Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-49

348 W. országos ülés 1910 deczember 1-én, csütörtökön. runk létrehozni, ennek megvan a maga törvényes útja és eszköze. Ezt megjelöli az 1868 : XXX. t.-ezikk abban, hogy az ezen törvényen való módosítás csak a magyar országgyűlésnek és az autonóm horvát országgyűlésnek együttes, kölcsönös hozzájárulása által lehetséges. Ez privilégium és erről ez az én egyéni felfogásom. (Helyeslés.) A mi most már a házszabályok alkalmazását illeti, az elmúlt időben volt alkalmam bebizonyítani, hogy mindenkor azon voltam, hogy a horvát képviselő uraknak azon fontos jogát, hogy horvátul is beszélhessenek a magyar törvényhozásban, ne lehessen odamagyarázni, hogy ez a magyar országgyűlés menetének, tárgyalási rendjének megakasztására vezessen; ennélfogva a t. ház hozzájárulásával a házszabályvitánál a horvát nyelv alkalmazását tisztán és kizárólag csak abból a szempontból nem engedélyeztem, mivel az a nézetem volt, hogy a ház ügyviteli nyelve a magyar lévén, a házszabályokhoz való felszólalás csak az ügyvitel nyelvén történhetik. A horvát képviselő uraknak fontos és az ő nemzetük érdekében adott joga azonban kétségtelenül csak ugy állhat fenn, ha a gyakorlati élettel nem jön ellentétbe és nem jön eUentétbe egy szintén biztosított fontos joggal, a mely szerint a magyar törvényhozásnak szerkezete, egész jellege — hála Istennek — kizárólagosan magyar. (Helyeslés.) A magyar képviselőház elnöke semmiféle kötelezettséggel nem bír arra nézve, hogy más nyelven, tehát horvátul is értsen. Ö magyarul tartozik vezetni a tárgyalásokat és kizárólag azzal, hogy a magyar nyelvet érti, tartozik megfelelni azon nagy és súlyos kötelezettségeknek, hogy a tárgyalások rendjét és menetét, az egyes szónokoknak mindenkori ellenőrzésével, pontosan vezesse. (Helyeslés.) Már most egy olyan nyelven való felszólalás, a melyet az elnök nem ért, mondhatnám, lehetetlenné teszi az elnök ezen jogának és kötelességének teljesítését. (Helyeslés.) Mert kétféle veszélynek van kitéve : vagy annak, hogy sehogy sem tudja ellenőrizni a szónokokat és akkor megtörténhetik, hogy az a privilégium, a melyet a horvát képviselők élveznek, még egy sokkal nagyobb privilégiummá lesz, vagyis ők lesznek az egyedüli képviselők a házban, a kik a házszabályok korlátain túl teljesen szabadon beszélhetnek, állandóan megsérthetik a házszabályokat, kétszer-háromszor megismételhetik ugyanazt a felszólalást és így a magyar képviselőkkel szemben olyan, jogot élveznének, a mely ellenkezik a törvény szellemével. Másrészt viszont kétségtelen az is, hogy az elnök szintén azon nehéz helyzetbe kerülne, hogy a házszabályokat velük szemben épen azért, mert oly nyelven nyilatkoznak, a melyet nem ért, esetleg az ő sérelmükre kénytelen alkalmazni, és esetleg akkor inti meg őket, vagy akkor vonja meg tőlük a szót, a mikor erre alapos ok nem forogna fenn. A mi a tolmácsot illeti, ez a múlt országgyűlésen alkalmaztatott, még pedig épen abból a szempontból, hogy az elnöki kötelességek gyakorlása normális keretekben biztosittassék. A magam részéről akkor természetesen ehhez az intézkedéshez hozzájárultam és ezt az intézkedést akkor teljesen méltányoltam. Megjegyzem azonban, hogy ez csak egy szubszidiárius módozat és erre nézve semmiféle kötelezettség sem a házszabályokban, sem a törvényben nincs. A tolmács nem képes azt a divergencziát eloszlatni, a melyet az imént jeleztem. Az általam előbb exponált nehéz és, mondhatnám, lehetetlen helyzet a tolmács alkalmazása esetén sem szűnnék meg. A tolmács alkalmazása tehát csak a gyakorlati életben felmerülő nehézségekkel szemben való expediensnek, nem mindenkép bevált kísérletnek volt tekinthető. A horvát képviselő uraknak felszólalási joga horvát nyelven a törvényben van stipulálva, de csak ugy, hogy ez a magyar országgyűlésnek kizárólagos magyar tárgyalási nyelvét és egész magyar jellegét nem érintheti. A mi jogunk van legalább olyan szent, mint az önöké ; egyik a másikkal ellentétbe nem jöhet. Hogy tehát egymást kölcsönösen barátságosan megérthessük, ahhoz szükséges, hogy az önök joga és a mi jogunk a gyakorlati élet követelményeihez képest egymással harmóniába jusson. (Általános helyeslés.) Ez csak ugy lehetséges — és ez lehetett a 68-iki törvénynek czélzata is, —hogy, habára horvát képviselő uraknak megadatott is ajog arra,hogy a mennyiben a magyar nyelvet nem birják, saját nézeteiket horvát nyelven »is« kifejezhessék, ámde a jog tényleges gyakorlása korlátlalan még sem lehet. Es azt is, bocsánatot kérek, bármennyire sajnáljuk is, hosszú deklarácziók és deklamácziók olyan nyelven, a melyet közülünk itt senki sem ért, — ez már egészen más, mint az önök jogának védelme. (Ugy van!) Ez inkább visszaélés az önök jogával, (Ugy van ! Ugy van !) ez lehetetlenségre visz, és ez kijátszása a magyar közjognak. (Helyeslés.) Azért, azt hiszem, nagyon könnyen meg tudnók egymást érteni, ha akkor, a mikor önök itt a házban felszólalnak, még pedig az önöknek adott privilégium alapján horvát nyelven, ez kizárólag és konczize a tárgyhoz való felszólalás alapján történik, de tartózkodnak olyan hosszú és terjedelmes beszédek tartásától, a melyeknek ellenőrzése mind a házra, mind az elnökségre nézve lehetetlenség. Ez által kiteszik magukat annak, hogy a házszabályok alkalmazásával, a mely kétségtelenül önökkel szemben is fennáll, esetleg az elnökség, a szoros értelemben vett házszabályokon túlterjeszkedve, önöket szólási joguk gyakorlásában nagyobb mértékben korlátolhassa. Ezen szempontból kérem, méltóztassanak a gyakorlati élet követelményeinek figyelembe vételével szóban levő jogukat ugy gyakorolni, hogy ezzel kidomborodjék az a tény, hogy egyrészt a magyar nemzet mindenkor tiszteletben tartja önöknek törvényben biztositott jogait, másrészt azonban elszánt szigorúsággal ragaszkodik a magyar törvényhozásnak magyar jellegéhez és ahhoz, hogy a háznak ügyvitele és tárgyalásakor az adott