Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.
Ülésnapok - 1910-49
k9. országos ülés 1910 deczember 1-én, csütörtökön. 345 jegyzékét azon jelentéssel, hogy függőben levő indítvány nincs. Méltóztassék a jegyző ur által felolvasandó jegyzéket meghallgatni. Felkérem Szász Károly jegyző urat, hogy szíveskedjék a függőben levő interpellácziók jegyzékét felolvasni. Szász Károly jegyző (olvassa a jegyzéket). Elnök : T. ház ! Mielőtt áttérnénk az 1911-ik év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalására, van szerencsém a t. háznak jelenteni, hogy Barta Ödön képviselő ur felkért, hogy a házszabályok 206. §-a alapján felszólalhasson. En a kért engedélyt neki megadtam. Barta Ödön : T. ház ! Csak egy pár szó az, a mit a t. ház engedelmével elmondani akarok. A tegnapi házszabály vita rendjén történt felszólalásom egyik részében ezt mondottam (olvassa) : »A horvátok a magyar stipendiumokat a magyar egyetemeken nem veszik igénybe, hanem igénybe veszik külföldi egyetemeken, a hol a nagyhorvát álmokat és a délszláv konspirácziókat szövik és nevelik az ifjúságot azon törekvések számára, a melyek államegység felbontására irányulnak.* A napló tanúsága szerint ehhez a paszszushoz Surmin György képviselő ur a következőket kiáltotta közbe : Vaszics ! Vaszics ! (Felkiáltások bálfelöl: Ki az !) Az igen t. házelnök ur épen ennél a közbeszólásnál tartotta szükségesnek a következőket mondani (olvassa) : »Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek tartózkodni a közbeszólásoktól általában, leginkább pedig az olyan nyelven való közbeszólásoktól, a melyeket a ház nem ért.« Ezzel az elnöki kijelentéssel konstatálva lett tényleg, hogy a ház elnöke nem képes gyakorolni a nyelv nem értése miatt a horvát képviselőkkel szemben a házszabályok 221. §-a értelmében őt megillető jogot, mely szerint, ha oly kifejezések használtatnak, a melyek sértenek vagy a tanácskozás rendjét sértik, azért az elnök az illető képviselőt rendreutasíthatja, vagy a szót tőle meg is vonhatja. Ezek után rátérek azon közbeszólásra, a melyet Surmin György képviselő ur használt. Nem ismerem a horvát nyelvet és így nem tudtam, hogy miről van szó. Ezen az oldalon többen közbeszóltak, hogy maga sem tadja, hogy mit kiabál. En tehát nem reflektálhattam a közbeszólására. Utólag utána jártam a dolognak és ugy értesültem, hogy ez a Vaszics egy név és ez senki más, mint az a Vaszics, a ki a Friedjung-perben .... Popovics Sándor: Ra.uck báró barátja ! (Zaj!) Barta Ödön : Én a Rauch báró barátaival ép oly kevéssé törődöm, mint a Friedjung barátaival. Lehet, hogy önökön múlt, hogy nem lett az önök barátja, lehet hogy Rauchon múlt, hogy önök nem lettek a barátai, (Derültség.) de én nem kerestem soha Rauch báró barátságát, tehát nekem ne kiabálja, hogy kinek a barátja. KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. II. KÖTET. Surmin képviselő ur részéről ez a közbekiáltás vagy jelentett valamit, vagy nem jelentett semmit. Ha csak a memóriájában akarta felfrissiteni ennek a rokonérzésü urnak a nevét, hát semmi közöm a dologhoz ; ha ezen associatio idearum alapján azt akarta mondani, hogy a külföldi egyetemeken a délszláv álmokra nevelik a fiatalságot és erre példakép akarta felhozni Vaszicsot, hát ehhez sincs semmi közöm; de ha bármiféle vonatkozást akart létesíteni közötte és azok között, a kik a horvát túlkapásokkal szemben kötelességszerűen állást foglárnak, akkor ezt mint aljas inszinuácziót a leghatározottabban vissza kell utasítanom. (Helyeslés balfelől.) Justh János: T. ház! Szerintem a kisebbség jogait a parlamentben a házszabály biztosítja, ennélfogva a kisebbségnek nemcsak joga, de kötelessége is, hogy a házszabályok pontos betartása felett őrködjék. Ezen kötelesség átérzése indít engem arra, hogy a tegnapi ülésen felmerült következő inczidenst, a melyet a házszabályok szellemével eüenkezőnek tartok, szóvá tegyem. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) A tegnapi ülés elején a t. ház az elnök ur indítványára elhatározta, hogy 1 órakor áttér az interpellácziók meghallgatására, minthogy három interpelláczió volt bejegyezve. Szerintem a ház ezen határozatát a ház meg nem másíthatta, csak olyképen, hogy vagy az interpelláló képviselők elállanak a szótól, eltekintenek interpelláczióiktól, vagy maguk az interpellálok kérik, hogy interpellácziójukat a legközelebbi ülésen terjeszthessék elő. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) KTem ez történt, t. ház, hanem minthogy a házszabályvita tegnap majdnem két óráig elhúzódott, a ház az elnök ur indítványára előbbi határozatával ellentétes határozatot hozott. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Az elnök ur ugyanis az ülés végén feltette a következő kérdést (olvassa) : »A kérdés most az volna, kíván-e még a t. ház az interpellácziókra áttérni ?« A ház azt határozta, hogy nem, szóval a ház megváltoztatta ugyanazon ülésben, az ülés végén, az ülés elején hozott határozatát. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Pedig a ház hozott határozatát ugyanazon ülésszakban meg nem változtathatja, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) de másrészről ez az ellenzék, a kisebbség interpeilálási jogának kijátszására vezethet, annyiban, a mennyiben mindig akadhat egy többség, a mely a neki alkalmatlan interpellácziókra nézve a ház elnökének indítványára mindig ugy fog határozni, hogy az interpellácziókat meghallgatni nem kívánja.- (Igaz ! Ugy van I a szélsőbaloldalon.) Míg egyrészről a kisebbség jogának megvédése érdekében tiltakozom a házszabályoknak ilyen szellemben való alkalmazása ellen, másrészről felkérem az elnökség tagjait, nyilatkoztassák ki, hogy . ezt a tegnapi esetet preczedensül egyáltalában nem fogadják el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: T. ház! (Halljuk/ Halljuk!) Azt hiszem, teljesen egyetértünk a felszólaló képviselő úrral abban, hogy nemcsak a kisebbségnek, hanem 44
