésben is, mint a készfizetés, daczára annak, hogy az összes tárgyi feltételek meg vannak, az osztrák kormány vétója megakadályozhatja a magyar álláspont győzelmeit. Ebből kitűnik, hogy feltétlenül óriási nagy dekadenczia van a 67-es időkkel szemben, kitűnik, hogy az azóta volt kormányok gyengesége miatt minden téren jogokat veszítünk. Hol van az az idő, a mikor a magyar parlament fényes külügyi viták színhelye volt, a mikor nem a monarchia külügyministere, hanem a magyar ministerelnök irányította a monarchia külpolitikáját, a mikor Andrássy Gyula minden hónapban egyszer meginterpelláltatta magát külügyi kérdésekben és akkor adott válaszával dirigálta a monarchia politikáját? Hol Van az az idő, a mikor Bismarck nem a külüg}miinister felfogására volt kíváncsi a külpolitika kérdésében ? Ezek az idők elmultak ; ma a magyar parlamentet és a magyar kormányt külpolitikai kérdésekben elhanyagolható mennyiségnek tekinthetik és ma kénytelenek vagyunk megelégedni a trónbeszéd malomalatti általánosságaival, a melyekben csak annyi van, hogy a külpolitikában minden csendes, és külügyministerünk a békés viszony fentartására törekszik. Azok az időkelmultak és épen azért, mint a hogy előbb kifejtettem, mivel óriási diszkreczionális hatalom van a kormány kezében, feltétlenül helyes és indokolt, hogy mikor mi ezt a hatalmat a kormány kezébe odaadjuk, hogy mikor az indemnitás megadásáról van szó, itt az ország színe előtt feltárjuk azokat a fontos kérdéseket, a melyek országunk politikáját irányítják, és leszögezzük azt, hogy bizalommal vagyunk-e vagy pedig bizalmatlansággal a ministerium iránt. (Helyeslés a baloldalon.) Mert hiszen az kétségtelen, hogy a mindenkori kormány kevés kivétellel Magyarországon az uralkodó, a dinasztikus politikát képviseli. A dinasztikus politikában pedig, mint a hogy a közelmúlt igazolja, sohasem találjuk meg, t. képviselőház, azt a nagyarányú, évtizedekre előre megalapozott konczepcziót, a melyben a monarchia népeinek boldogulását láthatnék és kereshetnők. Mert hiszen csak a közelmúlt történetét kell megtekintenünk, és láthatjuk azt, hogy a dinasztikus politika a kísérletezéseknek és tévedéseknek egy örökös lánczolata. Látjuk azt, hogy a dinasztikus politikában egyszer az abszolutizmus uralkodik, másszor az a megváltó eszme, hogy épen a monarchia külügyministerének sürgetésére az abszolutizmust az alkotmányosság és a dualizmus váltja fel. Tudjuk azt, hogy Magyarország és a monarchia mai létének alapja a dualisztikus gondolatban rejlik, és kérdem én, hogy a dinasztikus politikában meglátjuk-e, megtaláljuk-e ennek a gondolatnak, ennek a dualizmusnak védelmét, erősítését és támogatását ? Kérdem én, t. képviselőház, hogy a dinasztikus politika teljesen eliminálja-e gondolatköréből a trialisztikus és a föderalisztikus törekvéseket? Azt hiszem, t. ház, ha figyelembe veszszük azt, hogy a mi nemzetiségeink igen gyakran Bécsbe futnak, hogy ott protektorokat keressenek .. , Pop Gs. István : Nem kérünk önöktől engedélyt ! (Zaj.) Preszly EleméP: . . . ha figyelembe veszszük, hogy a mi kárunkra ezen trialisztikus ábrándok szövődnek és élnek, és ezzel szemben nem látjuk, nem tapasztaljuk a dinasztikus politikának erélyes fellépését : azt hiszem, akkor arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy elvégre ma, a XX. században a népek már nem lehetnek kísérleti nyulak, (ügy van! ügy van I a baloldalon.) a népek már nem szolgálhatnak egyes ambicziózus kormányférfiak kísérletezéseinek, a kik épen abban a bizonyos időben az uralkodó kegyeit és bizalmát bírják, (ügy van ! a baloldalon.)